Válaszolhatnék egyesével a kérdéseidre és ellenvetéseidre, de a válaszok egy részét igazából már egy gimis történelemkönyvből elolvashatod, és a többire is bőségesen találsz szakirodalmat. Számvéber, Romsics, Ungváry vagy Gosztonyi témába vágó munkássága tökéletes, de még a régebbi, marxista alapvetésű szerzők meglátásai is sokkal részletesebbek, pontosabbak és árnyaltabbak a megállapításodnál, mely szerint egyszerűen azért alakult így a történelmünk, mert akkori vezetőink nagyon, nagyon hülyék voltak…
Ha utánajársz a témának, akkor belátod, hogy a második világháború az érintett országok többségének nem fakultatív program volt! Németország, a SZU, az USA, Anglia, Franciaország, Japán és az egyetlen, valóban hülye vezetővel megáldott Olaszország akarták a háborút, nagyképű és nagyétkű hatalmakként nem ódzkodtak a vérontástól. De a többiek? Nem akarták, csak megkapták.
- Lengyelország? Nem volt választása. A két fenevad hetek alatt széttépte.
- Finnország? Kétségbeesetten küzdöttek a háború ellen, de hiába. Az volt a szerencséjük, hogy utána a háborúban is kétségbeesetten küzdöttek, később pedig az, hogy Sztálin nagyobb koncra tátotta a pofáját, így ők megúszták némi csonkítással.
- A balti államok? Csendben rettegtek, aztán eltűntek a szovjet gyomorban. Kétszer is.
- Romániát sem volt könnyű táncba vinni. Egy besszarábiányi darabot leharapott belőlük is SZU, csendben tűrték. Aztán fogcsikorgatva Észak-Erdély elcsatolásába is beletörődtek. Tudták, mire képes az erősebb kutya, hát szépen meghajoltak a németjuhász előtt, loholtak mellette készségesen, aztán amikor megjelentek a tökösebb kaukázusi juhászok, gyorsan átcsaholtak hozzájuk.
- Bulgária? Szerencsétlenek be sem léptek a háborúba, és bár tessék-lássék hadat üzente a nyugati hatalmaknak, a SZU-val még a diplomáciai kapcsolatokat sem szakították meg. Hiába, ahogy a Vörös Hadsereg elérte a határaikat, ment is tovább és lendületből elnyelte Bulgáriát.
- Görögország? Ők sem akartak háborúzni, az idióta olaszok ugrottak nekik, akik leszereplése után jöttek az angolok, akiket pedig nem tűrhettek el a Reich alfelén a németek. Csak a szövetségesek háttéralkuinak köszönhetik, hogy nem kapták meg negyediknek a szovjeteket is.
- Hollandia? Távol akartak maradni a háborútól, semlegességi nyilatkozatot tettek, de hiába, a német haderő lerohanta őket. Amikor ellenállni merészeltek, megindultak a német bombázók Rotterdam ellen és porig rombolták a belvárost.
- Dánia? Az ország megszállása hamarabb megtörtént, minthogy a híre elért volna minden dánhoz.
- Norvégia? Ha a németek nem olyan gyorsak, akkor az angolok szállják meg őket. Egyik nagyhatalom sem kérdezte meg, hogy ők ehhez mit szólnak.
Svédország évekig rettegésben élt, várva a német támadást. (A korabeli hangulatot remekül leírja Malaparte Kaputt-ja.) Svájc szintén, nem véletlenül építették erőddé a fél országukat. Ez a két ország megúszta, mivel geopolitikai helyzetükből (a fő támadási irányoktól távol eső, ugyanakkor jól védhető, nehezen hódoltatható terep) és messzemenőkig konfliktuskerülő külpolitikájukból adódóan soha senkinek nem lett volna kifizetődő a megtámadásuk.
Magyarország azonban nem kerülhette el a háborút. Bár abban igazad van, hogy 1941 nyarán nem kellett volna belépnünk a SZU elleni háborúba, de fél évvel később, 1942-re már a németek kérték, sőt, követelték az egyre intenzívebb magyar részvételt. Ennek visszautasítása pedig német megszállást eredményezett volna. Az események tehát lényegében ugyanúgy folytak volna le, ahogyan egyébként is történtek, 1941-es háborúba lépés helyett 1942-es belépéssel és 1944-es megszállás helyett már 1942-es megszállással. Semmi más nem változott volna, csak a holokauszt lett volna totális.
Teljesen irreális az elképzelésed, amely szerint a magyar haderő és a magyar társadalom olyan hatékony ellenállás kifejtésére lett volna képes és hajlandó, amely elriasztotta volna a németeket a megszállás kísérletétől vagy hatékonyan visszaverte volna azt. Ez nem sikerült sem Hollandiának, sem Norvégiának, sem Jugoszláviának, sem Görögországnak, sem másnak.
Az általad már kivéreztetettnek titulált, szerinted már erősen gyengélkedő német haderő 1943 őszén különösebb fennakadás nélkül megvalósította fél Olaszország megszállását. Több mint egymillió olasz katonát fegyvereztek le, több mint 400 ezret kényszermunkára hurcoltak el, és még így is ki tudtak állítani maguk mellett egy közel 800 ezres, bár gyenge harcértékű fasiszta olasz hadsereget. Mindezt a nyugati szövetségesek orra előtt, egy olyan országban, amelynek közvéleménye sokkal inkább németellenes volt, mint a magyar!
Roppant naiv feltételezés részedről az is, hogy a Vörös Hadsereget csak úgy át lehetett volna engedni az országon. Ahová a szovjet hadak bevonultak, ott szépen be is rendezkedtek és biztosították az adott ország szovjet érdekszférába hajtását, majd később teljes szovjetizálását is. Arról nem is beszélve, hogy a németek végképp nem mondhattak volna le egy olyan ország megszállásáról, amely a térségben egyedülálló módon semmiféle katonai segítséget nem nyújt nekik, miközben azt tervezi, hogy amint a szovjetek megjelennek a Keleti-Kárpátokban, készségesen utat nyit nekik Bécsig.