Van az a mondás, hogy ami elmúlt azon már nem tudsz változtatni, hacsak nem vagy történész....
A II. világháború magyar vonatkozású katonai eseményei
- Téma indítója Terminator
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
A Szovjetunió nem csak Németország, hanem Magyarország ellen is harcolt, és eképpen is járt el. Nem úgy tekintettek Magyarországra, mint egy német elnyomás alatt sínylődő, baráti államra, hanem úgy, mint legyőzendő ellenségre. (Teljesen jogosan, tegyük hozzá!) A Vörös Hadsereg egységei sokszor hazájukat védő, tisztán magyar alakulatokkal vívtak súlyos harcokat, majd előrenyomulásuk során gyakran kirabolták a lakosságot, a férfiak jelentős részét elhurcolták, tömegesen erőszakolták meg a nőket és gyilkolták meg azt, aki próbált ellenállni nekik. A Budapest ostromában részt vevő katonáikat a "Budapest bevételéért" emlékéremmel tüntették ki, felszabadításról szó sem esett. Szóval pont annyira voltak ők nálunk felszabadítók, mint egykor a törökök vagy a tatárok (vagy mint mi náluk 1941-ben). És akkor arról még nem is szóltunk, hogy mennyire élte meg felszabadításnak a Vörös Hadsereg előretörését a balti államok lakossága, vagy a háborúban részt sem vevő Bulgária.
Ugyanakkor tény, hogy a harcok befejeződését, a háború végét, pusztán azt az állapotot, hogy nem hullanak a bombák, nem dörögnek a fegyverek, hogy elindulhat újra az élet, mindenki felszabadulásként élte meg, és nyilván sokan voltak, akiknek valóban a szovjet katonák hozták el a tényleges felszabadulást. Utóbbit azonban a többségről, és magáról az országról aligha mondhatjuk el.
Figyelemreméltó egyébként, hogy a szovjet vezetés milyen rugalmas pragmatizmussal állt hozzá a politikai szóhasználathoz. Amikor a nyugati szövetségesek kifejezték azon óhajukat, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt (polkorrektül szólva felszabadított) országokban is megvalósulhasson a demokrácia, akkor az elvtársak gond nélkül átkeresztelték a marketingszempontból már amúgy sem túl vonzó proletárdiktatúrát népi demokráciára. Későbbi emlékezetes szóviráguk a "békeharc" oximoronja. Ennek a csokornak egyik korai eufemizmusa a "felszabadítás" is, amit azért még Afganisztán esetében is alkalmaztak. De lehet, hogy az már "baráti segítségnyújtás" volt...
Ugyanakkor tény, hogy a harcok befejeződését, a háború végét, pusztán azt az állapotot, hogy nem hullanak a bombák, nem dörögnek a fegyverek, hogy elindulhat újra az élet, mindenki felszabadulásként élte meg, és nyilván sokan voltak, akiknek valóban a szovjet katonák hozták el a tényleges felszabadulást. Utóbbit azonban a többségről, és magáról az országról aligha mondhatjuk el.
Figyelemreméltó egyébként, hogy a szovjet vezetés milyen rugalmas pragmatizmussal állt hozzá a politikai szóhasználathoz. Amikor a nyugati szövetségesek kifejezték azon óhajukat, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt (polkorrektül szólva felszabadított) országokban is megvalósulhasson a demokrácia, akkor az elvtársak gond nélkül átkeresztelték a marketingszempontból már amúgy sem túl vonzó proletárdiktatúrát népi demokráciára. Későbbi emlékezetes szóviráguk a "békeharc" oximoronja. Ennek a csokornak egyik korai eufemizmusa a "felszabadítás" is, amit azért még Afganisztán esetében is alkalmaztak. De lehet, hogy az már "baráti segítségnyújtás" volt...
Egy ritka dokumentum fotója. Feltehetően kevés ilyen készült, de kis adalék, a Honvédség oroszországi szerepléséhez, ami talán bővíti a kialakult képet arról az időről.
2020-ban a II. világháború és a magyarországi harcok befejezésének 75. évfordulójára emlékezünk.
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az emlékév alkalmából videósorozatot indít, amelyben a hazánk területén megforduló haderők jellemző fegyverzeti, egyenruházati és felszerelési tárgyai kerülnek a középpontba.
Első videónkban Szatmári András hadnagy a magyar 1937M öntöltő pisztolyt mutatja be:
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az emlékév alkalmából videósorozatot indít, amelyben a hazánk területén megforduló haderők jellemző fegyverzeti, egyenruházati és felszerelési tárgyai kerülnek a középpontba.
Első videónkban Szatmári András hadnagy a magyar 1937M öntöltő pisztolyt mutatja be:
Egy elfeledett nukleáris robbanás...
(A cím elég hatásvadásznak tűnik és az írásból sem derül ki egyértelműen, hogy ez nem nukleáris robbanás volt, hanem csak egy robbanás, ami radioaktív szennyeződést okozott. De azért egy érdekes kis történet.)
(A cím elég hatásvadásznak tűnik és az írásból sem derül ki egyértelműen, hogy ez nem nukleáris robbanás volt, hanem csak egy robbanás, ami radioaktív szennyeződést okozott. De azért egy érdekes kis történet.)
https://pestisracok.hu/amikor-nyolc...o-szlovak-legierot-a-kis-haboru-magyar-hosei/
"Nyolc nap, ennyi kellett a magyar légierőnek ahhoz, hogy legyőzze a felbátorodott szlovák támadókat 1939-ben, az úgynevezett kis háborúban. Bár a szlovákok a csehszlovák hadseregtől megörökölt gépekkel túlerőben voltak, a jobban képzett, ügyesebb magyar pilóták ezt tökéletesen ellensúlyozták. A vakmerő pilótákat a korszakban hősként ünnepelték- felelevenítjük a rövid, de annál emlékezetesebb légiháború történetét."
Erről eddig nem is tudtam...
"Nyolc nap, ennyi kellett a magyar légierőnek ahhoz, hogy legyőzze a felbátorodott szlovák támadókat 1939-ben, az úgynevezett kis háborúban. Bár a szlovákok a csehszlovák hadseregtől megörökölt gépekkel túlerőben voltak, a jobban képzett, ügyesebb magyar pilóták ezt tökéletesen ellensúlyozták. A vakmerő pilótákat a korszakban hősként ünnepelték- felelevenítjük a rövid, de annál emlékezetesebb légiháború történetét."
Erről eddig nem is tudtam...
El sem tudom kèpzelni, mit gondoltak ezek 1944 októberében: hogy megfordul a hâború menete, meg tudjâk âllitani az oroszokat? A vár még nyilvânvalóan egészen ép volt. De muszâly volt sz egédz vârost ès civilek tizezreit felâldozni a nagy semmièrt. Mostanâban meg játszâk az erkölcsös szüzlányt. Rühelem öket mint a pestist.
Nem tudom, kikre gondolsz. Mindenesetre német részről valóban nagy stratégiai hiba volt a Duna-medence védelme, ugyanakkor nem nélkülözött minden észszerűséget. 1944 végén már nagyon komoly problémát jelentett az üzemanyaghiány, esélyes volt, hogy a német hadigépezet egyszerűen leáll, és az utolsó csekélyke forrást a zalai olajmezők jelentették, hosszabb távon pedig a román olajhoz is a Duna-medencén át vezetett az út. Talán az is motiválta Hitlert, hogy Budapestnél ő vívhatja meg az oroszokkal szemben azt a grandiózus, véres, felőrlő városi harcot, amit a németek elbuktak Sztálingrádnál, esetleg Harkov példája járt az eszében, mindenesetre tény, hogy a fővárosi hadműveletek jelentősen hátráltatták a szovjet előrenyomulást és jókora veszteségeket okoztak az ostromlóknak. (Azon, hogy a magyarokat nem kedvelő, a fővárosunk szépségére féltékeny Hitlert fikarcnyit sem foglalkoztatta Budapest pusztulása, aligha lepődhetünk meg.)
Ami a magyarokat illeti, a Vörös Hadsereg a hozzá csatlakozó román csapatokkal együtt könyörtelen hódítóként nyomult előre Magyarországon. Nem csokit, rágót, jólétet, békét hozott, mint mondjuk az amerikaiak Olaszországban vagy Franciaországban, hanem elvett, ételt, ruhát, lovat, embert, becsületet, életet. Parancsnokaik számos városban rendeltek el több napos szabad rablást a győztes katonák megjutalmazásaként. A rablást a legfelsőbb szintről is bátorították, minden katonának biztosították, hogy csomagot küldhessen haza, 10 kg-os tömeghatárral. A megerőszakolt nők számáról nincsenek, nem is lehetnek pontos számadatok, de az biztos, több százezren voltak. A nemi erőszak olyannyira általánossá vált, hogy kormányrendelet írta elő minden 10.000 főnél népesebb településen nemibeteg gondozó felállítását és 1945 februárjában felfüggesztették az abortusztilalmat. Még jóval a "front" után, 1946-ban is előfordultak atrocitások. A Szovjetunióba a jelenlegi országterületről mintegy 700.000 embert hurcoltak el kényszermunkára, közel 10%-uk soha nem tért haza. Ezért harcolták végig a magyar alakulatok a háborút, és ezért nem került sor sehol tömeges kapitulációra, átállásra. Ezért küzdöttek akkor is, amikor már tudták, hogy nem nyerhetik meg a háborút.
A fentebbiek '44 végére vonatkoztak, hogy egyébként mennyire futhatott volna más vágányon a történelem, arról most nem esett szó. Szerintem geopolitikai helyzetünkből kifolyólag kb. ugyanez lett volna a végeredmény, mint ami így is lett. Biztosan lehetett volna sokkal rosszabbul is csinálni, talán kicsit jobban is, de a végeredmény érdemben aligha változott volna, azon egyszerű tény alapján, hogy akár a Nyugatnak, akár Keletnek sokkal jobb üzlet ellenséges szomszédainkat a mi kárunkra hizlalni (és zsebre tenni), mint minket támogatni az ő kárukra. A háború utáni rendezés határkiigazítási javaslatait egyébként nem Horthy cseszte el, hiszen neki akkor már semmi szava nem volt, hanem Sztálin utasította vissza.
Keleten, nyugaton, Németországban is megemlékeznek a második világháború végéről.
Nálunk ezt az egy helyet találtam ahol állami intézmény megemlékezik róla...
Nálunk ezt az egy helyet találtam ahol állami intézmény megemlékezik róla...