"Miben más az amerikai képzés, mint a hazai?
A méreteiben és az erőforrásaiban. Fort Ruckerben közel kétszáz UH–72A állt rendelkezésre, így, ha valamelyikkel műszaki akadályozás miatt nem tudtunk felszállni, csak telefonálni kellett és kaptuk a másik, sőt, akár a harmadik gépet is. A gépek számából adódóan az oktatóknak szinte korlátlan gépidő áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy-egy feladatot gyakoroltassanak. Az oktatók sora is szinte végtelen: leszerelt pilótákat alkalmaznak tényleges harci tapasztalattal és több ezer repült órával..."
Ott kezdődik szerintem a szakmai leépülés, ha abból indulsz ki, hogy neked minden meg van hozzá, ami a kiképzéshez kell, mert term. mindent IS láttál és mindent IS tudsz. Minden fegyvernemnél szükséges volna, hogy legyenek külföldön képzett, tanult tagjai, hogy lássák mások mit hogyan tanulnak, csinálnak, terveznek majd a jövőben.
"A tervek szerint februárban még három hónapra további képzésekre visszamegyek az Egyesült Államokba. Ismét az UH–72A Lakota típuson fogok repülni: lesz egy magashegyi, egy éjjellátós, illetve még egy külön taktikai képzés. Miután visszajövök, típusátképzésen veszek részt a Magyar Honvédségben rendszeresített H145M vagy H225M típusra."
Az ilyen képzéseken én bizony nem spórolnék...
