B+++ Egy szegèny EP képviselö olyan keveset keres, hogy nem engedhet meg magának egy nyomtatót. Emelni kellene a fizetésüket, mert az a havi 6-8000 Eur plusz mindenfèle költsègtèritèsböl nem lehet megèlni!
B+++ Egy szegèny EP képviselö olyan keveset keres, hogy nem engedhet meg magának egy nyomtatót. Emelni kellene a fizetésüket, mert az a havi 6-8000 Eur plusz mindenfèle költsègtèritèsböl nem lehet megèlni!
Egy nagy SZ...T javult a helyzet. Osztályonként egy nővér van. Az alábbi írás a beregszászi járási kórház ellátásái minőségéről szól. (az is csoda, hogy még működik, eleve rengeteg orovos és ápoló ment el külföldre az elmúlt években (magyarországra is) talán két éve meg be akarták zárni, hogy magánszemélyek szálodát, vagy valami hasonlót csináljanak az épületből, de még megvan) Ismerem a hölgyet aki írta, pár napja jelent meg az írás. Másik ismerősöm aki szintén ebben a kórházban dolgozi, csak másik részlegen, azt mondta csak 3 lélegeztető gépük van.Azóta biztos javult a helyzet.
Kopogtató: ahová te sem vágyhatsz
Agyrázkódással kerültem be, vírusfertőzéssel pateroltak ki nemrég az egyik kárpátaljai kórházból.
Egy balesetet követően kényelmetlen, de a helyi viszonyok között színvonalasnak számító mentőautóval szállítottak a legközelebbi kórházba. Részeg tyúkként szédelegtem egyik vizsgálóból a másikba, de nem volt bennem félsz, inkább csak megdöbbenés. Az első pár perc elég volt ahhoz, hogy konstatáljam: ha komolyabb sérülésem, ne adj’ Isten belső vérzésem lenne, akkor egészen biztosan nem érném itt meg a reggelt. De valószínű, hogy a következő órát sem.
Az arcokról leolvasva az EKG-eredmény – a vizsgálat közben a mellkasomról leesett érzékelők ellenére is – megnyugtató volt, s a múzeumba kívánkozó röntgengép felvételei is elégedett hümmögésre késztették az ügyeletest. – Agyrázkódása van, amit meg kell néznie egy neurológusnak – mondták. – De csak másnap reggel érkezik az orvos, addig is élvezheti a kórház vendégszeretetét.
Rozoga fapados székben gurítottak az immár teltházas kórterembe. Szerencsémre ekkorra már nem volt erőm gondolkodni a kétes tisztaságú ágynemű előéletén, de kimerültségemben is szembetűnő volt az orvos és a személyzet kedvessége, udvariassága. Az ügyeletes nővér még a hajnalig ordítozó, pokróc stílusban kommunikáló lakótársunkhoz is végtelen türelemmel viszonyult.
A több mint egy hétig tartó kórházi lét legelviselhetetlenebb pillanatai közé tartozott az 5.30-kor, néha korábban ránk törő szanitárka berobbanása. A hajnali riadó ráadásul teljesen értelmetlen volt, mivel sokszor már a delet is elütötte az óra, mire a „reggeli” vizit a szobánkba érkezett. Mi pedig a kakas kukorékolásától kezdve vártuk, hogy a doktor 3 percet ránk szánjon aznap az életéből és kiírja az újabb infúziókat, injekciókat, gyógyszereket, melyeket – ha épp nem jutottak be a családtagok vagy barátok – az egyetlen patikaképes sorstársunk szerzett be mindannyiunknak.
A késlekedés nem azért volt, mert a szakember nem kezdte el időben a munkáját. Egyszerűen egyedül van a temérdek betegre és szinte mindig teljesen telített az osztály. Nyilván a súlyos esetek élveznek prioritást, és szerencsére nálunk senki nem volt életveszélyes állapotban, így gyakorlatilag mi zártuk a sort. Emiatt azonban rendszeres volt, hogy az egyik beteg nem ért el a délelőtti gyógymasszázsra, a vérnyomás ingadozással küzdő páciens pedig mérés hiányában nem merte bevenni a reggeli gyógyszerét…
Soha nem hittem volna, hogy egyszer érdeklődéssel figyelem majd a mosdóban vagy a szekrényemen futkosó, esetleg a bögrében fuldokló csótányokat. Az elfoglaltság azonban kész felüdülésnek számított és némileg elvonta a figyelmem a környezet történéseiről. Az elrendelt ágynyugalom ugyanis nehezen kivitelezhető, ha a szomszédos kórteremben haldoklók jajveszékelnek szívet tépően, átellenben pedig Jura Satunov zenéire táncikálnak, vagy a Fogd a kezem című török sorozatot bömböltetik éjszaka a fanatikus nagymamák.
Utolsó reggel már biztosra vettem, hogy kényszerzubbonyban kerülök a pszichiátriára vagy infarktus végez velem, ha még egy napot ott kell töltenem, így kész voltam saját felelősségemre elhagyni a kórházat. A helyzetet nehezíti – gondoltam naivan – hogy erős torokfájással keltem és 38 fokot mutatott a lázmérő higanyszála. Mivel az orvos szerint nem gyógyultam az elvárt ütemben, nyakröntgent rendelt el korábban. Talán az egyre magasabb láz is közrejátszott abban, hogy pár perc alatt előkerültek a két napja várt felvételek, melyekkel felirányítottak a traumatológiára.
A folyosó végén, nővérkék hölgykoszorújában, kanapén elterülő doktor foghegyről kérdezte, hogy miért támolyogtam a színe elé. Ecsetelem a helyzetem, a szakértő arra sem vette a fáradtságot, hogy az ablak felé fordítsa a felvételeimet. „Hát igen. Itt valami egyenes, aminek görbének kellene lennie. Írok ki egy kezelést. Ha használ, akkor maradjon pár napig, ha nem segít, akkor hagyja abba” – jött a bölcs tanács. Rákérdeztem, hogy miből áll a kezelés. A felelet: nyakmerevítő. Zavaromban igazítottam kicsit a köntösömön, hogy vegye észre, most sem ékszer vagy téli sál van a nyakam köré tekerve. Az úriember azonban ügyet sem vetett rám, egyszerűen az alacsony kanapé szélére hajította a leleteimet és folytatta a bájcsevejt a kolleginákkal.
Visszaérve a cellámba már egy infektológus várt és maszkokban feküdtek a betegek. Udvariasan bemutatkozott, megvizsgált, majd közölte, hogy vírusfertőzésem van. Gyógyszerlistát írt, ágynyugalmat javasolt, a kezelőorvosom pedig közölte: szabad vagyok, akár a madár.
Ekkor már a csapból is a koronavírus híre folyt. A liftkezelő is ezzel poénkodott a védőmaszkom kapcsán, majd megjegyezte, hogy ha Ukrajnában is felüti fejét a járvány, akkor keresztet vethetünk az egész országra. Végiggondolva az elmúlt időszakot – látva az elavult eszközöket, a lehangoló higiéniás körülményeket (a nővérkék és a látogatóim szerint a legtöbb kárpátaljai kórházban ennél jóval tragikusabb a helyzet), az alapvető védőfelszerelések hiányát – csak egyetérteni tudtam.
Nem sokkal később regisztrálták az első megbetegedéseket. Többhetes itthoni karanténomat országos kényszerszünet bővítette ki. A kórházi napokat követően megtanultam értékelni a csöndet és csak mosolygok az ismerőseim panaszán, akik egy hét után a falat kaparják otthon unalmukban. Mindent megteszek az immunrendszerem erősítéséért és a fenekemen maradok, mert ezzel tehetek a legtöbbet a magam és a családtagjaim egészségének megőrzése érdekében. Ezzel tehetek a legtöbbet a kórházi dolgozókért is, akik rettenetes körülmények között, megfelelő védőöltözet nélkül, nevetségesen alacsony fizetésért teszik kockára nap mint nap az egészségüket egy olyan helyen, ahová senki nem akarhat önszántából bekerülni…
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma
http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/kopogtato-ahova-te-sem-vagyhatsz/
Ezt már julippo hozta magyarul, arra írtam valami olyat, hogy sajtóinformációk szerint, nálunk is mindig sajtóinformációkra hivatkoznak azután meg kiderül, hogy szimplán hazudtak.
Az oldal amire hivatkoznak nem is engedi előfizetés nélkül elolvasni a cikket.
Ja meg is fenyegették a gyártók a 3d nyomtatósokat, mert szabadalom alatt áll a szelep. Ez olyan mint a gyógyszerípar, pár forintnyi anyagot összekevernek és miliókért adják, mert benne van egy csomó kutatási meg egyéb költség is. Másrészt ha valóban szakad a cérna lehet nyomtatni, de addig ha lehetőség van rá venni szükséges, különben az "ellenzék" majd mond pár szép szót és a 3d lélegeztető "orbán halálgépe" lesz.
Mutassanak kepeket azokrol a hasznalhatatlan felszerelesekrol. Lassuk. Firkaszok, index 2 alhir addig csak.
Lassuk, mert eddig meg egy darab kesztyut se kuldtek. Csak az aggodas, meg okoskodas, meg igergetes hogy majd egyszer valahogyan. Az eu-ban van minden bizodalmunk, csak birjuk elettel.
Tudom, hogy nekünk is kevés van, de Kárpátaljára küldenünk kellene és súlyos állapotú fertőzötteket fogadnunk kellene onnan. Valamelyik határközeli városban kellene e célból egy karanténkórház!
Most volta híradóban és Fennek be is linkelte az előbb. Nem akarom ellopni a showt, így én nem rakom be.
Szerintem a cseh egyetemisták szűrős maszkjával kevered, amikor egy olcsó Decathlonos búvármaszkot mókolnak össze egy gázálarc szűrővel.
Megjegyzem zseniális megoldás!
A 3 Wizzair A321-es gépünk (WZZ9012 / HA-LVD, WZZ9022 / HA-LVF és WZZ9032 / HA-LVH) tovább indult Kazahsztánból. Nemrég lépték át sorban a kazah-orosz határt. De mintha nem Kínába mennének. Túlzottal észak-keletnek tartanak. Mintha északról meg akarnák kerülni Kínát.
Érdekesség, hogy majdnem ugyanakkor szállt le 15 perc különbséggel Kazahsztánban két Pozsonyból érkezett szlovák B-737-86J is (RLX-187P / OM-GTG és RLX-186P / OM-GTF), mint a mi gépeink, és majdnem ugyanakkor is indultak tovább. Viszont ők jóval délebbi irányba tartanak, Kínába. Kb Sanghaj felé.
AZ nem vitatható, de te rátenéd az életed egy kis túlzással prototípus berendezésre, aminek lehet napokig vagy hetekig kellene mennie megálás nélkül. Lehet élesben tesztelni, de akkor külön "múszaki támogató személyzet kell" szintén talpig védőcucban és pár tartalék géppel a putonyban, szóval ez inkább csak végső eset legyen, majd a válság után finomítani tesztelni és a kövinél elővenni.
Utánanéztem. A fő forrás a La Stampa.
https://uawire.org/la-stampa-80-of-russian-coronavirus-aid-to-italy-is-useless
Ami viszont fizetős
https://www.lastampa.it/topnews/pri...-arrivano-militari-russi-in-italia-1.38633327
Lehet északabra mennek Peking környékére, vagy Koreába, esetleg Japánba.
A mai helyzetben nincs olyan eü. cucc ami túl van árazva. Ha nen kell, viszi más. Ennyi.
Liberalista centrista a pilitikai meghatározása. Elméletben persze
https://en.wikipedia.org/wiki/La_Stampa
La Stampa egy olasz neoliberális lap és tudjuk a neolebirális eszméket hirdetők mindig kritizálják az oroszokat, minden amit az oroszok csinálnak -még ha pozitív is (mint jelen esetben)csak és kizárólag negatív színben tüntetik fel. Moscow Times csak átvette a hírt.