A NATO-nak van egy közös védelmi politikája, aminek a jegyében olykor távol Európától (Afganisztán, Afrika, stb.) is háborúzik, békefenntart. Ezek a műveletek a szövetségen belüli döntés következtében jönnek létre, amihez a tagállamoknak felajánlott alakulatai vannak. Nem kötelező a résztvétel bennük, de potyázni se lehet örökké. Mi alapvetően a debreceni Zászlóalj Harccsoporttal készülünk a résztvételre és persze a szolnoki különleges erőkkel is. Az ilyen típusú műveletekhez a zászlóalj a felajánlott magyar plafon, tehát ennyit joggal el is várhatnak tőlünk és mi teljesíteni is akarjuk adott esetben. Úgy tűnik a magyar kormány az ENSZ műveletek felől a NATO irányába igyekszik átcsoportosítani a missziós katonai erejét, megosztva azt felerészben a Balkán és más hadszínterek között. Előbb-utóbb lesz egy jelentős külhoni missziónk, távol Európától. Utóbbi időben Malit rebesgették, de ki tudja végül! Ehhez a politikához kell a jelentős saját teherszállító kapacitás.
Mégegyszer: nem tagállami feladat a saját erők kiszállítása, hanem közös. De alapvető önérdek ezen saját erők ellátási képességének fenntartása, hogy ha bajba kerülnek, vagy bármi van, akkor saját hatáskörben tudjunk nekik segíteni, őket ellátni. Ez az alap önérdek.
