Ami azt illeti,87-88ban a kubai légvédelem miatt az SAAF a jóval gyengébb Mirage F1 gépekkel csinálták a hajitóbombázást.82ben Falklandon Harrier Mk3 csinált hajitóbombázást LBGvel.
Jelenleg már nincs rendszerben 1,5tonnás siklóbomba nyugaton,de volt.Libanonban az IAF bevetette őket Kfir C2 és F4E gépekről.Csak szándék kérdése,hogy újrainditsák az ilyen kategóriájú siklóbombák gyártását-csak nincs is rá szándék se.Mk84 elég a pontosabb nyugati célravezető rendszerekkel.Harcászati szinten meg ugyanazon a tartón 8 db SDB hasznosabb,mint egy Mk84,általában.
F16 és az M2000 is képes a hajitóbombázásra.És elég valószinű,hogy csinálják is a kapott siklóbombákkal.
Igen, az utolsó 3000 fontos (1360kg-os) amerikai szabadesésű nemirányított bombatest az M118HE volt, amit még elláttak HBOS és később még a Paveway irányító kittel is. Ezeket az M118-asokat az USAF F-105-ösökről Vietnam-ban, illetve a háború vége felé a HBOS és Paveway első generációs kitjeivel F-111-esekről oldotta, de az F-4-esek fegyverzetében is rendelkezésre állt. Sőt, a US Navy még a kisméretű A-4 Skyhawk-on is tesztelte!
Ami a dizájnt illeti, ez még a Tallboy, Grand Slam, illetve T-12 aerodinamikáját követte, azaz némiképp újabb volt, mint a világháborús 4000 fontos elődje is
(AN-M56 Blockbuster, a B-29-es a megfelelő hatótáv mellett, no meg a mérete miatt csak kettőt tudott elvinni, de egy B-29-es kötelék gyakran összdobással támadta a japán városokat, nem ritkán azok belvárosát is) ami miatt egy időre megfelelt a szuperszonikus korszak harcászati tipusain is, akár külső hordozással is.
Majd a harcászati repülők arzenáljából az új, sokkal áramvonalasabb Mk-81/82/83/84 típuscsalád (250/500/1000/2000 font) teljesen kiszorította.
Az új bombafegyverzet legnagyobbja ugyanis pontosabban volt célbajuttatható még szabadeséssel is, de a rombolóereje nem sokkal maradt el, miközben az egyre jobban teret hódító precíziós kitek korában már nem volt szükség a másfélszeres tömegre, ami amúgy se jelenett másfélszeres rombolóerőt. Sem átütőerőt.
A hetvenes évektől megjelent új harcászati típusok (elsősorban az F-16A) pedig hatékonyabban tudtak támadni egyszerre két darab 2000 fontos Mk84-essel, mint egy darab 3000 fontos M118-assal.
Az utolsó éles M118-as bevetéseket az izraeli légierő hajtotta végre az F-4-esekről (és Kfirekről) leoldva 1982-ben Libanon ellen, aztán náluk is kikopott ez a fegyver.
Ami a kalibert magát illeti, az amerikaiak nem adták fel egészen a 3000 fontos kategóriát, hiszen a légi indítású AGM-86 ALCM robotrepülőgép D-változatának a harci része egy 3000 font tömegű, nagy átütőerejű, megvastagított, szuperkemény fémburkolatú penetrátor, precíziós, megerősített fedezékek elleni támadáshoz.
A 3000 fontnál nagyobb modern nyugati kaliberekről pár szót. Nos az 1991-es Öböl Háború idején M203-as 110mm-es önjáró lövegek csövéből improvizált 4000-5000 fontos oldási tömegűre kapott GBU-28-as volt sokáig a legnagyobb fegyver az USAF harcászati repülőinek arzenáljában, de mára már megjelent a GBU-72, ami hivatalosan is 5000 fontra van kalibrálva és az F-15E képes hordozni, mintegy leváltandó a korábbi GBU-28-asokat.
Efelett már csak a bő 13 tonnás GBU-57 MOP van, de azt csak hadászati típusok képesek hordozni.
A precíziós csapásmérések megjelenésével a szakma itészei sokáig hangoztatták a túlméretesnek gondolt kaliberek oktalanságát, mintegy anakronisztikusnak tartva a nyugati Daisy Cutter, vagy a szovjet FAB-3000M54 és FAB-9000M54-eseket, melyek amúgy szépen ki is haltak.
Legtovább a Daisy Cutter tartotta magát, egészen az afganisztáni invázió első pár évéig, de csak, hogy aztán megjelenjen az utódja, a GBU-43 MOAB, immáron precíziós kivitelben, ami a Hercules-ről való oldási profilját tekintve messze nem egy siklóbomba, viszont a rombolási rádiusza, illetve az elműködésének jellege (vékony falú bombatest, nagy robbantöltettel, nagy lökéshullámot generáló hatásmechanizmus) miatt igazi precizitásra eleve nincs is szükség.
Az oroszoknál pedig előbb a FAB-3000M46-osok egy-egy még mutatóban megmaradt példányát próbálták ki a nagy kiterjedésű Azovstal épületkomplexuma ellen, majd az újra sorozatgyártásba vett FAB-3000M54-eseket látták el áramvonalazó burkolattal és UMPK precíziós irányítású siklórepülést biztosító kittel.
Ugyanis addig csak a KAB-1500L és T voltak a legnagyobb "precíziós" eszközök, de ezek bevetéséhez a hagyományos FAB-1500M54-esekhez hasonlóan be kellett repülni az ellenség fölé, mivel a KAB rendszerek csak korrigált zuhanású bombák, ahol a szabadesés vektorát lehet kis mértékben a célbacsapódáshoz igazítani.
Kvázi, mint a MOAB esetében.
A francia és angol gépeken egészen a közelmúltig 1000 fontnál nagyobb kaliberű bombatest nem is nagyon létezett. Az európai tagállamok közül pedig a németek eleve nem is rendelkeznek 2000 fontos bombafegyverzettel.
Ahogy a svédek sem.
Változás állt azonban e téren be, mégpedig a franciák esetében, ahol is az AASM moduláris rakétapóthajtással kiegészített precíziós csomag esetében a szokásos Mk-82 és 83-as kaliber mellé, elsősorban export célokra de megalkották a "Hammer" típusnevű verziót, mégpedig az Mk-84-esre alapozva.
Itt érdekes francia kreativitás volt a Rafale pilótafülkéjáből menet közben beállítható robbantási mód, ami szerint a Hammer alkalmazható nagy átüőerővel közvetlen becsapódással, vagy, ha a kiválasztott (és már akár az oldás után is módosított) másik célpont megköveteli, akkor a felszín feletti magasságon, lökéshullámmal rombolásra is.
Illetve, korábban a svédek tesztelték a JAS-39C-t Spanyolországban, nagy melegben két darab Mk-84-es és két Mk-83-assal, tehát összesen 6000 fontnyi bombatömeggel megpakolva (volt még két Sidewinder súlymakett is), igaz, csupán csak marketing céllal.
Amennyire én tudom, a svéd légierőben nincs rendszerben az Mk-84-es bombatípus egyik változata sem.
Az orosz FAB-3000 UMPK és az ODAB-1500 UMPK elvileg közel azonos hatásúak, ami a nettó lökéshullám rombolását illeti, nyilván itt az ODAB-1500-s előnye a magasabb égési hőmérséklet és a kisebb méret és tömeg, ami miatt ebből egy Szu-34-es egyszerre akár kettőt is el tud vinni harci körülmények között.
De a hatamas FAB-3000M54 bombatest előnye a jókora repeszhatás, illetve a köpenyvastagsából adódóan ez a repeszfelhő jókora kinematikai hatással is bír.
A nagyméretű, szuperszonikus izzó bombatest darabok - az ODAB-1500-assal ellentétben - nem csak szétsöprik a nagy felületen szétbontakozott ellenséges technikát és élőerőt, de közel azonos vákuumhatás mellett akár a közepesen páncélozott, vagy megerősített fedezékek mögé rejtőző élőerőt, illetve technikát is meg tudják semmisíteni, vagy tudják azt rombolni.
