A huzalvezérlés lényege, hogy a célpont közelébe manőverezd a torpedót vele, hogy aztán a saját passzív vagy aktív keresőjével már megtalálja a célpontot. Ez egyébként bizonyos szintig taktikai opció is, hiszen megcsinálhatják (és meg is csinálják), hogy a torpedót elindítják mondjuk 30°-ban átlósan a cél felé, és félúton fordulnak csak rá a célpontra. Ez azért fontos, mert ha közvetlenül a cél felé indul a torpedó, akkor ugye abban az irányban a tengó "megsüketül" a torpedó zajától, így a célpontot se fogja tudni érzékelni.
A kavitációs torpedók első generációja (én úgy tudtam, hogy) előre programozottak voltak, és nukleáris robbanófejjel voltak ellátva.
A második generáció kapcsán vannak kérdőjelek, mert hol csak simán "irányítottnak" nevezik (ami ugye lehet huzalvezérlésű), de van, ahol a végfázisban önirányítóknak írják le. Utóbbit azért nehéz elképzelni, hiszen a torpedó orrán van a kavitációs generátor, ami ugye egy "gázbuborékban" tartja a torpedó testét, márpedig az előtt nem nagyon lehet más, tehát szonár alapú önirányítást nehezen tudok elképzelni.
Igaz a huzalvezérlés is macerás, hiszen ahogy fent is említve van, ha a torpedó pontosan a célpont felé halad, akkor elnyomja a célpont zaját, így viszont hogy a búbánatba vezetik rá? Nem tudok másra gondolni, mint ott hogy is valami olyan megoldás van, hogy a torpedó nem közvetlenül a cél felé van elindítva, hanem egy "elé" irányítják, és úgy fordítják rá. De ehhez pontos távolsági adatokra lenne szükség, amihez meg aktív szonár alkalmazása kellene. Szóval nem véletlen, hogy nem hallunk arról, hogy az orosz tengókon csak kavitációs torpedók vannak már...
Szovjetunió Ukrajna
