A T-72M, M1, M2 a nyugati megnevezése a különböző változatoknak. Az amcsik ezeket hívták Dolly Partonnak, Super Dolly Partonnak, utalva a torony vastagabb páncélzatára. Leginkább a ködgránátvetők elhelyezéséről és a TASZT/OPVT ládák elhelyezéséről, számáról lehet őket megkülönböztetni, számtalan más kisebb eltérés mellet. A mieink elég vegyesek, mind a test mellső rész vastagságát, mind a felsorolt jellemzőket tekintve. Ami arra utal. hogy késői gyártásúak, az a kötényezés kialakítása. Majd mindegyik a T-80 és T-90-en alkalmazott gumikötény megoldást használja, ez a 80-as évek második felétől jellemző az orosz harckocsikra. Érdekesség, hogy a kötényezésük elő van készítve a T-90-en (eredetileg T-72B-n) megjelent hárm-három kiegészítő páncéllemez hordozására, ez semmilyen más általam ismert T-72-n nincs. Az orosz megnevezés kaotikusabb, ráadásul a mi kocsijaink lehet, hogy a 80-as évek végén korszerűsítve lettek egy kisebb felújítás keretében. Az oroszok valószínűleg T-72 B-nek hívják, azon belül meg hát sok alváltozat van, sajnos a mienk is vegyesek.