Lőszerekről
"A Lynxek fő fegyverzete, a három kilométerig hatásos, 3 cm-es gépágyú arra jó, hogy az ellenséges tankokat támogató gyalogságot, esetleg a nem páncélozott támogató járműveket, vagy helikoptereket támadja.
Ennek a gépágyúnak a lövedéke súlyban a negyed kilogrammot sem éri el és alig több, mint két dekagrammnyi robbanóanyag van benne.
Ám van egy igen hasznos (harctéri szempontból) sajátossága:
ebben a 23 dekás gránátban beépítettek egy mini-számítógép vezérelte időzítő szerkezetet. Beállítástól függően akár 3 kilométer távolságban is pontosan az ott ólálkodó, esetleg fal mögé rejtőző ellenséges katonák feje fölé érve néhány méter magasan felrobbantja a mini-töltetet, ami felülről gyilkos repesz-záport zúdít az ellenfélre.
Ezt jelenti a három betű, az ABM (air burst munition – levegőben robbanó muníció, régebbi nevén srapnel).
A másik lőszerfajta a hosszú nevű APFSDS-T űrméret alatti lőszer, amely ceruzavastagságú wolfram rúdból készült, roppant kemény nyíl, stabilizáló szárnyakkal a végén.
Ezt az űrméretnek (30 mm) megfelelő lőszert az űrméret alatti harci résszel együtt sabot-nak, facipőnek nevezik.
A sabot hátsó, űrmérethez passzoló része azt a célt szolgálja, mint valamikor, az elöltöltős fegyverek korában a fojtás. Nem engedi, hogy a felrobbanó lőpor a csőbe nem pontosan illeszkedő lövedék (a mi esetünkben a wolfram nyíl) mellett kisüvítsen a csövön, hanem a lövedéket felgyorsítja, kiröpíti, majd a fegyver torkolatából kilépve széthullik, a földre esik.
A wolfram nyíl ezután csaknem ötszörös hangsebességgel repül, csapódik az ellenséges jármű páncélzatába és azt optimális esetben át is üti. Ma divatos, megkarcolhatatlannak hirdetett karikagyűrűket is készítenek a hihetetlenül kemény wolfram fémből.
Noha hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, úgy tudjuk, hogy a magyar Lynxek gépágyújához a fenti kétfajta lőszert vásárolták."
Ez jó ötlet.
"A hidakat teherbírás szempontjából felül kell majd vizsgálni, melyikük mekkora súlyt bír el.
Talán nálunk is bevezetik a Nyugat-Németországban a hidegháború éveiben meghonosodott gyakorlatot, hogy a hidak előtt kis sárga kerek jelzőtáblák informálták a nehéz katonai NATO-járművek vezetőit, hogy milyen távolságot tartsanak egymástól és az adott hídon hány tonnás járművek kelhetnek át."