Putyin egy ember-egy hosszú sorban,ami az imperialista orosz birodalmi törekvéseket képviselő emberekből áll.
Én speciel nem gyülölöm se az orosz népet,se az orosz kúltúrát.De a hátam közepére se kivánom az ázsiai autoriter orosz államot,és a lehető legmesszebb tartandónak tartom határainktol az orosz birodalmi imperializmust.
Amit te orosz birodalmi imperializmusnak nevezel, az az orosz társadalom egészséges immunrendszere, ami távol tartja a globalisták gyarmatosítóit.
Mindez csupán úgy volt lehetséges, hogy még mielőtt idejekorán kiépült volna az intézményesült piacgazdaság, az orosz sovén-nacionalista protekcionizmus megvédte az orosz piacot a nyugati gazdasági entitások mindent leuraló gyarmatosításától.
Csakúgy, mint Kína esetében is, itt is működött a belső piacvédelem, ami előbb törekedett a hazai piaci szereplők előtérbe helyezésére és a hazai gazdasági potentátok (oligarchák) kiemelkedésére és csak utána engedte meg, hogy a Nyugat betörjön.
Illetve pontosítanék, a fentiek egy az egyben igazak Kínára, de pl Oroszország Jelcin alatt majdnem eladta a saját anyját is, csak aztán idejében jött Putyin és elkezdte visszalapátolni a szart a tehénbe.
Ez sikerült is neki annyira, hogy egyből szálka lett a Nyugat szemében és ahogy képessé vált az orosz az energiahordozók bevételeiből visszafizetni az államadósságot (és ezzel komoly kamatoktól esett el a Nyugat), úgy vált "birodami imperialistává" Putyin és az orosz elit.
Persze - és ezt Ázsiában jól tudják - az oligarcha is csak ember, könnyen elcsábulhat, könnyen beszervezhető, ha a pénze révén hatalma már van, de többet akar.
Az ukrán háború és a sorozatos szankciók ugyan rásegítettek a fentebb vázolt orosz önállósodásra (habár komoly tech-transzfertől estek el), azért megtanították az elit számára, hogy az önvédelem mindennél fontosabb.
Főleg, hogy a legfőbb direkt ellenség ukránok jól beszélnek oroszul, de az orosz nem tud ukránul.
Egy ilyen helyzetben nem csoda hát, hogy a különféle egységsugarú potentátok, oligarchák és fontosemberek egyszerűen kipotyognak a nappalijuk ablakán, ha megtántorodnak. Metafórikusan és szó szerint egyaránt.
Viszont lássuk be: a mi rendszerváltásunk és a lóhalálában bevezetett piacgazdáság, a maga intézményrendszereivel, az azt megelőző magyar piacvédelmi lépések teljes hiányával egyértelműen letaroltatta a magyar nemzetgazdaságot, a nálánál jóval erősebb, méretgazdaságosabb és erőszakosabb nyugati (német, osztrák, olasz, francia és amerikai) vállalkozásokkal.
Így eshetett meg olyan szégyen is a 90-es években, hogy idehaza nagyobb úrrá válhatott egy osztrák, vagy német kis-, illetve közepes vállalkozás, mint egy magyar nagyvállalat.
És mi kellett ehhez? Előbb írtuk ki a szabályokat, semmint, hogy konszolidáltuk volna a hazai, ex-szocialista termelői entitásokat, gyárakat, termelő szövetkezeteket, állami gazdaságokat.
Naívan behívtuk a tőkeerős nyugati befektetőket, törvényileg biztosítva, hogy akár 100% tulajdonrészt is szerezhessen lényegében bármiben, de úgy, hogy a befektetett tőke akár 100%-t is kivihette, míg a megtermelt profitra rá se néztünk.
És mindezt 10-15 évekre szóló esztelen adókedvezményekkel!
A fejekben volt a baj. A dilettantizmus vegyült a harácsolással és a pánikkal.
A könnyen megvezethető rendszerváltó politikai elit (jogászok, írók, történészek) bepánikolt a hirtelen feltárult és a nyakukba zúdult kádári államadósságtól és semmi más nem érdekelte, csak jöjjön a mentőöv, a befektetők pénze, a tőkeinjekció.
Az se számított, hogy a befolyó pénz másnap már ki is megy, mégpedig sokszorosan.
Az egykor volt állami vagyon bőven ár alatt kótyavetyélődött el, hogy aztán úgy le legyen tarolva a piac, hogy esély se legyen a visszaszerzésére.
Azóta a magyar nem magának dolgozik.
A külföldi cég alkalmazottjaként csak munkabért kap, amit brutálisan megadóztat az állam (kényszerből, mert máshogy nem jut pénzhez), majd ezt az alamizsnát külföldi tulajdonú cégek termékeire költi, ami vásárlást megintcsak brutálisan megadóztatja az állam (mert máshogy nem jut pénzhez).
Az itt megtermelt profit meg gondtalanul távozik.
A közepesen fejlett gazdaságok csapdájának alapmotívuma a gazdasági szuverenitás teljes hiánya.
Az oroszok a szankciók révén ebből valamit visszaszereztek és bár függenek Kínától, Indiától, de a függelmi viszonyuk nem permanens és nem intézményesült formában van jelen.
