Jaj, hadjuk már ezt a pátoszos múltba révedést, pláne a Tu144 kapcsán. Persze mérnökileg biztos fantasztikus teljesítmény volt, de a Szovjetunió pusztán fasz méregetés miatt hívta életre a Concorde kapcsán, azt is csak a presztízs mentette meg. A Tu144 vagy 55 civil repülést ha megélt gazdaságilag total életképtelen, műszakilag meg problémás volt. Jó nagy faszság volt egy ilyen programra energiát pénzt mérnöki tudást áldozni..
Váasszuk szét a dolgot.
Egy dolog a Tu-144-es történet en bloc kudarca, ami típust a szovjet ideológiai és védelempolitikai paranoid kényszer hívott életre és emiatt olyan is lett, amilyen.
Mert a Concorde a szovjetek szemében csupán egy potenciális szuperszonikus nagyteljesítményű interkontinentális hordozóplatform technológiai kihívása volt, amire egyszerűen nekik KÖTELEZŐ volt érdemi választ adni.
- Mert aki ebből a versenyből kimarad, az lemarad
- Mert aki lemarad, annak magyarázkodnia kell az övéi előtt
- Mert akinek majd csak a magyarázkodás marad, az majd csak nézheti, ahogy a burzsuj ellenség ellép a technológia terén
- Mert a Concorde csak ma jelent még utasszállítót, de holnap már Blue Steel nukleáris fegyverekkel fogja ostromolni Moszkvát (volt is ilyen koncepciója a RAF fejeseinek is, szóval a jó öreg szovjet paranoia ismét nem volt teljesen alaptalan)
Bárhogy is volt, a kényszer csupán csak első körben volt technológiai, viszont nagyon hamar megtalálta magának a nagybetűs ideológia is és onnantól már nem volt megállás, nem volt józan ész és nem volt helye kritikus hangoknak sem. Lásd, hogy járt Mjasziscsev, mikor jelezte a kitűzött fejlesztési iránnyal kapcsolatos számításain alapuló szkepticizmusát.
Pedig ha valaminek, pont a nagybetűs szovjet ideológiának kellett volna végképp útját állni még idejében a projektnek.
Elvégre a szovjet ember csak két dolgot nem nagyon csinált sűrűn sosem: nem utazgatott csak úgy és pláne nem volt oka sietni soha, sehová.
A szovjet ember azért ült csak repülőgépre, de pont ezért is volt az Aeroflot a világ legnagyobb légitársasága, mert ingázott.
A faluból a városba. A vidéki kisvárosból a körzeti nagyvárosba. Hozta-vitte a vásárfiát, munkába ment, csencselt, próbált megélni.
A hatalmas Aeroflot géppark legnagyobb hányada járatos busz volt.
An-2-es, An-24-es, An-10-es, Mi-8-as, Mi-6-os, Jak-40-es, Il-14-es, de még a hatalmas, 300 főt befogadni is képes Il-86-os is e célból készült.
Klasszikus utasgép csak a Tu-104, Tu-124, Tu-134, a Tu-154, illetve az Il-18 és Il-62 voltak.
A Tu-144-es egyetlen értelme a Moszkva - Vlagyivosztok távon lett volna (mivel ingázasra, cókmókok hordozására eleve alkalmatlan volt a konstrukció), amit a kezdetben 7000km-es Il-62, majd később a 9-11 ezer km-es Il-62M tudott.
Így erre a Tu-144-es esetében a tervezett ~ 6000km-es hatótáv se lett volna elég, de sebaj, mert a 3500 is alig jött neki össze a gyakorlatban.
A későbbi "Dorabotannij" Tu-144D tudott volna 5600km-t és volt ígéret a 6000+ km-re is, de a D soha nem állt vonalszolgálatba, így az ígért későbbi verziók se épülhettek meg.
És az örök rivális Amerikaiak?
Nos ők a North American XB-70-essel már bebizonyították, hogy ha kell, tudnának nagy és gyors gépet építeni, míg a Boeing 2707 tervezési fázisában a fő finanszírozóerő, azaz a civil utasforgalmi repülés, mint piac egyszerűen nem úgy tűnt, hogy reális financiális hátteret tudna biztosítani hosszú távon egy leendő amerikai szuperszonikus típusnak. Ők inkább a szupernagy befogadóképességű szubszonikus irányt dotálták és tették ezt nagyon jól.
- Mert egyfelől az amerikai katonai stratégák számára a szupernehéz interkontinentális szállítógép technológiája is prioritás volt
- Másfelől a North American alapjain létrejött Rockwell révén amúgy is elkezdtek egy variaszárnyú interkontinentális nehézbombázó platformot
- Mert hiába volt ekkoriban még alaposan szövetségi állami szinten dotálva a legtöbb amerikai nagy légitátsaság, egy esetleges üzleti bukás esetén már nem tudták volna tisztára mosni a légitársaságok csődhullámát
- És mert bár nem látták ezt akkor még előre, de pár év múlva, 1973-ban rájuk szakad az olajválság, de csak azért, hogy 79-ben ez mégegyszer megismétlődjön.
Az USA számára így az SST program egyfelől nem volt prioritás, masfelől az amerikai MIC és a légitátsaságok piacvédelme környezetvédelmi okokra hivatkozva nem is engedte az USA kontinentális területe felett a Concorde repüléseit.
Így a szovjet Tu-144-es mindazon túl, hogy egy elsietett, de annál rizikósabb és túlságosan is komplex technológia volt, a szovjet vezetés a fenti okokból kifolyólag nagyon hamar ki is szeretett belőle, lényegében magára hagyva az egész technológiai szenvedéstörténetet.
A Tu-144-es tehát egy olyan koraszülött gyerek volt, ami még a tinédzser kora előtt annyira problémás lett, hogy a szülei inkább le is mondtak róla. Mert igazából sosem akarták.
Viszont a vitátokra misinstorral annyit azért megjegyeznék, hogy ő nem dedikáltan a Tu-144-est kente ki magasztos pátosszal, hanem a korszak tervezőinek példák, iparági standardok, kijárt utak, minimalizált kockázatú kialakítások és mindenre kiterjedő tervezői digitalizált adatbázisok nélküli útkeresését emelte csak ki.
Ez igaz volt a Tu-144-esre, a Concordra, de még a hatalmas B747-esre is egyaránt.
Végezetül a Concorde legendás bemutatórepülése a amerikai Oshkosh-ban, ami akkor az USA-ban egy csodával felérő szenzáció volt az átlag amerikai nép számára:
www.flightradar24.com
)
