A Mirage F1 egy kifejezetten szép gép volt, de a régi Atar 9K hajtóművével a repülési teljesítménye kb a MiG-23MF szintjén mozgott.
Azt mindeki tudja, hogy az oroszok megpróbálkoztak az RD-33-as egy "kiegyenesített" változatával a dél-afrikai gépek modernizációjával, de ez megrendelés hiányában elmaradt.
Ez a hajtómű van most a JF-17-esekben, ennyi előnye a dolognak legalább volt.
Hanem, maguk a franciák is dolgoztak az ügyön, mégpedig akkor, mikor betört az F-16-os az európai piacra, tehát a 70-es évek kellős közepén.
Ez volt a Mirage F1/M53, ami nem volt más, mint a későbbi Mirage 2000-hez kifejleszett hajtóművel szerelt koncepció.
Az M53-as napjainkban igen erős, de már az F1-esbe is egy olyan verzió került, ami a későbbi RD-33-asnál nagyobb teljesítményű volt.
http://www.aviastar.org/air/france/dassault_mirage_f-1_m53.php
Mindenképpen egy nagyon érdekes gép lett volna.
Amúgy, csak a miheztartás végett, hogy a rozsdamentes acélból készült és változtatható szárnynyilazású MiG-23-as mennyivel nehezebb annál, mintha a Mirage F1-eshez hasonlóan inkább a jól mechanizált trapézszárnnyal oldották volna meg a rövidített fel/leszállás és a Mach 2 feletti repülési követelményeket, a legjobban az mutatja, hogy az Atar 9K tolóereje utánégetéssel sem éri el az R-29B-300 maximál rezsimű tolóerejét!
Amikor a szovjetek a MiG-23-as hajtóművét tesztelték, az R-27-300-as teljesítménye egyszerűen elégtelennek bizonyult (még akkor is, ha később az összes legyártott UB-ba ez került).
Komolyan felmerült az erősebb, jobb karakterisztikájú és gazdaságosabb Ljulka-féle AL-21F alkalmazása, minthogy épült is egy ilyen pédány, a 23-44-es prototípus.
Ekkor Tumanszkij-ék, elkerülendő a súlyos arcvesztést, kifejlesztették az amúgy valamivel kisebb és könnyebb(!) R-29-300-ast, illetve két hétre rá az R-29BD-300-ast, ami végül a MiG-23M és MF hajtóműve lett. Csak, hogy lássuk a dolog lényegét, amikor az R-29BD-300-as sorozatgyártása megkezdődött, a világ legnagyobb teljesítményű utánégetős hajtóműve volt, amit széria harcászati repülőgépbe beépítettek!
(Ezidőtájt az F-14-esek számára kifejlesztett P&W F401PW400-asok valamivel erősebbek voltak, de ezeket nem gyártották szériában, Az A12/SR-71-es család meg nem harcászati repülőgép kategória volt)
A Mirage F1/M53-as kb azt a teljesítményt tudta, amit a MiG-23ML család a valamivel könnyebb sárkánnyal és az erősebb R-35-300-asokkal képviselt.
Tehát az azonos célra, azonos paraméterekre tervezett koncepciók közül a variaszárny akkora nettó tömeg többletet jelentett, hogy még egy fogyókúra és egy nem sokkal korábban világrekorder tolóerejű hajtómű továbbfejlesztett variációja is csak egál szubszonikus paramétereket tudott volna biztosítani.
(azért azt tegyük hozzá, hogy 72 fokon a MiG-23ML gyorsulóképessége a hangsebesség közelében, kis magasságon már felülmúlta volna az M53-assal szerelt Mirage F1-est, de kisebb sebességeken nem lett volna meg az egyértelmű fölénye)