Ezzel két probléma van...
1.) egy békeidős békefenntartó misszióban szerzett konvoj kísérés, meg reptér őrzés és ehhez hasonló tapasztalatok, nem tudom mennyiben hasznosak egy near-peer ellenség ellen vívott háborúban?
Kiterjesztve ezt a gondolatot a különlegesekre is (akik esetleg tényleg még lőnek is néha): egy buckalakók ellen vívott COIN művelet mennyiben lehet hasznos tapasztalat egy K.Eu.ban vívott konfliktus során?
Jó eséllyel semennyire….
2.) a politikai vezetés felelőssége eldönteni hogy milyen konfliktus zónákba vezényel magyar katonákat. Szerény véleményem szerint elég limitált azon ENSZ felhatalmazással zajló konfliktusok száma amik politikai szempontból megérik magyar katonák életét kockáztatni.
Röviden.
Békeidős békefentartó.
Ha most vesszük afganisztán az erre nem áll.
Ott mikor is volt béke?
Ott minden táborelhagyásnál úgy indul el az ember, hogy bármi lehetséges. (volt aki 6szor hagyta el fél év alatt a prt tábort, és meghalt)
Elhiszem egy konvojkisérés nem tűnik bonyolultnak. Amíg nincs probléma addig ez igaz is.
De nem gondolhatod azt ha a konvoj tűzharcban kerül az ott lévő katonák nem szereznek tapasztalatot?
A konvojparancsnok/sofőrök/lövész/gpus?
Ezt miért nem lehet kamatoztatni itthon?
Ha ott megsérül valaki és azt tényleg el kell látni, akkor az nem tapasztalatszerzés?
Valós problémákat kell megoldani aminek van következménye.
/még egy reptér örzésnél is, bár az őr biztosító missziókal én sem vagyok kibékülve. Ez a szegény nemzet missziója. Sok katonai haszon nincs, de ezt is meg kell csinálni valakinek/
Egy gyakorlaton mi?
Kielemzitek.(vagy nem) Max lebasznak. Ha lelkiismeretes vagy agyalsz rajta. Jó esetben tanulsz belőle.
De a vaklőszerrel való pufgogtatást, ha nincs Miles ki mennyire veszi komolyan.
Ha van miles(ami ugye nem 100%ban szimulálja a tűzharcot) akkor sem nagy a tét. max leülsz pihenni.
Lehet hülye hasonlat de még amikor volt Időm WoT-ozni, ha úgy játszottam, hogyha meghalok nyomtam tíz fekvő, akkor sokkal óvatosabban nyomultam.
Főleg 100-200 lenyomott fekvő után. Jobban is ment jóval kevesebbszer lőttek ki.
COIN művelet mennyire hasznos?
Kmcs-sekkel keveset omlt-sekkel sokat beszélgettem.
A valós tűzharcban való részvétel hasznosságának a megkérdőjelezését nem tudom megérteni.
Azért mert nem btr-ből szálltak és az ellenség sem harcjárműből szállt?
Az ellenség gyengébb mint mi?
Legtöbbször kiserejű.
Nincs nehézfegyverzete, légiereje, harckocsijai?
Ilyen idehaza nem fordulhat elő?
Főleg egy elhúzódó konfliktusban?
Ukrajnában/koszovóban/a délszláv válságban mindíg hk zászlóalja meg lövész zászlóaljak csapnak/tak össze?
Nem tudom most hogy van pár éve amikor kintvoltam az omlt(nem különlegesek, sima lövészek) annyi tűzharcban vett részt, hogy a prt-tól vitt lőszert.
Ők odakint az ana katonákat képezték/majd mentorálták(de szép megfogalmazás, magyarul mentek velük harcolni) .
Valószínűleg valami hasonlót itthon is kéne, amikor az a párezer hivatásos/szerződéses harcoló már nem elég.
Gondolok itt az ott/omt-re.
(Ilyenbe, nem megyek bele, hogy Kárpátalján, erdéjben ellenállás szervezés, mert ebből volt már itt napokig vita.)
Ráadásul a prt is jópár összecsapásban vett részt.
Igaz, hogy nekik ebből mindíg ki kellett hátrálni, de attol még ezek is tűzharcok.
Úgyhogy nem csak a különlegesek lőnek néha esetleg.
Idehaza csak azok az összecsapások vannak közölve ahol magyar katona megsérül.
Van hogy az is elbagatelizálva.
A hírekben bemondják egy könnyű sérült, miközben a megrobbantott konvoj gpu-sának több repesz átvereti az alkarját, úgy jön érte a német medevac. Utána többször műtik.
Másrészt nem csak azon bevetésekből lehet tanulni,szakmailag fejlődni ahol tűzharc van.
Sima konvoj.
Ezeket meg kell tervezni.
Humintot küldeni.
Felkészíteni a megfelelő számú gépet.
Ellátmányt összerakni.
Begyakorolni.
Elötte elküldeni egy clearance patrolt, esetleg uav-t.
Az általuk behozott infókat kielemezni.
Az útközben felmerülő problémák megoldása(prtban a legtöbb esetben a gépek lerohadása, vagy a közelben zajló harcok elkerülése)
A táborban maradók felkészítése a kint lévők megsegítésére.
Ha nem akkora kint a baj összeszedni az IRF és QRF helyett másokat akik kimehetnek vagy átirányítani egy másik konvojt.
Ha van sérült bent az eünek felkészülni.
Ellátni.
És ami számomra megintcsak nagyon fontos volt.
Egy külszolgálatban, még mutatkozik ki milyen ember, milyen katona.
Van aki egyszerűen nem bírja a több hónap távollétet a családtól, otthontól.
És megkattan. Kötekedő, zugivó, szar katonává válik.
Vagy aki. A felelősségtől beszarva folyton rossz döntéseket hoz.
Vagy aki nem tud döntést hozni, és századparancsnok helyettesként a táborban lévő század parancsnokát, hívja hogy mit csináljon mikor megrobbantják a konvoját.
Stb.
Ezek itthon nem derülnek ki!
De még egy nyugisabb kfor/Bosznia misszióban is előjönnek.
Sok katona nem volt soros. Fingja nincs akár egy féléves távollétről a családtól.
Ez jó önismereti történet.
És van akiről ekkor derül ki hogy alkalmatlan.
Egy pár hetes gyakorlaton ez nem bukik ki.
A politikai része más kérdés.
Abban nagyjából egyet is értünk.
A regionális magyar gazdasági érdekek megvédésére. Az utóbbi idóben olvastam pár cikket a régióba való magyar gazdasági nyomulásról, melyet soha nem árt katonai résvétellel is felturbózni. A Karmelita kolostorban pedig a megalomániábol nincsen hiány,
