A videón pont az látszik hogy egy meglehetösen lassú (légcsavaros drón) befogja a radart,megközeliti,és eltalálja.
Semmi meglepö nincs abban hogy egy lassan 40 éves radar nem észlel egy müanyagból,és kompozitból készólt drónt.
A videón az látszik, hogy a drón meredeken felülről néz le a radarra.
Az egyik probléma, hogy ez is egy olyan videó, amiről nehéz eldönteni, hogy csak ráközelített az optikával, vagy tényleg rázuhant. Találat pedig nem látszik.
De ha feltételezzük, hogy tényleg a radarra zuhant akkor is:
Az SZT-68UM (36D6) radar alapból csak 0-6 fokos helyszöget fed le. Emelt beállítással is legfeljebb 30 fokig terjedőt. Abból a szögből esélye sem volt észlelni a drónt, annak radarkeresztmetszetétől függetlenül. Ez nem technikai fejlettség kérdése. A műanyag felépítésnek és a kis radarkeresztmetszetnek, illetve a másik oldalról a radar 40 éves konstrukciójának legfeljebb ott lehetett jelentősége, hogy amíg még 6 fokon belül látszott a drón, addig észlelhette-e a radar. Ez a 6 fokos helyszög a repülési magasság kb. 10-szeresét jelenti távolságban. Ez a radar képes egy 0,1 m2 radarkeresztmetszetű célt bőven 100 km feletti távolságból is észlelni, de a drón radarkeresztmetszete szemből ennél valószínűleg jelentősen kisebb volt. Az már csak az útvonalképző extraktor beállításán múlik, hogy mekkora visszavert jelerősség és távolság párosításból számítható radarkeresztmetszetet dob el, mint valószínű környezeti zavart (például a szó szoros értelmében madárnak nézi) és nem veszélyes célt. Nyilván van olyan beállítás, hogy bár a radar veszi a visszavert jelent, de nem jeleníti meg a képernyőn, mert az útvonal képző eldobja. Ráadásul még ha észlelte és veszélyes célként azonosította is a radar a kicsi és lassú drónt, mielőtt az kilépett a felderítési szögtartományából, abban a távolságban valószínűleg nem volt fegyver, amivel ilyen kis célt leküzdhettek volna. És mivel ennek a radarnak a telepítési/bontási ideje kb 30 perc, még lekapcsolni és menekülni sem lett volna értelme.
