Magyar őstörténet és a sztyeppei civilizáció
- Téma indítója tong djagbu
- Indítva
Igen és meg is támadtak minket, mert nem hódoltunk be. Természetesen nem győzöm hangsúlyozni nem szándékosan támadtak meg minket!!!
„Én Szain – azaz a jó, a tökéletes, amint Batu magát nevezte – a mennyei király küldötte, kinek hatalom adatott a földön, hogy azokat, a kik magokat megalázzák, felmagasztalja, a vele ellenkezőket pedig eltiporja: csodálkozom rajtad magyar királyka, hogy noha már harminczszor küldöttem hozzád követeket, sem vissza nem üzensz nekem, sem követeket avagy levelet nem küldesz. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok vitézed van s hogy nagy országot kormányozol. Azért bajosan fogsz önként meghódolni nekem, ámbátor jobb és üdvösebb volna rád nézve, ha azt tennéd. Hallottam azon felül, hogy a kunokat, alattvalóimat, oltalmadba vetted. Parancsolom tehát, ne tartsd őket tovább magadnál, nehogy ellenfeleddé legyek miattok. Mert könnyebb nekik megmenekülni, mint neked: nincs házok, sátorban laknak s igy talán elfuthatnak; de te házban lakol, vannak váraid és városaid, hogy fogsz te elmenekülni kezeim közül?”
Szerintem az lehetett csak casus belli, mint a szarajevói merénylet....
Itt én azt olvasom, hogy "mellékesen" ezért IS. Hiszen előtte ott van, hogy jobb lenne önként behódolni. A kunok befogadása miatt elveszítheti a behódolással járó megmenekülést a pusztulástól.
De lehet, hogy rosszul olvasom.
Nem, nem olvasod rosszul, ő nem érti amit olvas.
"A kunok befogadása volt egyik főoka annak is, a miért a mongolok Magyarországra törtek. A kunok földjére mind a magyar király, mind a mongol khán áhitozott. Láttuk, hogy már II. Endre uralkodása idején, 1227-ben a magyarok megvetették lábukat a kunok földjén, e nép egy része a keresztény hitre tért és elismerte a magyar király felsőbbségét. A Kalka melletti csata óta azonban a mongolok is a magukénak kezdték tekinteni a kunok lakta földet. A kunokat az ázsiai hódítók ellenében a magyarok is segítették, a mivel a mongolokat egyenesen kihivták. 1238-ban, midőn a kunok a mongolokkal az élethalál-harczot vívják, Béla király az erdélyi vajdát küldi a hunok segítségére, a ki a Maeotis ingoványai között, egy keskeny átjárón, a tatárok egyik hadosztályát meg is verte és megfutamította. Mindez megmagyarázza, hogy legyőzetése után Kötöny miért folyamodott Béla királyhoz, és miért kérezkedett be népével együtt országába. Ez teszi érthetővé a tatár nagykhán levelét, melyet már 1236-ban intézett Bélához s melyben hódolatra s a kunok kiadására szólítja fel őt."
Ebből nekem az következik, hogy volt egy területi vita a keletre tekintgető Magyar Királyság, és a nyugatra terjeszkedő mongolok között ("A kunok földjére mind a magyar király, mind a mongol khán áhitozot"), amit a mongolok a Magyar Királyság leigázásával szándékoztak megoldani. A kunok megsegítése is éleg indok volt a hadjárat megindítására ("A kunokat az ázsiai hódítók ellenében a magyarok is segítették, a mivel a mongolokat egyenesen kihivták"), a befogadása a menekülőknek (mint vesztes szövetségeseké) már csak tetézte a kán haragját. A "diplomáciai levelezés" szerintem továbbra is csak a casus belli-ként használja a kunok védelembe vételét.
Casus Belli avagy sem, nem a Magyar Királyság ellen készültek, mint ahogy a későbbi események is mutatják, de amúgy ott volt Halics és Ladoméra is, mint ütközőpont....
Nem, nem ellenünk készültek, csak véletlen erre jött a fősereg, nem a lengyelek felé.
Miért kell hülye magyarázatokat adni a történelemre? Miért fáj az, hogy a genetikai rokonságot a világtörténelemben mindenki úgy szarta el és szarja le ma is ahogy van?
"Látni fogjuk, mily tervszerűen intézték a támadást Magyarország ellen; hogy szigetelték el szomszédjaitól, hogy törtek azután reá négy felől és nyomultak az ország szívébe."
forrás u.a., mint a Te hozzászólásodban.
Mert nekünk, akik itt mindenféle közeli rokonság nélkül állunk Európa közepén, van egy ilyen romantikus elképzelésünk a rokon=barát, de legalábbis nem ellenség mítoszról.
Ezt értem, csak azt nem, hogy miután mindenki akit rokonnak tartunk megpróbált elpusztítani minket, mi a bűbánatért ragaszkodunk még mindíg hozzájuk?Mert nekünk, akik itt mindenféle közeli rokonság nélkül állunk Európa közepén, van egy ilyen romantikus elképzelésünk a rokon=barát, de legalábbis nem ellenség mítoszról.
Két indokot is látok; 1. Nincs más rokon-nép. 2. Van egy világhódító-mítosza ezeknek a rokon népeknek. Az, hogy emellett állati kegyetlenséggel a meghódított lakosság jó részét kiirtották, a maradékot meg maguk helyett első vonalba harcba küldték, az már elvész a régmúlt idők jótékony homályában. Pedig a Kim Phiby által idézett művet végigolvasva nekem kevésbé a dicsőséges közös őstől való származásra való büszkeség az első gondolatom...
Történelmi léptekkel nézve nekik van okuk büszkének lenni ránk nem fordítva, hisz a hunok egy bukott nép, aminek nemhogy országa nincs a már, de nem is léteznek.
Bár szetintem a hun-magyar rokonság kb annyi, hogy ahogy jöttünk keletről nyugatra boldog boldogtalannal végigszeretkeztük az utat (ahogy mindenki a sztyeppei orszagúton) és ha épp egy hun menyecske vagy kujon jött szembe, akkor nem finnyáskodtunk és kb ennyiben meg is áll a hun-magyar rokonságunk.
Szóval azt sem értem miért kéne olyan fene nagy büszkeséggel eltöltenie engem a pirinyó hun-magyar rokonsagnak. Legyen ő büszke arra, hogy a rokonunknak mondhatja magát.
Ez kb. a magyar "kalandozások" súlyú támadás volt....semmit nem szálltak meg, ki is vonultak....nem Ögödej halála miatt, hanem az ellenállás fokozódása okán...Tervszerűen szokás hadat viselni minden korban...ezek az irányok valóban az elszigetelést voltak hivatottak megvalósítani, sikerrel. Ugyanakkor a Magyar Királyság nem szűnt meg, hanem megerősödve jött ki a hadjáratból, mint az újabb kutatások fényében a muhi csata sem volt annyira sima mongol győzelem...
Igen? Áruld már el, ha csak ez amolyan kalandozás volt, akkor miért kezdték el kiépíteni a sajat közigazgatási rendszetüket és mi a búbánatot voltak itt majd 1 évig?
"A czél, a miért ezek Lengyelországot és Sziléziát megtámadták, a liegnitzi csata után el volt érve: Magyarország erről az oldalról segítséget nem kaphatott többé." Ez elég tervezett támadásra utal, a 4 csoport összlétszáma is többet sejtet, mint egy "kalandozás". Abban igazad van, hogy nem úgy sikerült, ahogy tervezték, de ez a király elmenekülésével kezdődő folyamat (ezért is mondható, hogy nem szűnt meg létezni a királyság); a Duna vonaláig azért letarolták, és uralmuk alá is hajtották a területeket, hiszen a visszacsábított túlélőkkel elvégeztették a mezőgazdasági idénymunkákat, és kinevezték a települések vezető személyeit. Több tényező összejátszása, hogy elvonultak, és igen, szerepet játszott benne a váratlanul nagy ellenállás és veszteségek. De azt tudjuk, hogy egy sikertelen hódítási kísérlet után nem adták fel a mongolok máshol sem, és csak az alkalomra - vagy kellő megerősödésükre vártak, hogy befejezzék amit elkezdtek. Szerencsénkre a második "tatárjárás" idejére a mi és az ő erőviszonyaink is úgy megváltoztak, hogy sikertelen lett az a hadjárat is.