A II. világháború magyar vonatkozású katonai eseményei
- Téma indítója Terminator
- Indítva
Záhony, 1948. április 1. A már nem is remélt ölelés, a boldogság pillanatai. Hadifoglyok fogadása Záhonyban. A hadifoglyok összlétszáma a háború befejezése után jelentősen megugrott. 1945 júliusában már 2 688 275 fő volt, köztük 425 319 magyar. 1948 végén szovjet hadifogolytáborokban 7506 magyar hadifogoly tartózkodott
Magyarország, Budapest, Budapest
Budapest, 1945. február 13. V. Kosztyerev törzsőrmester és A. Petrjakov őrmester kitűzik a New York-palota tetejére a vörös zászlót a német csapatok kiűzése után.
Hegyeshalom 1945 április: egy szovjet őrmester és 6 társa megerőszakoljalák a gyermekágyas, fiatalasszonyt. A nő miután nem bírja a többszörös erőszakot,kiugrik az ablakon. Utána mennek és folytatják az erőszakot a szántóföldön. Az erőszak szövődményeiben meghal, gyermeke árva maradt. Fénykép nincsen, eljárás nincsen. Csak kevés helyi meri egyáltalán megemlíteni, köztük az én nagymamám.
„A magyarok kegyetlensége esetenként felülmúlta a nácikét”
http://www.hetek.hu/hatter/201303/a...ZYEFtKtoyEtGtzCuKBLx-4MFnGyGYhHiMFLZP07KfjTSE
http://www.hetek.hu/hatter/201303/a...ZYEFtKtoyEtGtzCuKBLx-4MFnGyGYhHiMFLZP07KfjTSE
http://www.magyartudat.com/tortenelemhamisitas-liberalis-korokben/
Népirtás volt a magyarok célja a Szovjetunióban – történelmet hamisít Krausz Tamás és köre
Ártatlan civileket gyilkolni mentek a Szovjetunióba a második világháború idején a németek mellett a magyarok is – így foglalható össze röviden az üzenete egy nemrég megjelent kiadványnak. Az egyoldalú és vitatható forrásokat felvonultató könyv kiadását a magyar állam is pénzelte, főszerkesztője a szélsőséges, marxista-leninista Krausz Tamás.
Szabó Péter hadtörténész a Magyar Hírlapnak nyilatkozva kiemelte: a szóban forgó korszak vizsgálatánál fontosak mindenekelőtt a magyar királyi honvédség történetére, harctéri szolgálatára vonatkozó hadi okmányok, a Wehrmacht magyar vonatkozású eseményeket, adatokat tartalmazó dokumentumai, valamint kívánatos lenne az egykoron szemben álló szovjet alakulatok dokumentumait is megismerni.
Az 1941 és 1945 közötti harci cselekmények során a szovjet hadsereg rengeteg katonai iratot zsákmányolt a honvédalakulatoktól, amelyek ma gyakorlatilag hozzáférhetetlenek a magyar kutatók számára. Az orosz kutatóknak természetesen szabad bejárásuk van a Hadtörténeti Intézet levéltárába, és rendszeresen élnek is a lehetőséggel – szemben A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban címet viselő könyv szerkesztőivel.
Sem ezekről az iratokról, sem a kutathatóság kérdéséről nem esett szó Krausz Tamás és szerkesztőtársainak könyve kapcsán, noha a bemutatón jelen volt Andrej Nyikolajevics Artyizov, az Oroszországi Föderáció Állami Levéltárának igazgatója is. „Mély meghatottsággal látjuk a magyar kollégák bátorságát, hogy feltárták a náci genocídium rendkívüli és fájdalmas valóságát” – fejezte ki háláját Artyizov az egyoldalú igyekezetért. Az MTI a könyv megjelenéséről tudósítva fontosnak tartotta idézni az előszóból, hogy a főszerkesztő szerint ma még csak a németekre mutogat mindenki a tömeggyilkosságok kapcsán, holott a szovjet területeken elkövetett népirtás a magyar történelemnek is szerves része. A könyv egyik méltatója, Gyóni Gábor russzista abbéli reményének adott hangot, hogy e munka is akadályozhatja „a Horthy-rendszer óvatos rehabilitációját” Magyarországon. (Sztálin elvtárs és a Párt iránymutatását nem köszönte meg senki, legalábbis erről nem írt az Index.)
„Azon iratanyagok, amelyeket Krausz Tamásék dokumentumkötetükben közzétettek, a fent említettekhez képest másodlagos források. A magyar háborús bűncselekményekkel kapcsolatos kikényszerített hadifogoly-tanúvallomások, az orosz polgári lakosság körében utólagosan felvett nyilatkozatok és a szovjet területi bizottságok jelentései javarészt az 1942-ben felállított Rendkívüli Állami Bizottság munkájának eredményei” – mutatott rá Szabó Péter.
A sztálini Szovjetunió Rendkívüli Állami Bizottsága vizsgálta annak idején a katyńi tömegmészárlás ügyét, és minden eszközzel – beleértve a manipulált bizonyítékok, hamis tanúvallomások tömkelegét – a németek bűnösségét igyekezett megállapítani. A RÁB hathatós támogatásával a megszállók nyakába varrták a saját tömeggyilkosságaikat, a sztálinizmus Kijev és Minszk környéki áldozatai egészen a Szovjetunió felbomlásáig a „fasiszták áldozatainak” számítottak. A RÁB adatain alapuló dezinformációs kiadvány egyébként már 1992-ben is jelent meg itthon, Népirtás a Szovjetunióban címmel (szerkesztője Krausz Tamás, kiadója a Magyar Russzisztikai Intézet). Ebben az szerepel, hogy az ellenséges csapatok – köztük a magyarok – közel 6,4 millió szovjet polgári személyt végeztek ki a második világháború alatt.
Szabó Péter kitért arra is, hogy a szovjet területi bizottságok által – zömében 1943 végén – megszólaltatott szemtanúk között számos analfabéta akadt, akiknek elmondásait könnyedén módosíthatták, eltúlozhatták a bizottságok munkatársai. Hasonlóan megkérdőjelezhető ama jegyzőkönyvek, tanúvallomások hitelessége is, amelyeket a legkegyetlenebb kényszerítő eszközök segítségével csikartak ki a hadifogságba esett magyar tábornokoktól és törzstisztektől. Igen szemléletes Álgya-Pap Zoltán altábornagy „mindent beismerő vallomása”, akit – akárcsak több tábornoktársát – 25 év munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítéltek (1947 és 1950 között felfüggesztették a halálbüntetést a Szovjetunióban, akkor ez volt a legsúlyosabb kiszabható büntetés).
Krauszék azon állítása, mely szerint a hazai történésztársadalom következetesen hallgat a szovjetunióbeli eseményekről, nem felel meg a valóságnak. Amint Szabó Péter rámutatott, Ungváry Krisztián és ő maga is jelentetett már meg tanulmányokat elsődleges forrásokkal igazolt atrocitásokról. Tény, hogy történtek ilyenek, csakhogy a Krausz-féle könyv teljesen elhallgatja a partizánok rémtetteit, illetve azt, hogy alapvetően a világ minden hadserege megtorolja a partizánakciókat. (Az amerikaiak vajon hány „terroristát” öltek már meg Afganisztánban, Irakban?) Ezzel szemben úgy állítja be a magyar csapatokat, mintha azok kifejezetten civileket öldökölni mentek volna a Szovjetunióba.
A kiadvány egyébként tökéletesen megfelel az 50-es évek szigorú politikai elvárásainak, így aztán garantáltan lesz helye a közkönyvtárakban, és szinte természetesnek tekinthető, hogy az állam is beszállt megjelenése költségeinek fedezésébe.
Egyébként hogy mennyire "feltáratlan", Sára Sándor még a 80-as években csinált rengeteg interjút a Don kanyar veteránjaival, vezérlő tiszjeivel, amikor erről kb. tilos volt beszélni.
Teljesen nyíltan beszéltek a megszállásról és hogy mivel járt, ahogyan arról is, hogy voltak természetesen túlkapások is, amelyeket jellemzően katonai fegyelmi keretek között büntettek is.
Krausz egyébként is az egyik leghiteltelenebb kommunista történész a mai Magyarországon. Mindig is az volt, mindig is az marad.
Teljesen nyíltan beszéltek a megszállásról és hogy mivel járt, ahogyan arról is, hogy voltak természetesen túlkapások is, amelyeket jellemzően katonai fegyelmi keretek között büntettek is.
Krausz egyébként is az egyik leghiteltelenebb kommunista történész a mai Magyarországon. Mindig is az volt, mindig is az marad.
Én abban biztos vagyok hogy valóban a rossz oldalon harcoltunk, de úgy érzem hogy az nem igaz amit a két orosz írt, hogy önként és dalolva semmi külső kényszer nélkül támadtunk rájuk. Egy egy kihágást és kegyetlenkedést el tudok képzelni megint csak a mi részünkről is, de azt hogy mi rosszabbak lettünk volna mint a nácik(mert ugye ráadásul még a WM sem volt náci feltétlenül, az az SS!), azt megint erős ferdítésnek - túlzásnak érzem.
Szar ezzel magyarként szembe nézni, még ha közöm sem volt hozzá akkor is, de itt szerintem rosszabb fényben tüntetnek fel minket, mint amit megérdemelnénk.
Legalább is remélem...
Arról, hogy milyen a megítélésünk a volt megszállt területen meggyőződhetsz, ha elutazol Voronyezsbe. Szólalj meg magyarul, és ha túléled, akkor mára már lenyugodtak a kedélyek.
Az meg, hogy rosszabbak voltunk néha, mint a németek egész hihető: elég, ha Örkény munkaszolgálatos élményeit olvasod. Pedig ő magyar volt.
Elég rövid írás de színvonalas (remélem sikerül beilleszteni a hivatkozást):
https://katpol.blog.hu/2013/05/20/megszallasi_politika_keleti_front_143#more5299905
Úgy tűnik, már lenyugodtak:
http://www.ma.hu/belfold/159300/A_Donkanyarban_a_gyozokre_es_a_legyozottokre_is_emlekezhetnek
"Az I. Magyar Központi Katonai Temetőt az 1943. január 12-i urivi áttörés térségében, Boldirjevka település mellett alakították ki. Az 1997. június 20-án felavatott sírkertben 8375 honvéd nyugszik. (...) A Voronyezstől 20 kilométerre délre fekvő Rudkino településen 2003. május 28-án avatták fel a II. Magyar Központi Katonai Temetőt. (...) A Don fennsíkján eddig 19 ezer 350 magyar honvéd földi maradványait temették újra. A temető területén eddig 1389 gránittáblát állítottak fel, amelyre 12 ezer 595 elhunyt magyar honvéd és munkaszolgálatos, illetve 49 ezer 343 eltűnt magyar katona nevét vésték fel. (...) A 70 éve történt tragédia megemlékezéseinek sorozata tavaly április 13-án, a 2. honvéd hadsereg frontra indulásának évfordulóján kezdődött. Hende Csaba honvédelmi miniszter jelenlétében újabb öt magyar honvéd földi maradványát temették újra a rudkinói temetőben. (...) Január 12-én Papcsák Ferenc fideszes országgyűlési képviselő vezetésével magyar parlamenti küldöttség emlékezett meg az urivi áttörés 70. évfordulójáról. (...) Egy hete Baranyi István, a Moszkvai Magyar Kulturális Központ igazgatója vezetésével és mások mellett Radnóti Zsuzsa dramaturg, a doni áttörés poklát átélő Örkény István író özvegye részvételével irodalmi küldöttség járt Voronyezsben, és ellátogatott a Don-kanyarhoz is. Radnóti Zsuzsa megrázó időutazásként jellemezte a látogatást. Voronyezsi találkozóikról pedig így számolt be: "A magyarok és a voronyezsiek között valamiféle újfajta kapcsolat teremtődött, az ott élők másképp látják már a magyar megszállókat."
És azóta sem borzolódtak föl:
https://honvedelem.hu/cikk/64309_or...en_rotta_le_kegyeletet_a_honvedelmi_miniszter
"Dr. Simicskó István azt is elmondta, két nagyapját is idehozták ki a frontra. Ők szerencsésen hazatértek, s arról számoltak be, hogy az oroszok jólelkű, jószívű emberek - emelte ki a miniszter, hozzátéve: az emlékezés mellett most azért is jött, hogy erősítse a két nép barátságát."
Sőt!
https://index.hu/belfold/2018/11/13/orosz-magyar_kozos_onkologiai_kozpontot_hoznak_letre/
"Az együttműködésnek már van hagyománya: a Voronyezsi Állami Orvosegyetem évek óta dolgozik együtt magyar egyetemekkel, 2014-ben pedig az Onkológiai Intézettel is aláírt egy kooperációs megállapodást."
Ma 75 éve:
Légitámadás a veszprémi repülőtér ellen: Egy öreg Puma vadászpilóta visszaemlékezése
https://www.academia.edu/39778402/Légitámadás_a_veszprémi_repülőtér_ellen_Egy_öreg_Puma_vadászpilóta_visszaemlékezése_Air_raid_against_Veszprém_airfield_-_reminiscence_of_an_old_Puma_fighter_pilot_Archívnet_2014_5._?fbclid=IwAR2N9t0z55_GxNcrNKhMrzVIn3EZBatl8C1jcKPzrWmZ9ApNMCuQtZlU7JY
Légitámadás a veszprémi repülőtér ellen: Egy öreg Puma vadászpilóta visszaemlékezése
https://www.academia.edu/39778402/Légitámadás_a_veszprémi_repülőtér_ellen_Egy_öreg_Puma_vadászpilóta_visszaemlékezése_Air_raid_against_Veszprém_airfield_-_reminiscence_of_an_old_Puma_fighter_pilot_Archívnet_2014_5._?fbclid=IwAR2N9t0z55_GxNcrNKhMrzVIn3EZBatl8C1jcKPzrWmZ9ApNMCuQtZlU7JY
R
rejsz felügyelő
Guest
R
rejsz felügyelő
Guest
Elég erős kép.
"Rabbi speaking in front of a swastika during reannexation event in Transylvania, 1940
As part of the Molotov–Ribbentrop Pact between the USSR and Nazi Germany, Romania was divided amongst the two, with the Soviets getting Bessarabia (Now Moldova), and the Nazis getting Northern Transylvania, which due to its large Hungarian population, they gave to their ally Hungary."
"Rabbi speaking in front of a swastika during reannexation event in Transylvania, 1940
As part of the Molotov–Ribbentrop Pact between the USSR and Nazi Germany, Romania was divided amongst the two, with the Soviets getting Bessarabia (Now Moldova), and the Nazis getting Northern Transylvania, which due to its large Hungarian population, they gave to their ally Hungary."
A humor topikban merült fel, de az érdemi válasz nem odavaló, tehát ide teszem.
Aki nem ismeri az 1939-es magyar-szlovák kis háború történetét az itt tájékozódhat:
http://www.publikon.hu/application/essay/107_1.pdf
JANEK ISTVÁN: A SZLOVÁK-MAGYAR „KIS HÁBORÚ” TÖRTÉNETE ÉS ESEMÉNYEI 1939 MÁRCIUSÁBAN
Aki nem ismeri az 1939-es magyar-szlovák kis háború történetét az itt tájékozódhat:
http://www.publikon.hu/application/essay/107_1.pdf
JANEK ISTVÁN: A SZLOVÁK-MAGYAR „KIS HÁBORÚ” TÖRTÉNETE ÉS ESEMÉNYEI 1939 MÁRCIUSÁBAN
Most nézem, a hozzászólásokban osztják rendesen a Htka fórumot, molnibalage - t ki is tiltották.
https://www.bitchute.com/video/aUjq...GrQ9m2DhtE_btQbb9TjQC0sFCkogIF7rK--69-zuVhXxE
Az első fele érdekes lehet.
Az első fele érdekes lehet.
Film készül a második világháborús magyar partizánvadászokról
Két film támogatását jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Filmalap.
Az első film a Természetes fény címen futó történelmi film, ami a megszállt Szovjetunió területén játszódik, egy kiismerhetetlen, mocsaras erdőségben. A történet egy magyar honvéd gyalogos egységet követ, amely a vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Természetes fény ennek az egységnek a mindennapjait mutatja be az alhadnagy, Semetka István szemszögén keresztül, aki parancsnokának váratlan halála miatt súlyos terhet kap a vállára. A filmet Nagy Dénes rendezi, aki a Lágy eső című rövidfilmjével szerepelt a cannes-i filmfesztiválon, a Seb című dokumentumfilmje pedig az HBO-n jelent meg.
Hangulatfotó a Természetes fény című filmhez.
Fotó: Campfilm
A filmalap 250 milliós gyártási támogatást adott a magyar-lett-francia-német koprodukcióban készülő alkotásra, aminek a forgatókönyve Závada Pál azonos című regényéből készült. A forgatás októberben kezdődik, a tervek szerint 2021 őszén mutatják be.
A közleményben szereplő másik filmterv a Vérovis munkacímű vígjáték, amit Vékes Csaba, A hetedik alabárdos rendezője készít Scherer Péterrel közösen, akinek ez lesz a rendezői bemutatkozása. A Vérovis "egy apa és kisfia egymásra találásának eredeti, friss, érzelmes, őszinte, meglepő és mulatságos története lesz" a közlemény szerint, producerei között Geszti Péter is szerepel. A gyártás előkészítésére 10 millió forintot szavazott meg a Filmszakmai Döntőbizottság.
https://index.hu/kultur/cinematrix/...nes_scherer_peter_termeszetes_feny_a_verovis/
Két film támogatását jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Filmalap.
Az első film a Természetes fény címen futó történelmi film, ami a megszállt Szovjetunió területén játszódik, egy kiismerhetetlen, mocsaras erdőségben. A történet egy magyar honvéd gyalogos egységet követ, amely a vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Természetes fény ennek az egységnek a mindennapjait mutatja be az alhadnagy, Semetka István szemszögén keresztül, aki parancsnokának váratlan halála miatt súlyos terhet kap a vállára. A filmet Nagy Dénes rendezi, aki a Lágy eső című rövidfilmjével szerepelt a cannes-i filmfesztiválon, a Seb című dokumentumfilmje pedig az HBO-n jelent meg.
Hangulatfotó a Természetes fény című filmhez.
Fotó: Campfilm
A filmalap 250 milliós gyártási támogatást adott a magyar-lett-francia-német koprodukcióban készülő alkotásra, aminek a forgatókönyve Závada Pál azonos című regényéből készült. A forgatás októberben kezdődik, a tervek szerint 2021 őszén mutatják be.
A közleményben szereplő másik filmterv a Vérovis munkacímű vígjáték, amit Vékes Csaba, A hetedik alabárdos rendezője készít Scherer Péterrel közösen, akinek ez lesz a rendezői bemutatkozása. A Vérovis "egy apa és kisfia egymásra találásának eredeti, friss, érzelmes, őszinte, meglepő és mulatságos története lesz" a közlemény szerint, producerei között Geszti Péter is szerepel. A gyártás előkészítésére 10 millió forintot szavazott meg a Filmszakmai Döntőbizottság.
https://index.hu/kultur/cinematrix/...nes_scherer_peter_termeszetes_feny_a_verovis/