Nem találom a cikket, de az amcsi külügyes talán januárban mondta, hogy rájöttek, hogy a magyarok azt szeretik ha adnak akkor kapnak is valamit. Ezek szerint ha erre rájöttek akkor, ad1 vagy nem akarnak semmit adni és inkább ráhagyják a dolgot, ad2 akarnak adni csak a németek kb mindenben beelőzték őket, ad3 ezt lehet még sokféleképp színezni, de egy biztos nem nagyon sipákolnak az amcsik amikor beszerzünk valamit
Ebben még az a szép, hogy kétféleképpen is értelmezhető helyesen:
1.
Amennyiben visszagondolunk arra, hogy az elmúlt 3 évtizedben amikor kicsit is komolyabb USA haditechnikai beszerzés szóbakerült, akkor az az érzése támad az embernek, hogy valahogy mindig "rossz ütemben" illetve rosszkor volt a kapcsolatfelvétel.
Továbbá velünk kapcsolatban igaz volt az állítás, hogy mindenkor az alábbi két feltétel igaz volt:
- valami borzalmas lekoszlott szarokat, ezeréve (nem, sajnos nem a millenium falcon flottát ajánlották
) elavult, akár nálunk semmilyen módon a rendszerbe nem illeszkedő dolgokat kínáltak fel,
- valami gigantikus űrcsillagászati áron.
Továbbá mindezt előadva egy kvázi kelletlen stílusban - olyan "eszed - nem eszed, ez van". Ha kell szóljá', ha nem akkor húzzá' a p@csába ...
Miközben azért nálunk is időről-időre előfordultak olyan egyéb szereplők is, akik hajlandóak voltak - az adott esetben jobb technikai tartalom és ár esetén is - akár kicsit "motorozni" is. Így általában az USA ilyen jellegű ügyleteknek ilyen "elnézést, elnézést kérünk - most mégsem" ...
2.
Tételezzük fel, hogy technikai tartalom (+egyebek) meg árban nagyjából jók. Azonban vannak hasonló színvonalon egyéb ajánlatok is. Akár közelebbről, komolyabb support -al, értelmezhető(bb) politikai- és gazdasági ellentételezési rendszerrel is.
Az már a non-plus ultra, ha olyan dolgok is érvényesülni tudnak, hogy pl. egy-egy ország (vagy akár ezen belül egy-egy céggel) is megvannak a kialakult kapcsolatok, sikeres projektek (minden szempontból) egész sora, pozitív tapasztalatok a tárgyalások, támogatás, logisztika- és üzemeltetéssel kapcsolatban. A legutolsó szempontot alapul véve ilyen országok nálunk jelenleg a német-francia-svéd tengely (ugye a német-svéd vonal már a világháborúk óta megvan) ...
Az egyszeri USA "bizniszmán" gondolkodhat egyszerűen úgy, hogy némi "alkotmányos költség" elég - aztán "olajozottabbak" lehetnek a dolgok. Ez még úgy ahogy pl. Nyugat-Európában elmegy - ott ennek a résznek igen komoly hagyományai vannak és háát nem sz@rral gurítanak ilyen téren. Közép-EU -ban meg Balkán -on ennyi nem lesz elég - kell valami más (
is). Ekkor jönnek képbe igazán az előző pontban is szereplő dolgok, melyeket azért jobban el lehet adni a nép felé is (pl. "a repülők mellé jön egy porszívógyár" is).
Azaz általánosságban is tapasztalhatta az USA, hogy a "B kategóriás" országok részére - OK, lehetnek drágábbak, de valamit virítani kell technikai- és egyéb tartalmat is, ha bármit szeretnének itt. Most nyilván nem a Ny-EU F-35 beszerzéseit érintem elsősorban természetesen. Vegyünk egy példának - végtelenül leegyszerűsítve - egy F-16 üzletet (tervet):
- a mi esetünkben gyakorlatilag az egyes pontban leírtak iskolapéldája,
- szlovákoknál (hogy maradjunk a közvetlen közelben) persze itt is vastagon fogott a ceruza (de azért mégsem korongecset, mint nálunk) és azért csak előkerül a "fészer mélyéről" az F-16V variáns, mint felajánlott technika (míg nálunk meg kb. a MIG-29 -től nem lett volna előrelépés kb. amit nekünk gondoltak). Itt ebből lesz is üzlet ...
