Itt a fórumban sokan megbuknának diplomáciából, mivel csak a primer érzelmeikre hallgatnak, nem a tiszta logikára.
Vakon játszanak a pályán. Nem néznek az ellenfél csatárára, mert haragszanak rá, amiért az egyszer a régmúltban kigáncsolta őket általános harmadik osztályban.
Aztán csodálkoznak, hogy sorra kapják a gólokat.
A diplomácia két alapvetése:
Moszkvának és Pekingnek mi csak addig érünk valamit, amíg az EU-n belül vagyunk. De csak amíg az EU számít még valamit. Mert utána már semmit se fogunk érni nekik, akár EU-n belül vagyunk, akár kívül.
Tehát adja magát a kérdés, hogy utána mihez kezdjünk magunkkal és mit kezdjünk Moszkvával, vagy Pekinggel?
Azt láthattuk, hogy 45-ben, legyőzöttként a szovjetek nem sok játékteret adtak nekünk. "Csatlakoznunk" kellett.
A 90-es években magunkat győztük le, majd így, letolt gatyával csatlakoztunk az akkor épp ereje teljében levő EU-hoz.
Megint csak nem volt sok beleszólásunk a dolgokba, az EU-csatlakozás egy elkerülhetetlen dolog volt, de a feltételeket megint csak nem mi diktáltuk.
Viszont most nekünk már az EU utáni időkre is gondolunk kell és látnunk kell, hogy Kelet felé mi vagyunk az új frontvonal, mi lehetünk az új elsők.
Eszerint kell a magyar - orosz viszonyt is kezelni.
Vakon játszanak a pályán. Nem néznek az ellenfél csatárára, mert haragszanak rá, amiért az egyszer a régmúltban kigáncsolta őket általános harmadik osztályban.
Aztán csodálkoznak, hogy sorra kapják a gólokat.
A diplomácia két alapvetése:
- Az ellenségem ellensége a barátom
- A barátomat tudjam magamhoz közel, de az ellenségem mégközelebb
Moszkvának és Pekingnek mi csak addig érünk valamit, amíg az EU-n belül vagyunk. De csak amíg az EU számít még valamit. Mert utána már semmit se fogunk érni nekik, akár EU-n belül vagyunk, akár kívül.
Tehát adja magát a kérdés, hogy utána mihez kezdjünk magunkkal és mit kezdjünk Moszkvával, vagy Pekinggel?
Azt láthattuk, hogy 45-ben, legyőzöttként a szovjetek nem sok játékteret adtak nekünk. "Csatlakoznunk" kellett.
A 90-es években magunkat győztük le, majd így, letolt gatyával csatlakoztunk az akkor épp ereje teljében levő EU-hoz.
Megint csak nem volt sok beleszólásunk a dolgokba, az EU-csatlakozás egy elkerülhetetlen dolog volt, de a feltételeket megint csak nem mi diktáltuk.
Viszont most nekünk már az EU utáni időkre is gondolunk kell és látnunk kell, hogy Kelet felé mi vagyunk az új frontvonal, mi lehetünk az új elsők.
Eszerint kell a magyar - orosz viszonyt is kezelni.