Úgy, ahogy a ruszkik által lőtt hajók esetében.
Csak ezekre nincs biztosítás...
Drága lesz az olcsó olaj...
[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Úgy, ahogy a ruszkik által lőtt hajók esetében.
Csak ezekre nincs biztosítás...
Drága lesz az olcsó olaj...
akit valóban érdekel a lózungok puffogtatásán kívül, hogy ez az árnyékflottás dolog micsoda:
Igen főleg a nyugatiaknak. Hamarosan látni fogsz hamarosan, véletlenül két három nyugati árnyékflottás hajósüllyedést ne aggódj.Úgy, ahogy a ruszkik által lőtt hajók esetében.
Csak ezekre nincs biztosítás...
Drága lesz az olcsó olaj...
Jó videó. A 12 biztositàsi cég stb is egy része a lassan omladozó " nyugati szabályokon alapuló rendnek", amit ki fognak kezdeni a " nem nyugatiak", csak idő kèrdése. Eleve az " árnyékflotta" név bevezetèse is mutatja, hogy azt hiszik, ők uralják a tengereket.
Mit fog Kina szólni, hogy 2 kinai tulajdonban lévő hajót megtámadtak az ukránok?
Szabó József
1 n.
·
Hatalmas orosz veszteségek...
Gondolkodtam azon, hogy érdemes-e egyáltalán írni a témáról ilyen felütéssel. Aztán tegnap este kis falumban járt az ország legjobbjának értékelt és díjat nyert biztonságpolitikai elemzője, és előadásában ő is elsütötte azt a mondatot, hogy az oroszok ugyan lassan mennek előre, ám közben hatalmas veszteségeket szenvednek el.
Én, hazai elemzőink túlnyomó többségével ellentétben úgy gondolom, hogy ugyan a háború velejárója a mindennapi tömeges halál, ám elég sokat lehet tenni annak érdekében, hogy minimalizálni lehessen a veszteségeket. Már, ha persze, odafigyel a katonai vezetés erre is. A két hadviselő fél közül ezen a területen a nagyobb fejlődést az én véleményem szerint az oroszok érték el. Miért gondolom ezt? A katonai innováció elég sokrétű és sok területet ölel fel. Katona-technikai oldalon új és egyre pusztítóbb fegyverek, fegyverrendszerek jelennek meg, a másik oldalon a hadtudomány segíti az életek megóvását. A hadtudomány oldaláról közelítve: a harctéri tapasztalatokat az orosz fél elég gyorsan katonai szabályzatok formájába öntötte, vagyis a teljes haderőben általánosan érvényes kötelező erejű végrehajtást rendelt el. Látványos eleme ennek a vonulatnak a rohamharcászat átalakulása.
A katonai-technikai oldalon az egyre nagyobb pusztítást okozó tűzvolumen növelést, az egyre pontosabb tűzcsapásokat az oroszok fejlesztései jelentik. Ezen belül különösen a légi bombák fejlesztései okoznak megoldhatatlan nehézségeket az ukrán félnek. Egyetlen támadási irányban egy nap leforgása alatt 200 db légi bomba - ezt olvastam a hét elején. Ha még visszaemlékezünk augusztusra, a Mirnograd észak területen végrehajtott orosz hadműveleti áttörésre, akkor feltétlenül meg kell említeni, sőt vastag vonallal alá kell húzni, hogy az áttörés előkészítésében az orosz fél 3000 db légibombát használt fel elpusztítván az ukrán fél védelmi létesítményeit és védőit.
Az, amit a levegőből az orosz fél most művel, részint emlékeztet az amerikai légi-földi hadviselésre. Persze, megvannak a látványosan nagy különbségek is: pl. az amerikai gyakorlat az ellenség teljes mélységében egyidejű mélységi, a védelem teljes rendszerét megbénító precíziós csapássorozatot hajt végre a művelet első 24-72 órájában. (pl. 2003-ban Irakban az első napon több mint 1700 mélységi célpontot semmisített meg az amerikai hadvezetés). Ami viszont nagyon hasonlít: az amerikai eljárás és a mostani orosz gyakorlat egyaránt a földi erők támogatását célzó mélységi csapások tömegére összpontosít. Az orosz FAB-UMPK bombák alkalmazása olcsó, nagy tömegű változata az amerikai precíziós doktrínának. Az orosz fél ugyan nem harcolta ki a légifölényt, ám az olcsó FAB bombák ezrei megjelenítik a hatalmas tűzvolument. Az orosz megoldás jelenleg még nem képes lebénítani az ukrán védelem teljes rendszerét, viszont rendkívül hatékonyan képes támogatni a fronton harcoló csapatokat, illetve, a legújabb fejlesztés már eléri a mélységi tartalékokat és a logisztikai útvonalakat, hadszíntéri logisztikai bázisokat. Triandafillov egykori szovjet tábornok elmélete jutna az eszembe, ám a jelenlegi orosz megoldás láthatóan nem a gyors mélységi áttörést szolgálja, hanem a felőrlő háború céljait. És persze, ezen keresztül – és itt csatolok vissza a témaként megadott címhez – a saját erők megkímélését is. 2025-re az orosz veszteségek lecsökkentek. Ez így önmagában persze, csak egy állítás, valamivel bizonyítani is kell. A Mediazone és a BBC Russia közös projektje halotti jelentések, hátországi temetések alapján összesen (tehát a háború négy évére) 150 000 orosz KIA-t jelöl meg név szerint, megjegyezve, hogy ennél a tényleges orosz veszteség csak nagyobb lehet.
Tekintve, hogy a halott katonák után a visszamaradt családtagok pénzt kapnak, amely pénznek viszont a költségvetés a forrása, könnyen utána lehet nézni a számoknak. Én azt találtam, hogy a központi és a területi költségvetések vonatkozó sorai nagyjából megfeleltethetők a Mediazone által közölt adatoknak. A konkrét adatokat és a számításokat a grok3 MI végezte el és a következő számok jöttek ki: a központi költségvetés és a területi költségvetések együttes KIA+WIA kifizetései 2025 első félévében 765 milliárd rubelt tettek ki. Ennek 35%-a mehetett a KIA kifizetésekre (ez becsült arány, ám megegyezik az istories elemzésével). Összegszerűen 268 milliárd rubel kifizetéséről van tehát szó. Egy halott katona után a központi költségvetés 5 millió rubelt fizet ki, a területi költségvetések (területenként változó összegben, átlagot számolva) ezt még 4 millió rubellel egészítik ki. Az osztást elvégezve megkapjuk, hogy 2025 első félében nagy valószínűséggel az orosz haderőnek 29 800 KIA vesztesége volt, vagyis havi átlagban kb. 5 000 fő.
A hozzászólások közé beteszek két videófelvételt. Az egyiken egy szakasztámpont elleni légicsapást láthatunk – a cél az erdősávban meghúzódó védő erők voltak. A harmadik robbanásnál szerintem a lőszertartalék is felrobbant. Egy ilyen csapás után ebben a támpontban nem maradt épp katona, aki képes lenne felvenni a harcot. Az ne zavarjon senkit, hogy egyetlen ukrán katonát sem látni. A célfelderítés szinte 100%-osan beazonosította, hogy a támpontot a védők elfoglalták, és a csapás megfigyelésére is sor került – ezt látjuk a felvételen. (Az egyébként általános elv, hogy a nem megfigyelt csapást hatástalannak kell tekinteni.)
A másik felvételen a 38. tengerészgyalogos dandár mirnogradi állásait éri légicsapás. Én úgy láttam, hogy az első és a harmadik bomba termobarikus töltet volt. Ez is megfigyelt csapás volt, vagyis a védőállásokat beazonosították. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapások után maradt-e élő katona az állásokban.
És, akkor a látottakat vessük össze a témával: az oroszok ilyen csapások sorozatai után indítják meg a rohamot. Dr. Takács Márk szerint a roham első hullámainak a veszteségrátája akár 90%. Hát, szerintem meg ilyen légi előkészítés után – és még a tüzérségi előkészítésről és a roham tüzérségi támogatásáról nem is tettem említést – lényegesen kevesebb.
Összegezve: mind a harceljárások fejlődése, mind pedig az egyre újabb és nagyobb hatékonyságú pusztító eszközök megjelenése jelentősen csökkentette ez évben az oroszok KIA veszteségét. Ezt az állítást az orosz költségvetés számai is alátámasztják.
+
Szabó József
3 n.
·
Guljajpole védelme...
Érdekes a net végtelensége. Az előző posztomhoz találtam egy érdekes adalékot, egy helyszíni helyzetjelentést. A fb-n véletlenül bukkantam egy posztolóra, aki a Guljajpole-t védő ukrán 102. területvédelmi dandár katonája. Vanya Kernychuk néven van az fb-n, a profilja valósnak tűnik - meg lehet nézni. Tegnapi (11. 25-i) posztjából a következőket tudhatjuk meg:
u.i. Hát, ilyen az, amikor az ember morzsánként szedi össze az infókat.
1 n.
·
Hatalmas orosz veszteségek...
Gondolkodtam azon, hogy érdemes-e egyáltalán írni a témáról ilyen felütéssel. Aztán tegnap este kis falumban járt az ország legjobbjának értékelt és díjat nyert biztonságpolitikai elemzője, és előadásában ő is elsütötte azt a mondatot, hogy az oroszok ugyan lassan mennek előre, ám közben hatalmas veszteségeket szenvednek el.
Én, hazai elemzőink túlnyomó többségével ellentétben úgy gondolom, hogy ugyan a háború velejárója a mindennapi tömeges halál, ám elég sokat lehet tenni annak érdekében, hogy minimalizálni lehessen a veszteségeket. Már, ha persze, odafigyel a katonai vezetés erre is. A két hadviselő fél közül ezen a területen a nagyobb fejlődést az én véleményem szerint az oroszok érték el. Miért gondolom ezt? A katonai innováció elég sokrétű és sok területet ölel fel. Katona-technikai oldalon új és egyre pusztítóbb fegyverek, fegyverrendszerek jelennek meg, a másik oldalon a hadtudomány segíti az életek megóvását. A hadtudomány oldaláról közelítve: a harctéri tapasztalatokat az orosz fél elég gyorsan katonai szabályzatok formájába öntötte, vagyis a teljes haderőben általánosan érvényes kötelező erejű végrehajtást rendelt el. Látványos eleme ennek a vonulatnak a rohamharcászat átalakulása.
A katonai-technikai oldalon az egyre nagyobb pusztítást okozó tűzvolumen növelést, az egyre pontosabb tűzcsapásokat az oroszok fejlesztései jelentik. Ezen belül különösen a légi bombák fejlesztései okoznak megoldhatatlan nehézségeket az ukrán félnek. Egyetlen támadási irányban egy nap leforgása alatt 200 db légi bomba - ezt olvastam a hét elején. Ha még visszaemlékezünk augusztusra, a Mirnograd észak területen végrehajtott orosz hadműveleti áttörésre, akkor feltétlenül meg kell említeni, sőt vastag vonallal alá kell húzni, hogy az áttörés előkészítésében az orosz fél 3000 db légibombát használt fel elpusztítván az ukrán fél védelmi létesítményeit és védőit.
Az, amit a levegőből az orosz fél most művel, részint emlékeztet az amerikai légi-földi hadviselésre. Persze, megvannak a látványosan nagy különbségek is: pl. az amerikai gyakorlat az ellenség teljes mélységében egyidejű mélységi, a védelem teljes rendszerét megbénító precíziós csapássorozatot hajt végre a művelet első 24-72 órájában. (pl. 2003-ban Irakban az első napon több mint 1700 mélységi célpontot semmisített meg az amerikai hadvezetés). Ami viszont nagyon hasonlít: az amerikai eljárás és a mostani orosz gyakorlat egyaránt a földi erők támogatását célzó mélységi csapások tömegére összpontosít. Az orosz FAB-UMPK bombák alkalmazása olcsó, nagy tömegű változata az amerikai precíziós doktrínának. Az orosz fél ugyan nem harcolta ki a légifölényt, ám az olcsó FAB bombák ezrei megjelenítik a hatalmas tűzvolument. Az orosz megoldás jelenleg még nem képes lebénítani az ukrán védelem teljes rendszerét, viszont rendkívül hatékonyan képes támogatni a fronton harcoló csapatokat, illetve, a legújabb fejlesztés már eléri a mélységi tartalékokat és a logisztikai útvonalakat, hadszíntéri logisztikai bázisokat. Triandafillov egykori szovjet tábornok elmélete jutna az eszembe, ám a jelenlegi orosz megoldás láthatóan nem a gyors mélységi áttörést szolgálja, hanem a felőrlő háború céljait. És persze, ezen keresztül – és itt csatolok vissza a témaként megadott címhez – a saját erők megkímélését is. 2025-re az orosz veszteségek lecsökkentek. Ez így önmagában persze, csak egy állítás, valamivel bizonyítani is kell. A Mediazone és a BBC Russia közös projektje halotti jelentések, hátországi temetések alapján összesen (tehát a háború négy évére) 150 000 orosz KIA-t jelöl meg név szerint, megjegyezve, hogy ennél a tényleges orosz veszteség csak nagyobb lehet.
Tekintve, hogy a halott katonák után a visszamaradt családtagok pénzt kapnak, amely pénznek viszont a költségvetés a forrása, könnyen utána lehet nézni a számoknak. Én azt találtam, hogy a központi és a területi költségvetések vonatkozó sorai nagyjából megfeleltethetők a Mediazone által közölt adatoknak. A konkrét adatokat és a számításokat a grok3 MI végezte el és a következő számok jöttek ki: a központi költségvetés és a területi költségvetések együttes KIA+WIA kifizetései 2025 első félévében 765 milliárd rubelt tettek ki. Ennek 35%-a mehetett a KIA kifizetésekre (ez becsült arány, ám megegyezik az istories elemzésével). Összegszerűen 268 milliárd rubel kifizetéséről van tehát szó. Egy halott katona után a központi költségvetés 5 millió rubelt fizet ki, a területi költségvetések (területenként változó összegben, átlagot számolva) ezt még 4 millió rubellel egészítik ki. Az osztást elvégezve megkapjuk, hogy 2025 első félében nagy valószínűséggel az orosz haderőnek 29 800 KIA vesztesége volt, vagyis havi átlagban kb. 5 000 fő.
A hozzászólások közé beteszek két videófelvételt. Az egyiken egy szakasztámpont elleni légicsapást láthatunk – a cél az erdősávban meghúzódó védő erők voltak. A harmadik robbanásnál szerintem a lőszertartalék is felrobbant. Egy ilyen csapás után ebben a támpontban nem maradt épp katona, aki képes lenne felvenni a harcot. Az ne zavarjon senkit, hogy egyetlen ukrán katonát sem látni. A célfelderítés szinte 100%-osan beazonosította, hogy a támpontot a védők elfoglalták, és a csapás megfigyelésére is sor került – ezt látjuk a felvételen. (Az egyébként általános elv, hogy a nem megfigyelt csapást hatástalannak kell tekinteni.)
A másik felvételen a 38. tengerészgyalogos dandár mirnogradi állásait éri légicsapás. Én úgy láttam, hogy az első és a harmadik bomba termobarikus töltet volt. Ez is megfigyelt csapás volt, vagyis a védőállásokat beazonosították. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapások után maradt-e élő katona az állásokban.
És, akkor a látottakat vessük össze a témával: az oroszok ilyen csapások sorozatai után indítják meg a rohamot. Dr. Takács Márk szerint a roham első hullámainak a veszteségrátája akár 90%. Hát, szerintem meg ilyen légi előkészítés után – és még a tüzérségi előkészítésről és a roham tüzérségi támogatásáról nem is tettem említést – lényegesen kevesebb.
Összegezve: mind a harceljárások fejlődése, mind pedig az egyre újabb és nagyobb hatékonyságú pusztító eszközök megjelenése jelentősen csökkentette ez évben az oroszok KIA veszteségét. Ezt az állítást az orosz költségvetés számai is alátámasztják.
+
Szabó József
3 n.
·
Guljajpole védelme...
Érdekes a net végtelensége. Az előző posztomhoz találtam egy érdekes adalékot, egy helyszíni helyzetjelentést. A fb-n véletlenül bukkantam egy posztolóra, aki a Guljajpole-t védő ukrán 102. területvédelmi dandár katonája. Vanya Kernychuk néven van az fb-n, a profilja valósnak tűnik - meg lehet nézni. Tegnapi (11. 25-i) posztjából a következőket tudhatjuk meg:
- a 201. területvédelmi zászlóalj katonája;
- az általuk védett területet (ez valószínűleg Guljajpole kelet, esetleg észak-kelet) az oroszok bekerítették, az orosz gyalogos rohamosztagok a védelem réseibe beszivárogtak, az ukrán védők lényegében a saját helyzetüket nem ismerik,
- a védelemben kevés ember van, ráadásul egy-két hónapja rotáció nélkül vannak kint a védelmi vonalban. A posztoló 6. vonalat írt, de ezt nem tudom értelmezni, hiszen máshol meg azt írja, hogy bekerítésben vannak. Azt is írja, hogy a védelmi vonalak egy-egy kilométerre vannak egymástól, összeköttetés közöttük nincs. Megjegyzésem: ha az orosz rohamcsapatok már a 6. védelmi vonal mögött vannak, akkor ennek bizony olyan szaga van, hogy az oroszok az ukrán védelem harcászati mélységét áttörték - de elég képlékeny helyzet lehet.
- ellátást nem kapnak, a logisztika gyakorlatilag megszűnt;
- a védők kimerültek, pszichikai, erkölcsi állapotuk mélyponton van;
- sok a halott, a sebesült és az eltűnt, nincs kivel és mivel harcolni;
- az irányba bevetették a (megjegyzés: Szirszkij tábornok személyi tartalékát képező rohamcsapatok) 225. rohamezredét. Ennek feladata azonban nem csak a roham, hanem záróosztagként is működik. (A posztoló szemtanúként írja le, hogy a szomszédos 77. területvédelmi zászlóalj parancs nélkül visszavonuló állományát "megfektették" és visszakényszerítették az állasaikba).
u.i. Hát, ilyen az, amikor az ember morzsánként szedi össze az infókat.
Orbán Viktor továbbra is különvéleményt képvisel az EU-n belül: A magyar miniszterelnök moszkvai látogatása után azt mondta, hogy Ukrajnának ismét ütközőzónává kell válnia a NATO és Oroszország között.
Ionel Copcea |Frissítés dátuma:2025.11.30. 10:08 | Megjelenés dátuma:2025.11.30. 10:07
Facebook Twitter WhatsApp Email
Orbán Viktor miniszterelnök, fotó forrása: Orbán Viktor Facebook
Röviddel azután, hogy visszatért moszkvai látogatásáról, ahol Vlagyimir Putyinnal találkozott, Orbán Viktor magyar miniszterelnök interjút adott a Welt am Sonntag című német lapnak, amelyben kijelentette, hogy az ellenségeskedés befejezése után Ukrajnának ismét pufferállammá kell válnia Oroszország és a NATO-országok között.
A szombaton (2025.11.29.) közzétett nyilatkozatban Orbán megjegyezte, hogy véleménye szerint az egyetlen lehetséges hosszú távú megoldás a háború utáni rend biztosítása, azon az alapelven alapulva, hogy Ukrajna visszanyeri az egykori pufferállam státuszát.
Ugyanakkor szükséges, hogy Oroszország megtartsa azokat a területeket, amelyekről egy nemzetközi békekonferencia végén megállapodtak, és hogy az új határtól nyugatra, ami továbbra is ukrán ellenőrzés alatt áll, pufferzónává váljon a NATO keleti határain.
Orbán hozzátette azt is, hogy a hosszú távú béke eléréséhez Oroszországnak és a NATO-nak garanciákat kell nyújtania arra, hogy senki sem fogja alárendelni ezt a pufferországot. A magyar miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi jogban vannak bizonyos eszközök, amelyek segítségével egy ilyen garanciarendszer létrehozható.
Orbán továbbra is különvéleményt képvisel az EU-n belül
Orbán ugyanakkor megjegyezte, hogy az európai politikusoknak előbb-utóbb el kell ismerniük, hogy az ukrajnai háborút elvesztették, és a Moszkva által 2022-ben javasolt megállapodás feltételei sokkal előnyösebbek voltak Kijev számára, mint a jelenlegiek.
„Ideje feladni az illúziókat és szembenézni az igazsággal. Az aggasztó valóságot mutatja be az amerikai 28 pontos terv. Először is, az idő Oroszország oldalán áll, és minél később jön létre a béke, annál több embert és területet veszít Ukrajna. Ez elkerülhető lett volna, ha a NATO szárazföldi csapatokat küld a frontra, ami egy nagyobb európai háborúhoz vezetett volna ” – mondta Orbán a Welt am Sonntagnak.
„Másodszor, Oroszországot az amerikai elvek szerint integrálják újra a világgazdaságba: a szankciókat fokozatosan feloldják, a befagyasztott vagyont amerikai-orosz befektetési alapok létrehozására fordítják, és az üzleti élet újraindul ” – mondta a magyar miniszterelnök.
Harmadszor, ahogy Orbán megjegyezte, megcáfolták azt a mítoszt, hogy az európaiak orosz pénzből finanszírozzák a konfliktust.
„El kell mondanunk polgárainknak, hogy minden egyes eurót, amit eddig elköltöttünk, és minden egyes eurót, amit a jövőben elköltünk Ukrajna támogatására, teljes mértékben, 100%-ban Európa népei fizetnek ” – mondta Orbán.
„Mindezek a pontok arra utalnak, hogy azonnal meg kell kezdeni a magas szintű európai-orosz tárgyalásokat ” – mondta.
Specifikációi szerint középtávon az orosz erőforrásokat újra integrálni kell az európai gazdaságba.
„Hosszú távon Európa katonai képességeit olyan mértékben meg kell erősíteni, hogy egy hagyományos háborúban bármilyen ellenféllel szemben meg tudja védeni magát. Továbbá ahhoz, hogy a fegyverfelhalmozást ésszerű keretek között tartsuk, fegyverzetkorlátozási megállapodást kell kötni Oroszországgal ” – zárta Orbán
Viktor Orban continuă să facă opinie separată în cadrul UE: După o vizită la Moscova, premierul ungar a spus că Ucraina trebuie să redevină o zonă tampon între NATO și Rusia
La scurt timp după întoarcerea dintr-o vizită la Moscova, unde s-a întâlnit cu Vladimir Putin, premierul ungar, Viktor Orban, a acordat un interviu publicației germane Welt am Sonntag, în care a declarat că, după încheierea ostilităților, Ucraina ar trebu
www.defenseromania.ro
Nem kell ide taktikai atom...
A Virat tartályhajó látszólag olcsón megúszta
A Virat tartályhajó látszólag olcsón megúszta
" Az orosz fél ugyan nem harcolta ki a légifölényt"
Ettől felmegy a vérnyomásom mindig. Az USA kiharcolta a légifölényt Vietnamban és vesztett 10e eszközt (gépet/drónt), miközben légicsaták IS voltak. Itt gyakorlatilag nincsenek légicsaták, az ukrán légierő gyakorlatilag nem létezik.
Ami a két konfliktusban azonos, az a földi légvédelem hatásossága. Szóval akkor vagy nem volt légifölény Vietnámban USA oldalról, vagy az oroszoknak is van, vagy szépen áttoltuk egy masszív jelentésváltozáson a kifejezést (utóbbinak egyébként éenne is értelme a drónok ilyen szintű elterjedésével).
Vélemény.
Ettől felmegy a vérnyomásom mindig. Az USA kiharcolta a légifölényt Vietnamban és vesztett 10e eszközt (gépet/drónt), miközben légicsaták IS voltak. Itt gyakorlatilag nincsenek légicsaták, az ukrán légierő gyakorlatilag nem létezik.
Ami a két konfliktusban azonos, az a földi légvédelem hatásossága. Szóval akkor vagy nem volt légifölény Vietnámban USA oldalról, vagy az oroszoknak is van, vagy szépen áttoltuk egy masszív jelentésváltozáson a kifejezést (utóbbinak egyébként éenne is értelme a drónok ilyen szintű elterjedésével).
Vélemény.
Az illúziók vége és a „szükségszerűség békéje”. Vajon igaza van Valerij Zalujnyi ukrán tábornoknak, amikor Ukrajna hiányos győzelméről beszél? (Részletek)
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet. Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés helyzetében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja. Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
www.defenseromania.ro
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet. Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés helyzetében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja. Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
Sfârșitul iluziilor și „pacea de necesitate”. Are dreptate generalul ucrainean Valeri Zalujnîi când vorbește despre o victorie incompletă a Ucrainei?
Vocile care contează la Kiev și în cancelariile occidentale încep să articuleze cu voce tare ceea ce istoricii militari intuiau deja, dar politicienii refuzau să accepte: războiul din Ucraina nu se va încheia cu o paradă a victoriei în Piața Roșie și nici
www.defenseromania.ro
Mi az a légifölény? Az USA legtöbb gépveszteségét a csöves légvédelem okozta, ha jól tudom... A vietnami légierő nem nagyon rúgott labdába.
Ez is csak egy alvajáró, aki nem akarja beismerni, hogy elvesztették már a háborút. És még nincs is vége.Az illúziók vége és a „szükségszerűség békéje”. Vajon igaza van Valerij Zalujnyi ukrán tábornoknak, amikor Ukrajna hiányos győzelméről beszél? (Részletek)
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet. Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés helyzetében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja. Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
Sfârșitul iluziilor și „pacea de necesitate”. Are dreptate generalul ucrainean Valeri Zalujnîi când vorbește despre o victorie incompletă a Ucrainei?
Vocile care contează la Kiev și în cancelariile occidentale încep să articuleze cu voce tare ceea ce istoricii militari intuiau deja, dar politicienii refuzau să accepte: războiul din Ucraina nu se va încheia cu o paradă a victoriei în Piața Roșie și nici
Igen, kifogytak a pancelozott csapatszallitokbol is... Lapozzunk. Az ukrik is hasznalnak mindent ami mozog, minel konnyebben lehet elhagyni a jarmuvet tamadas eseten, annal jobb.
Elobb-utobb minden amit az oroszok kitalalnak megjelenik az ukranoknal is. Lasd csibehalo dronvedelem,etc. Varom a teknos tankokat ...
Az oroszok saját terület fölül siklóbombáznak a frontvonalra.A mélységbe csak dronokkal és BM meg CM eszközökkel tudnak támadni,repülőgéppel nem.
És a nemlétező ukrán légierő szabadon tevékenykedik saját területen,és képes harcászati támadásokra is a frontvonalon,még hacsak korlátozaottan is.
Ellenben az USAF akkor repült be a VDK fölé,és azt bombázott,amit csak akart.
Egyébként az USA gépveszteségeinek fele helikopter Dél Vietnám területén,illetve a merevszárnyú gépveszteségek tetemes része is olyan kisgépek,mint az O-1 Repülő Kutya.
Ráadásul az összveszteség majd fele baleseti veszteség,a rossz körülmények miatt.
Ha meg a repült órára vetitett veszteséget nézük,a jenki arányositva jóval kevesebb gépet veszitett,mint a muszka Afganisztánban,ahol pedig messze nem volt olyan massziv légvédelem,mint Vietnámban.Az ukrajnai statisztikák még nagyon megbizhatatlanok,de valószinűleg az orosz arányositott harcászati gépveszteség nagyobb,mint az USAF bevetésre vetitett gépvesztesége.
Szóval semmiféle jelentésváltozás nincsen.At USAF veszteségekkel ugyan,de lényegében szabadon be tudott repülni Észak Vietnám légterébe,addig az orosz nem tud harcászati légi hadműveleteket csinálni ukrán légtérben.
Számunkra a tanulság az egészből az,amit eddig is tudtunk,hogy ilyen esetekben a nagy siklószámú siklóbomba az a megfizethető eszköz,amivel a légierő harcászatilag releváns támadásokat tud csinálni.
Nem az a lényege ennek, hogy mi lesz az ukránoknak, hanem az, hogy nézd mwg mi volt az oroszoknál 2022 februárjában és mi van most.
Zaluzsnij come back és levezényli a békét?? Talán ő láncot köthet a hadseregre, a nacionalistákra, ha Zelenszkij egy-két emberének a fejét a korrupció elleni propaganda oltárán feláldozza.
Itt az eredeti cikke.
www.liga.net
De a román kivonat rövidebb
m.defenseromania.ro
Az illúziók vége és a „szükségszerűség békéje”. Vajon igaza van Valerij Zalujnyi ukrán tábornoknak, amikor Ukrajna hiányos győzelméről beszél?
A kijevi és nyugati kancelláriákban fontos hangok kezdik hangosan kimondani azt, amit a hadtörténészek már sejtettek, de a politikusok nem voltak hajlandók elfogadni: az ukrajnai háború nem fog véget érni sem a Vörös téren tartandó győzelmi parádéval, sem a Kreml rezsimjének azonnali összeomlásával.
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Miért kell Ukrajnának választania a területei és az állami fennmaradása között?
A tábornok az ukrán háborús pszichológia egy fájó pontjára tapint rá: magára a győzelem definíciójára. A legtöbb ukrán számára a győzelem eddig az 1991-es határok helyreállítását, ideális esetben pedig az „Orosz Birodalom” felbomlását jelentette.
Zalujníi nem tagadja e vágy erkölcsi jogosságát, de határozottan a történelmi idealizmus zónájába helyezi. Helyesen hangsúlyozza, hogy a második világháború, amely az ellenség feltétel nélküli megadásával zárult, történelmi kivételt, nem pedig szabályt képvisel.
A legtöbb konfliktus, különösen azok, amelyek olyan hatalmak közötti felőrlődésről szólnak, amelyek hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, mint Oroszország, vagy korlátozott politikai „stratégiai hátországgal”, mint Ukrajna a Nyugaton, kölcsönös kimerültséggel és fájdalmas kompromisszumokkal végződnek.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet.
Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
A Zalujnîi által javasolt „befagyott béke”, az egyetlen pajzs egy újabb invázió ellen?
Egy működési szünet lehetővé tenné a menekültek visszatérését, és biztosítaná a gazdasági újjáépítéshez szükséges teret. Ráadásul Zalujnîi rámutat valamire, amit a nyugati partnerek már régóta suttognak: a háború nem szolgálhat a végtelenségig ürügyként a korrupcióra.
Egy békeidőszak, még ha fegyveres is, arra kényszerítené Kijevet, hogy a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a gazdaság reformjára összpontosítson. Ezen mélyreható belső reformok nélkül Ukrajna fennáll annak a veszélye, hogy csődállammá válik, még akkor is, ha megőrzi formális függetlenségét.
A volt parancsnok elemzése azonban akkor válik igazán érdekessé, amikor a biztonsági garanciák kérdését feszegeti. Zalujný tábornok elismeri, hogy bármilyen békemegállapodás Oroszországgal, „vasbiztos” biztonsági garanciák hiányában, csupán taktikai szünet a következő invázió előtt.
Putyin vagy utódja nem fogja feladni az ukrán államiság elpusztításának stratégiai célját, hanem egyszerűen csak arra fogja használni az időt, hogy feltöltsék rakétakészleteiket és új katonákat toborozzanak.
Garanciák, amelyek igazán számítanak Ukrajna számára Oroszországgal szemben
Zalujný véleménye szerint Moszkva számára csak három garancia számít igazán: a NATO-tagság, egy hatalmas külföldi katonai kontingens jelenléte Ukrajna területén, vagy az ország nukleáris újrafegyverkezése. A tábornok azon megjegyzése, hogy „ma már nincs kérdés” ezekről a garanciákról, kemény vádirat a Nyugattal szemben.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés kezében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja.
Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
Itt az eredeti cikke.
Політика і війна. Реальність проти очікування. Колонка Валерія Залужного
Чому у війні критично важливо сформулювати політичну мету? Спеціально для LIGA.net пояснює посол України у Великій Британії, ексголовком ЗСУ Валерій Залужний
www.liga.net
De a román kivonat rövidebb
Sfârșitul iluziilor și „pacea de necesitate”. Are dreptate generalul ucrainean Valeri Zalujnîi când vorbește despre o victorie incompletă a Ucrainei?
Vocile care contează la Kiev și în cancelariile occidentale încep să articuleze cu voce tare ceea ce istoricii militari intuiau deja, dar politicienii refuzau să accepte: războiul din Ucraina nu se va încheia cu o paradă a victoriei în Piața Roșie și nici
m.defenseromania.ro
Az illúziók vége és a „szükségszerűség békéje”. Vajon igaza van Valerij Zalujnyi ukrán tábornoknak, amikor Ukrajna hiányos győzelméről beszél?
A kijevi és nyugati kancelláriákban fontos hangok kezdik hangosan kimondani azt, amit a hadtörténészek már sejtettek, de a politikusok nem voltak hajlandók elfogadni: az ukrajnai háború nem fog véget érni sem a Vörös téren tartandó győzelmi parádéval, sem a Kreml rezsimjének azonnali összeomlásával.
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Miért kell Ukrajnának választania a területei és az állami fennmaradása között?
A tábornok az ukrán háborús pszichológia egy fájó pontjára tapint rá: magára a győzelem definíciójára. A legtöbb ukrán számára a győzelem eddig az 1991-es határok helyreállítását, ideális esetben pedig az „Orosz Birodalom” felbomlását jelentette.
Zalujníi nem tagadja e vágy erkölcsi jogosságát, de határozottan a történelmi idealizmus zónájába helyezi. Helyesen hangsúlyozza, hogy a második világháború, amely az ellenség feltétel nélküli megadásával zárult, történelmi kivételt, nem pedig szabályt képvisel.
A legtöbb konfliktus, különösen azok, amelyek olyan hatalmak közötti felőrlődésről szólnak, amelyek hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, mint Oroszország, vagy korlátozott politikai „stratégiai hátországgal”, mint Ukrajna a Nyugaton, kölcsönös kimerültséggel és fájdalmas kompromisszumokkal végződnek.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet.
Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
A Zalujnîi által javasolt „befagyott béke”, az egyetlen pajzs egy újabb invázió ellen?
Egy működési szünet lehetővé tenné a menekültek visszatérését, és biztosítaná a gazdasági újjáépítéshez szükséges teret. Ráadásul Zalujnîi rámutat valamire, amit a nyugati partnerek már régóta suttognak: a háború nem szolgálhat a végtelenségig ürügyként a korrupcióra.
Egy békeidőszak, még ha fegyveres is, arra kényszerítené Kijevet, hogy a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a gazdaság reformjára összpontosítson. Ezen mélyreható belső reformok nélkül Ukrajna fennáll annak a veszélye, hogy csődállammá válik, még akkor is, ha megőrzi formális függetlenségét.
A volt parancsnok elemzése azonban akkor válik igazán érdekessé, amikor a biztonsági garanciák kérdését feszegeti. Zalujný tábornok elismeri, hogy bármilyen békemegállapodás Oroszországgal, „vasbiztos” biztonsági garanciák hiányában, csupán taktikai szünet a következő invázió előtt.
Putyin vagy utódja nem fogja feladni az ukrán államiság elpusztításának stratégiai célját, hanem egyszerűen csak arra fogja használni az időt, hogy feltöltsék rakétakészleteiket és új katonákat toborozzanak.
Garanciák, amelyek igazán számítanak Ukrajna számára Oroszországgal szemben
Zalujný véleménye szerint Moszkva számára csak három garancia számít igazán: a NATO-tagság, egy hatalmas külföldi katonai kontingens jelenléte Ukrajna területén, vagy az ország nukleáris újrafegyverkezése. A tábornok azon megjegyzése, hogy „ma már nincs kérdés” ezekről a garanciákról, kemény vádirat a Nyugattal szemben.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés kezében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja.
Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
Persze és ezt így ki is mondják, és persze az oroszok ezt elfogadják és ölbe tett kézzel fogják végignézni az erődállam kiépítését.Zaluzsnij come back és levezényli a békét?? Talán ő láncot köthet a hadseregre, a nacionalistákra, ha Zelenszkij egy-két emberének a fejét a korrupció elleni propaganda oltárán feláldozza.
Itt az eredeti cikke.
Політика і війна. Реальність проти очікування. Колонка Валерія Залужного
Чому у війні критично важливо сформулювати політичну мету? Спеціально для LIGA.net пояснює посол України у Великій Британії, ексголовком ЗСУ Валерій Залужний
De a román kivonat rövidebb
Sfârșitul iluziilor și „pacea de necesitate”. Are dreptate generalul ucrainean Valeri Zalujnîi când vorbește despre o victorie incompletă a Ucrainei?
Vocile care contează la Kiev și în cancelariile occidentale încep să articuleze cu voce tare ceea ce istoricii militari intuiau deja, dar politicienii refuzau să accepte: războiul din Ucraina nu se va încheia cu o paradă a victoriei în Piața Roșie și nici
Az illúziók vége és a „szükségszerűség békéje”. Vajon igaza van Valerij Zalujnyi ukrán tábornoknak, amikor Ukrajna hiányos győzelméről beszél?
A kijevi és nyugati kancelláriákban fontos hangok kezdik hangosan kimondani azt, amit a hadtörténészek már sejtettek, de a politikusok nem voltak hajlandók elfogadni: az ukrajnai háború nem fog véget érni sem a Vörös téren tartandó győzelmi parádéval, sem a Kreml rezsimjének azonnali összeomlásával.
Valeri Zalujný, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka és jelenlegi londoni nagykövet nemrégiben „bombát” dobott le a nyilvános térben a Liga.net és a The Telegraph című lapokban megjelent vezércikkében.
Üzenete egy nehezen elfogadható politikai realizmus, amely kifejezetten a katonaságra vonatkozik, akik megértették, hogy a front már nem képes politikai csodákat tenni olyan erőforrások hiányában, amelyeket a Nyugat jelenleg nem hajlandó vagy nem tud felajánlani Ukrajnának.
Zalujný lényegében azt mondja nekünk, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a békét „teljes győzelem” nélkül, hogy elkerülje a teljes vereséget.
Miért kell Ukrajnának választania a területei és az állami fennmaradása között?
A tábornok az ukrán háborús pszichológia egy fájó pontjára tapint rá: magára a győzelem definíciójára. A legtöbb ukrán számára a győzelem eddig az 1991-es határok helyreállítását, ideális esetben pedig az „Orosz Birodalom” felbomlását jelentette.
Zalujníi nem tagadja e vágy erkölcsi jogosságát, de határozottan a történelmi idealizmus zónájába helyezi. Helyesen hangsúlyozza, hogy a második világháború, amely az ellenség feltétel nélküli megadásával zárult, történelmi kivételt, nem pedig szabályt képvisel.
A legtöbb konfliktus, különösen azok, amelyek olyan hatalmak közötti felőrlődésről szólnak, amelyek hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, mint Oroszország, vagy korlátozott politikai „stratégiai hátországgal”, mint Ukrajna a Nyugaton, kölcsönös kimerültséggel és fájdalmas kompromisszumokkal végződnek.
Az ukrán tábornok figyelmeztetése a következő: a jelenlegi frontviszonyok és a külső partnerek habozása közepette bármi áron „teljes győzelemre” törekedni, azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező forgatókönyvhöz, nevezetesen az állam belső összeomlásához és teljes megszálláshoz vezet.
Zalujnîi nem kapitulációt javasol, hanem alapvető paradigmaváltást, a konfliktus hosszú távú, akár évekig is eltartható befagyasztásáról beszélve. Ez a perspektíva, bár érzelmileg népszerűtlen, az egyetlen, amely valódi esélyt kínál Ukrajnának a működőképes államként való túlélésre.
Érvelése tisztán pragmatikus, és elsősorban a nemzet biológiai és gazdasági túlélését célozza. Ukrajna vérzik, és a háború maximális intenzitással történő folytatása, a front áttörésének világos perspektívája nélkül, helyrehozhatatlanul felemészti az emberi erőforrásokat.
A Zalujnîi által javasolt „befagyott béke”, az egyetlen pajzs egy újabb invázió ellen?
Egy működési szünet lehetővé tenné a menekültek visszatérését, és biztosítaná a gazdasági újjáépítéshez szükséges teret. Ráadásul Zalujnîi rámutat valamire, amit a nyugati partnerek már régóta suttognak: a háború nem szolgálhat a végtelenségig ürügyként a korrupcióra.
Egy békeidőszak, még ha fegyveres is, arra kényszerítené Kijevet, hogy a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a gazdaság reformjára összpontosítson. Ezen mélyreható belső reformok nélkül Ukrajna fennáll annak a veszélye, hogy csődállammá válik, még akkor is, ha megőrzi formális függetlenségét.
A volt parancsnok elemzése azonban akkor válik igazán érdekessé, amikor a biztonsági garanciák kérdését feszegeti. Zalujný tábornok elismeri, hogy bármilyen békemegállapodás Oroszországgal, „vasbiztos” biztonsági garanciák hiányában, csupán taktikai szünet a következő invázió előtt.
Putyin vagy utódja nem fogja feladni az ukrán államiság elpusztításának stratégiai célját, hanem egyszerűen csak arra fogja használni az időt, hogy feltöltsék rakétakészleteiket és új katonákat toborozzanak.
Garanciák, amelyek igazán számítanak Ukrajna számára Oroszországgal szemben
Zalujný véleménye szerint Moszkva számára csak három garancia számít igazán: a NATO-tagság, egy hatalmas külföldi katonai kontingens jelenléte Ukrajna területén, vagy az ország nukleáris újrafegyverkezése. A tábornok azon megjegyzése, hogy „ma már nincs kérdés” ezekről a garanciákról, kemény vádirat a Nyugattal szemben.
Zalujný tábornok azt sugallja, hogy a nemzetközi biztonsági architektúra összeomlott, és a nemzetközi jog fikcióvá vált. A NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni és berlini politikai patthelyzet, valamint a külföldi csapatok küldésének valószínűtlensége magára hagyja Ukrajnát egy egzisztenciális háborút vívó Oroszországgal szemben.
Összefoglalva, Zalujný beavatkozása megerősíti azt a tendenciát, amelyet hónapok óta megfigyelhetünk: a háború olyan szakaszba lépett, amelyben a politikai célkitűzéseket sürgősen újra kell kalibrálni a katonai realitásoknak megfelelően. Oroszország továbbra is a stratégiai kezdeményezés kezében van a fronton, a Nyugat pedig a fáradtság és a koherencia hiányának jeleit mutatja.
Egy tökéletlen béke, egy fájdalmas „status quo” elfogadása lehet az egyetlen módja annak, hogy megmentsük azt, ami még a szabad Ukrajnából megmaradt. Ez nem árulás, hanem a nemzeti túlélés manővere.
Ahogy Zalujný fogalmazott, a béke lehetőséget kínál egy „erődállam” felépítésére, amely képes megvédeni magát a jövőbeni háborúban, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha az Orosz Birodalom nem bomlik fel. Addig Kijev kénytelen választani az öngyilkos becsület és a fájdalmas pragmatizmus között, amely az egyetlen, amely biztosíthatja fennmaradását a térképen a történelem következő fordulójában.
teljes mértékben igazad van, szükség törvényt bont .. ..
mindenkinek a napnál világosabb,hogy ezeket az erősen kannibalizált járműveket miért jobb használni,mint a körülményesen beszerezhető,lassabb páncélosokat (már várom,hogy megfejti a nagy stratéga,hogy egy kiberhelt Lada drágább,és lassabb, illetve kevesebb áll belőle rendelkezésre egy ostromlott városban mint egy bármilyen PSZH-ból vagy BTR-.ből .. ráadásul olyan drónfelhőben bizonyára "könnyebb" a páncélosok pótlása,mint egy mezei Lada,vagy bármilyen egyéb autó beszerzése ..
kb olyan nagyívű szakértés ez is,mint ha a jól ismert Afganisztánban lencsevégre kapott szamárháton ülő amrikai baka fotója alapján megállapitaná valaki,hogy azért használtak szamarat abban a közegben,mert biztosan legatyásodtak hogy már csak egy szamárra tellett .. az sem zavarja össze,hogy az a szamár abban a közegben hasznosabb volt mint 200 db Hummer .. na de ez is ilyen ..
még szilveszteri poénnak el is menne, de hát annak meg korai .
Miért, az ukrán igen?! A "Kijev Szelleme" típusú, DCS:World-ban készült felvételeken alapuló ukrán népmeséket kéretik figyelmen kívül hagyni. Azon kívül nagyjából semmit nem lőttek le valójában. Az első hetek eredményeit is a légvédelemnek és a szar alkalmazási profilban dolgozó orosz gépeknek köszönhetik. Egyébként a Szu-35Sz olyan messziről szedi le az ukránok bármely gépét, hogy az ukrán hajózó azt sem tudja, hogy a Szuhoj a levegőben van, nemhogy azt, hogy még indított is rá. A Szu-57-ről nem is beszélve, bár azt inkább levegő-föld munkakörben alkalmazzák a H-69-esekkel.