Tu-160 Blackjack (Tupoljev, Szovjetunió)

A B-1A koncepció öröksége a B-1B M1.2 képessége, amit ahogy már írtam, gyakorlatilag soha nem használnak ki.

Egyébként egy vadászgép is élettartamának kb. 2-3%-át repüli szuperszonikus tartományban manapság. Kb. a MiG-25 (volt) és talán a MiG-31 kivétel.
 
amos

A B1-nél az volt a koncepció,hogy a nagy sebességű berepülés biztosítja a túlélést aztán áttértek az alacsony repülésre a gyors helyett ezért lassabb a B1B mint a B1.

Akkor az előbbi mobilos katyvasz érthetően megfogalmazva:

Azért marha nagy és marha gyors a TU-160 mert az oroszok akartak egy nagy hatótávolságú nagy túlélőképességű stratégiai bombázót de nekik nem volt "lopakodó"technológiájuk vagy pénzük kifejleszteni azt ezért azt mondták,hogy kell egy olyan gép ami ha kell gyorsan tud menni viszonylag sokszor(ez adta a túlélőképességet:le tudja ráznia vadászokat vagy gyorsan át tud repülni a veszélyes területeken)és még utána tud járőrözni is.Igen ám de a nagy sebesség sok kerozint igényel tehát nagy gépet kellett csinálni,hogy legyen hely a kerozinnak.Egyébként a B2-t is ugyan ez az elképzelés(nagy hatótávolságú nagy túlélőképességű stratégiai bombázó)hívta életre csak az amik a túlélőképességet nem sebességgel hanem "lopakodsással" valósították meg így nem kellett sok kerozin tehát lehetett kisebb a gép.

Egy TU-160 bevetés nem úgy néz ki,hogy repül szuperszonikus sebességgel 1500-1800 km-et ellenséges légtérben*,hanem úgy,hogy repül szubszonikusan addig amíg veszélyt nem érzékel akkor jól fogja magát felgyorsít,elmenekül majd ha újra biztonságba ér akkor lelassít szubszonikus sebességre és csinálja tovább a dolgát és ezt akár többször is képes megcsinálni.

*Alapból CM-eket használna így nem menne ellenséges légtérbe.

Persze ha valakinek az szimpatikus,hogy ez is csak egy célnélkül megalomán valami akkor higgye csak ezt...
 
De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?
 
A szovjet Tu-160 koncepció válasz volt az amerikai AMSA programra elsosorban.
A TU-160 feladata az ellenséges cél megkozelítése volt szubszonikus sebességen. Stuperszonikus sebességen pedig az ellenséges légvédelmet kellett lekuzdenie nagy magasságban vagy fold kozelben.
 
molni

De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?
Kattints ide a kinyitáshoz...

Ezt kitől kérdezed?
 
molnibalage

<i>"De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?"</i>

1. Gondolom én a támadási profil az északi sark fölötti átrepülés lett volna, utána ott van Kanada és csak utána az USA valamelyik partja.
2. Vagy a másik út a skandináv államok északi része, utána Grönland és csak utána az USA.
3. Vagy valamilyen módon végig a tenger fölött a földektől távol ahol bármikor bele szaladhat valamilyen hajóba aminek légvédelme van.
Akár hogyan nézem kifejezetten reálisnak tűnik az az opció, hogy néha szaladnia kell, hiába óriási a cirkáló rakéták lőtávolsága.
 
molni

<blockquote>De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?
Kattints ide a kinyitáshoz...

Ezt kitől kérdezed?</blockquote>
Bárkitől...


molnibalage

<i>"De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?"</i>

1. Gondolom én a támadási profil az északi sark fölötti átrepülés lett volna, utána ott van Kanada és csak utána az USA valamelyik partja.
2. Vagy a másik út a skandináv államok északi része, utána Grönland és csak utána az USA.
3. Vagy valamilyen módon végig a tenger fölött a földektől távol ahol bármikor bele szaladhat valamilyen hajóba aminek légvédelme van.
Akár hogyan nézem kifejezetten reálisnak tűnik az az opció, hogy néha szaladnia kell, hiába óriási a cirkáló rakéták lőtávolsága.
Kattints ide a kinyitáshoz...

1. Ez esetben még vadászokkal sem kell szembenéznie. Az északi radarlánc már akkor is igen foghíjasan működött, közpes magasságban is simán át lehetett csúszni. Akkor kb. a kanadai hátrig nem volt semmi. Az meg már régen H-55 HMZ-n belül elég sok fontos város. Húzzál 2000 km-es sugarú kör Portland, Seattle és Chichago köré.

2. Ott is miért kellene M1.5 vagy M2.0? A Keflavikon levő F-15-ök a GIUK-náal adtak volna legfeljebb BARCAP-et, de legfeljebb 500-600 km-re Izlandtól. A Tu-160 bármerre lekerülheti ezt a fenyegetést sebesség nélkül is.

3. Ha te hajó légvédelmébe futsz bele, akkor gyorsan irány a tengerszint és csá. Ha nincs erre idő, akkor a gép sem olyan fordulékony és gyors, hogy kikerült. Háborúban meg nem hajókázik senki egyedül, tehát egy CBG-be véletlenül belefutni elég muris...
 
189337.jpg
 
<blockquote rel="dudi">molni

<blockquote>De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?
Kattints ide a kinyitáshoz...

Ezt kitől kérdezed?</blockquote>
Bárkitől...


molnibalage

<i>"De miféle ellenséges légtérben kell 1500-1800 km-et repülni, mikor ekkora távolságból indítható volt azalap H-55 is úgy, hogy még bőven tehet kitérőket is a cél felé a H-55...?"</i>

1. Gondolom én a támadási profil az északi sark fölötti átrepülés lett volna, utána ott van Kanada és csak utána az USA valamelyik partja.
2. Vagy a másik út a skandináv államok északi része, utána Grönland és csak utána az USA.
3. Vagy valamilyen módon végig a tenger fölött a földektől távol ahol bármikor bele szaladhat valamilyen hajóba aminek légvédelme van.
Akár hogyan nézem kifejezetten reálisnak tűnik az az opció, hogy néha szaladnia kell, hiába óriási a cirkáló rakéták lőtávolsága.
Kattints ide a kinyitáshoz...

1. Ez esetben még vadászokkal sem kell szembenéznie. Az északi radarlánc már akkor is igen foghíjasan működött, közpes magasságban is simán át lehetett csúszni. Akkor kb. a kanadai hátrig nem volt semmi. Az meg már régen H-55 HMZ-n belül elég sok fontos város. Húzzál 2000 km-es sugarú kör Portland, Seattle és Chichago köré.

2. Ott is miért kellene M1.5 vagy M2.0? A Keflavikon levő F-15-ök a GIUK-náal adtak volna legfeljebb BARCAP-et, de legfeljebb 500-600 km-re Izlandtól. A Tu-160 bármerre lekerülheti ezt a fenyegetést sebesség nélkül is.

3. Ha te hajó légvédelmébe futsz bele, akkor gyorsan irány a tengerszint és csá. Ha nincs erre idő, akkor a gép sem olyan fordulékony és gyors, hogy kikerült. Háborúban meg nem hajókázik senki egyedül, tehát egy CBG-be véletlenül belefutni elég muris...
</blockquote>



A Fehér Hattyúk nem futottak volna, csak úgy bele semmiféle CBG-be, mert nem egyedül operáltak volna. A Rorsat -
Upravlyaemy Sputnik Aktivnyj (Russian: Управляемый Спутник Активный), or US-A, also known in the west as Radar Ocean Reconnaissance Satellite or RORSAT - támogatásával vetették volna be, akárcsak a Tu-95 vagy a Tu-22M gépeket. Ráadásul ott voltak a Tu-95RC (Bear D) gépek, amelyek éppen a konvojok és CBG felderítésére készültek..
 
Fotóriport a Tu-160-k és Tu-22-k modernizálásáról illetve a Tu-214 típus gyártásáról Kazanyban, benne pár kép a leendő Tu-160M2-ről
http://gelio.livejournal.com/215362.html#cutid1
0_8ca40_c37bdc45_orig
 
A modernizált Tu-160M/M2-rol
(új avionika)
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Válasz írásához be kell jelentkezned.
Ugrás az oldal tetejére Bottom
Back