Semmit.
Nem jött volna hozzá semmi, hosszú évek óta ezen a szinten stagnáltak és ez rettentő kevés volt.
Tehát senkik maradtak volna.
Tehát koalícióra léptek volna azokkal, akik ellenében addig építkeztek? Ja, na akkor vesztették volna el a szavazótáborukat. Most, csak néhány szélsőséges hőzöng és a JOBBIK sikerrel átpozícionálta magát az esélyesek közé. Meg lehet nézni, hogy ezt anno a FIDESZ milyen sikerrel tette!
Fidesz választási eredmények:
1990: 8,95%
1994: 7,02%
1998: 29,48%
1993 február: Orbán eufóriában van (Kaposvári nyilatkozat), mivel úgy néz ki, hogy FIDESZ-SZDSZ liberális koalíció akár kétharmados győzelmet is arathat. Ugyanakkor az SZDSZ egyes körei ekkor már a szocialistákra kacsingatnak.
1993 február 24-én a FIDESZ választási együttműködést köt az SZDSZ-el, amiben lefektetik, hogy nem keresnek harmadik partnert.
1993 március: a FIDESZ nem szavazza meg a nyugdíjemelést, mert nem egyértelmű, hogy azt miből finanszírozná a kormány.
1993 tavasza: kirobban a székházügy (a FIDESZ az MDF-el közösen ellopott egy pártszékháznak adott ingatlant). Érdekesség, hogy ezzel alapozza meg Simicska a jövőbeni vagyonát. De itt most csak az számít, hogy az ügyet együtt is kenik el az MDF-el.
1993 folyamán: az MDF egyre erősebb kommunikálja, hogy szívesen kormányozna együtt a FIDESZ-el. Titkos tárgyalások is kezdődnek. A párton belül a liberális szemlélet ellenzékbe szorul, ezt a liberális sajtó heves támadási követik.
1993 év vége: a pártkongresszuson Orbán teljhatalomra tör, a szélsőliberális Fodor-féle belső ellenzéket kiszorítják a pártvezetésből, ahol Orbán sameszeivel töltik fel a helyeket. A belső ellenzék elhagyja a FIDESZ-t.
1994 év eleje: a FIDESZ elvesztette a szavazótábora kétharmadát.
1994 választások: az addigi szövetséges SZDSZ megszegve a választási együttműködésről szóló egyezményt és elárulva mindent amit addig képviseltek koalícióra lép az MSZP-vel. A FIDESZ marad az egyetlen liberális párt egy olyan térfélen, ahol a liberalizmut eláruló SZDSZ-el tartó sajtó kisajátítja a liberális jelzőt a liberalizmus árulóira.
1994 év folyamán: ebben a reménytelen helyzetbe, a választások után gyakorlatilag egyik napról a másikra nézetrendszert váltanak és teljesen átveszik az addig jobboldali témákat a kimúlt MDF-től, ezzel pontot téve a már 93-ban elindult újrapozícionálásra. De a párt csak két év múlva, az MSZP-SZDSZ koalíció korrupciós botrányai hatására mozdul el a holtpontról és kezd növekedésbe.
Namost ehhez képest semmi ilyesmi nem történt a JOBBIK háza táján. Vona véghezvitte azt a bravúrt, ami Orbánnak nem sikerült. Úgy pozícionálta újra a JOBBIK-ot, hogy lényeges népszerűségvesztést nem kellett elszenvednie a pártnak a kritikus időszakban! Gyakorlatilag ha végre lejönne a kiscicás tripről és élére állna a hétköznapi emberek bérharcának például, vagy éppen végre keményen, helyszíni tüntetésekkel, flashmobokkal támadni kezdenék napi szinten az aktuális fideszes korruptakat, stb, akkor akár már meg is indulhatna a JOBBIK az országos párttá válás útján. Kérdés, hogy van e szervezeti háttere ehhez! Hiszen a korábban igen aktív, de létszámában nem jelentős radikális mag lemorzsolódik éppen, viszont aktivisták kellenek. Valahogy a JOBBIK-nak újjá kell szerveznie az aktivista bázisát az utcai és szakszervezeti politizáláshoz. Már feltéve, hogy nem hiszik azt, hogy a sültgalamb csak úgy a szájukba repül!
És ugye, a cél szentesíti.. Na de mi is lenne az a bizonyos cél?
