A vodka az! Két vodka közt a harmadik.
A vegyifegyverben az "jó", hogy olcsó előállítani, persze megfelelő képzettséggel, és marha nagyot rombol. Főleg a morált. Soha nem tudhatod, hol veti be valami elmeháborodott.
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
A vegyifegyverben az "jó", hogy olcsó előállítani, persze megfelelő képzettséggel, és marha nagyot rombol. Főleg a morált. Soha nem tudhatod, hol veti be valami elmeháborodott.
T
Törölt tag
Guest
Felejtsétek már el a novicsokot. Korábban már írtam, ismétlem magamat: lassan többen élik túl a novicsokot mint ahányan belehalnak. Sőt, Navalnijt valahol írták, hogy kétszer is megmérgezték vele. Jó cucc lehet, harmadjára talán már a hasa is menni fog egy kicsit.
A nyugati média gyöngyszemei az orosz mérgezési történetek, nem beszélve a szíriai kórházak számáról, mert már azt is tudjuk, hogy náluk minden négyzetkilométerre jut minimum egy kórház, és abból az egyből minimum kettőt bombáztak is.
A nyugati média gyöngyszemei az orosz mérgezési történetek, nem beszélve a szíriai kórházak számáról, mert már azt is tudjuk, hogy náluk minden négyzetkilométerre jut minimum egy kórház, és abból az egyből minimum kettőt bombáztak is.
Csak a sok vodka miatt nem lesz az igazi. A HÚ de halálos vegyifegyvert egy csomóan túléltek az elmúlt időszakban. Vagy a politikusok immunisak vele szemben?
Jah.. Ez a novicsok annyira fejlett, annyira új generációs, hogy még egy embert sem lehet vele megölni.
Én nem vagyok az a nagyon kifakadós fajta, de mégis! Itt a fórumon a hülyeség alapfeltétel lett basszus?
Emberek! Navalnij nem halt meg. De még Skripal sem! Mi a faszról beszélgetünk akkor? A KGB a hidegháború alatt az NSZK-ban végzett célszemélyekkel! A hidegháború alatt! Az NSZK-ban! És most az ország határon belül nem tud megölni valakit, akit a nagy diktátor kijelöl likvidálásra? Muszáj fullba tolni?
Ekkora a hanyatlás. Minden téren amúgy. Korrupció, beleszarás, karrierista senkik pozícióban szakik helyett és fogyatékosok! Gondolj csak a terepjárós bulira!Jah.. Ez a novicsok annyira fejlett, annyira új generációs, hogy még egy embert sem lehet vele megölni.
Én nem vagyok az a nagyon kifakadós fajta, de mégis! Itt a fórumon a hülyeség alapfeltétel lett basszus?
Emberek! Navalnij nem halt meg. De még Skripal sem! Mi a faszról beszélgetünk akkor? A KGB a hidegháború alatt az NSZK-ban végzett célszemélyekkel! A hidegháború alatt! Az NSZK-ban! És most az ország határon belül nem tud megölni valakit, akit a nagy diktátor kijelöl likvidálásra? Muszáj fullba tolni?
Nem kell adagolni. Szédülés és ablakból való kiesést elég alkalmazni.
2021, nem semmi
www.defence24.pl
Rosyjska modernizacja nie zwalnia. Plany na 2021 rok [ANALIZA]
Rosyjskie siły zbrojne otrzymają w 2021 roku ponad 4700 sztuk nowego oraz wyremontowanego sprzętu wojskowego i na zakup tego uzbrojenia planuje się wydać dwie trzecie budżetu wojskowego Rosji. Dzięki tym planom już na początku 2022 r. wskaźnik wyposażenia jednostek stałej gotowości w najnowszą...
www.defence24.pl
Egy fenét!
Ha feltételezzük, hogy volt inditék, megvolt szándék és ki is lett adva a parancs, akkor miért adták ki a németeknek ezt a szegény búsképű fiatalembert? Ha már egyszer fittyet hányva a "Szabad Világ" reakcióira, eldöntötte a legfőbb vezér, hogy Navalnijnak el kell hullania, miért gondolta meg magát pár nap múlva és miért engedte, hogy Sanyit kivigyék az országból? Putyin korrupt volt, vagy beleszart az egészbe? Vagy csak simán fogyatékos?
Putyin dühönghet max, de az emberei ennyit tudnak. Ez Oroszország tragédiája, de valamennyire még ránk is igaz. A nyugati vagy [távol-]keleti hatékonysággal minden flottul menne felénk, csak nem ugorjuk meg.
Nyugati belfoldi Joskapista es az orosz oligarcha kozt pontosan ennyi a kulonbseg. Utobbi tud alkalmazni udvari vegyeszt maganak.
Ha letezik egyaltalan az a Novicsok. Eddig valahogy mindenki kigyogyult belole akit el akartak tenni lab alol, pedig jujj de veszelyes am.
Szerintem kár ezt ennyire túlkonteózni. Ha megakarunk ölni valakit, akkor megvárjuk amikor megáll a pirosnál az autójával és beleeresztünk egy tárat. Ez működött Fenyő Jánosnál, Prisztás Józsefnél, Seres Zoltánnál és több ezer afroamerikai gang tagnál is.
Továbbra sem látom értelmét ennek a "novicsokozásnak"
Ne haragudj de annyira fárasztó ez a nyérvákolás,neked kb soha nem jó semmi...mindenki mindent (is ) jobban csinál nálunk.Voltál valaha egy hónapot kint esetleg. OO-ban..vagy esetleg éltél kint Párizsba egy halom drogos,buznyák között ahol nevelheted a gyerekeidet?..Van vagy 200 ország még rajtunk kívűl ahol sokkal mondom sokkal szarabbúl élnek......szóval tedd össze a kezed ,hogy ekkora bajaink vannak nekünk lesajnált buta magyaroknak és a visszamaradt butuska kelet európaiaknak
Már vagy 1 hete készülök lefordítani, hogy mit kap az orosz hadsereg 2021-ben, de még nem volt időm.2021, nem semmi
Rosyjska modernizacja nie zwalnia. Plany na 2021 rok [ANALIZA]
Rosyjskie siły zbrojne otrzymają w 2021 roku ponad 4700 sztuk nowego oraz wyremontowanego sprzętu wojskowego i na zakup tego uzbrojenia planuje się wydać dwie trzecie budżetu wojskowego Rosji. Dzięki tym planom już na początku 2022 r. wskaźnik wyposażenia jednostek stałej gotowości w najnowszą...
Hosszabb meló után tegnap éjjel végeztem a tavalyi-idei évet bemutató összefoglaló cikkemmel, a napokban remélhetőleg megjelenik. Viszont az inkább általánosabb jellegű lesz a főbb csapásirányokkal, meg a terjedelmi korlátok is behatároltak.Már vagy 1 hete készülök lefordítani, hogy mit kap az orosz hadsereg 2021-ben, de még nem volt időm.
Mi vár az orosz hadseregre 2021-ben?
nyugger kolléga által említett írás
Mi vár az orosz hadseregre 2021-ben? | #moszkvater
Az orosz hadsereget évek óta érintő átalakulás és modernizáció idén tovább folytatódik, biztosítva Oroszország védelmét illetve hozzájárulva Moszkva nagyhatalmiságához. Mindezek mellett az elmúlt év kihívásai 2020-hoz hasonlóan jelentős fejtörést okoznak majd az orosz hadvezetésnek, mely a...
moszkvater.com
P
Pogány
Guest
Oroszország udvariasabb hangnemre számít az Egyesült Államok részéről, de nem táplál illúziókat a washingtoni vezetőváltással kapcsolatban - jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hétfői moszkvai évértékelő nemzetközi sajtótájékoztatóján.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/223424/
Forrás: https://kuruc.info/r/4/223424/
OROSZBARÁT UKRÁN ELNÖKRE VÁRVA: OROSZORSZÁG POLITIKÁJA A DONBASSZBAN
(Oleg Carjov közéleti személyiség azon nyilatkozata nyomán, hogy miért nem csatlakozhatott 2014-ben a Donbassz Oroszországhoz)
A „Majdan” szétrobbantotta azt, az orosz oligarchia számára előnyös status quo-t, amelynek alapján Ukrajna délkeleti része, a Donbassz (Donyec-medence), a mi hajdani Borsod és részben Heves megyénkre emlékeztető bányász- és iparvidék az orosz, az ukrán és a helyi oligarchák közös érdekszférája, vadászterülete volt.
Az egyértelmű volt, hogy a törvényes ukrán elnök elűzéséhez vezető, három hónapig tartó véres és erőszakos zavargásokat az Egyesült Államok előkészítő munkájával, szervezésében, bőkezű anyagi támogatásával hajtották végre. (Ebből nem maradt ki a „mi” Soros Gyuri bátyánk sem. Módszere hasonló volt, mint amit most, többek között, velünk szemben is próbál alkalmazni: NGO-k, ilyen-olyan alapítványok, az ukrán sajtó nagy részének felvásárlása, amelyek huzamosabb ideig, módszeresen lázítottak a törvényes ukrajnai renddel szemben. Gyuri bácsi akkori nem kis befektetései azóta, persze, busásan megtérültek. Minden, az ukrajnai nyomulásához szükséges állami és gazdasági poszton az ő emberei ülnek.)
Victoria Nuland akkori külügyminiszter-helyettes (aki most visszatér akkori posztjára) rögtön a puccs győzelme után eldicsekedett: AZ AMERIKAI KORMÁNY, 2009 ÉS 2013 KÖZÖTT ÖTMILLIÁRD DOLLÁRT FEKTETETT BELE a törvényes ukrán elnök, Viktor Janukovics megbuktatásába. Akinek az volt a bűne, hogy (félreértelmezésből kifolyólag) állítólag az utolsó pillanatban, meg akarta hiúsítani az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírását. Ez 2013. november végén történt: a nyugati fővárosokban már hűtötték be a pezsgőt, annak örömére, hogy ezzel Ukrajnát is sikerült kirántani az orosz érdekszférából. (Az amerikai egyik hátsó szándéka pedig az volt, hogy a segítségükkel hatalomra juttatandó új rezsim majd a kezükre játssza a stratégiailag rendkívül fontos szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. Akié, ugyanis, az a támaszpont, azé a Fekete-tenger. Ez a háttere annak a villámgyors, határozott orosz fellépésnek, amivel Moszkva elejét vette a támaszpont amerikai kézre való átjátszásának. Ami magyarázza a Krím miatti, máig csillapíthatatlan amerikai szankciós dühöt. És amely határozottságot, operativitást a Donbassz lakosai és barátai mindmáig hiába is várják Moszkvától.)
Valamikor 2014 áprilisában történhetett, hogy valaki azt súgta az orosz politikusok fülébe: Petró Porosenkó barátsággal lesz Oroszország iránt, és a Donbassz konfliktusának a békés rendezésére fog törekedni. Amikor még csak a titkosszolgálatok és egyéb bizalmas források tudhatták, hogy Porosenkó – az amerikaiak embere, és biztos befutója a május 25-re kiírt államfőválasztásnak. Befolyásos erők dolgoztak Nyugaton – és Moszkvában is – azon, hogy Putyin elnök adja föl eredeti álláspontját, miszerint az új kijevi vezetés egy olyan illegitim junta, amellyel csak a legszükségesebb, sürgős esetekben hajlandó érintkezni. Április közepén, Genfben hatoldalú találkozót tartottak „a kelet-ukrajnai konfliktus rendezéséről”. És bár az előjelekből is látható volt, hogy az egy üres, tartalmatlan, eleve kudarcra ítélt találkozó lesz, Putyin elnök mégis elment. Amivel teljesült a találkozó szervezőinek az eredeti célja: véget vetni Putyin elnöknek a kijevi juntával szembeni bojkottjának. Leültetni őt egy asztalhoz a rezsim vezetőivel. Innentől kezdve – Lavrov külügyminiszter aktív közreműködésével – arról győzködték és győzték meg az orosz elnököt, hogy „Porosenkó (az amerikaiak jelöltje) mégiscsak jobb, mint a szélsőségesek”. És Putyin, a csodaelnök, másodszor is felült a nyugati diplomácia félrevezető manőverének.
(Először 2014. február 20-án, amikor az orosz diplomáciával kidolgoztatták a Nyugat által megbuktatni kívánt törvényes ukrán elnök, és annak ellenzéke közötti megállapodást. És miközben Oroszország elnöke, annak diplomáciája az ukrajnai belpolitikai válság ilyetén, békés és „törvényes” rendezésének bűvkörében élt, a Nyugat hozzálátott a „B” – az igazi – terv megvalósításához, a kegyvesztetté vált ukrán elnök eltávolításához, akár erőszakkal is. Február 20-án ismeretlen fegyveresek válogatás nélkül tüzet nyitottak a Kijev főutcáján és annak mellékutcáiban közlekedő járókelőkre. A tömegmészárlásnak mintegy száz ember esett áldozatul. Az ennek nyomán keletkezett gyilkos pogromhangulat elől az elnök menekülni volt kénytelen. Az orosz diplomácia remekműve pedig a papírkosárban landolt.)
Ezúttal az orosz elnök megbékélt a puccs tényével. És azzal számolva, hogy az immár „törvényes” elnökkel rendezik majd békésen a Donyec-medencei konfliktust, minden módon igyekezett tehát elhárítani az akadályokat a leendő ukrán elnök útjából. Egyre csak azt remélve, hogy az majd viszonozza jóindulatú gesztusait. És ebben a reményben hitegette önmagát, a benne bízó közvéleményt, országát négy és fél évig. Ott gáncsolta ezért Kelet-Ukrajna függetlenségi népszavazásait, ahol csak tudta (Harkovban ezt sikerült is elérnie, a Donbasszban azonban nem engedtek neki – azóta is orrol rájuk).
Nem rendelt el légtérzárlatot a Donbassz fölött (aminek egyik következménye volt a Donyeck elleni első ukrán légitámadás május 26-án). Április 29-én, abban a hónapban másodszor is, visszavonta csapatait az ukrán határról, noha köztudott volt, hogy május 1 után Ukrajna megindítja katonai terrorhadjáratát a Donbassz ellen. Május 25-én az elsők között sietett elismerni Porosenkó választási győzelmét, amivel végképp legitimálta a puccsista rezsimet, segített a nemzetközi politika szereplőjévé válni a pitiáner sikkasztóból utóbb véres kezű háborús bűnössé avanzsált Porosenkót. Rá egy hétre pedig visszaadta az orosz parlament felsőháza által – még a krími válság idején – neki adott felhatalmazást arra, hogy az orosz csapatokat a határokon túl is bevethesse. Egy hónappal később elsöprő erővel megindult az ukrán hadsereg offenzívája, ami a katonai összeomlás szélére juttatta a Donbasszt. Geopolitikai játszmái folytathatósága érdekében ekkor mentőövet dobott a fenyegetett térségnek.
Ám ahogy kibontakozott az erőre kapott néphadseregek diadalmas ellentámadása, nyomban leállította őket, az első minszki fegyverszüneti megállapodással. Ezzel most meg az ukrán hadsereget (vele pedig a juntát) mentette meg az összeomlástól. Már nem engedte meg, hogy a donyecki néphadsereg bevonuljon a kiürített Mariupolba, hozzáfogjon a donyecki repülőtér megtisztításához, ahonnan az ukrán hadsereg folyamatosan lőtte Donyecknek még a belső kerületeit is. Amikor pedig ez a helyzet tarthatatlanná vált, és a donyecki vezetés mégis kiadta a parancsot a repülőtér megtisztítására, az ukrán hadsereg által már addig is számtalanszor megsértett fegyverszünetet féltve megtiltotta, hogy a néphadsereg akcióját tüzérség is támogassa. (Miközben, fittyet hányva a fegyverszünet követelményeire, az ukrán hadsereg, minden akadály és következmény nélkül, folyamatos tűzcsapásokat mért a repülőteret támadó népi alakulatokra. Ami miatt az ostrom elhúzódott, mérhetetlen pusztítást okozott, a néphadsereg pedig aránytalanul súlyos vérveszteségeket szenvedett. A 142 napig egyenlőtlen erőviszonyok közepette folyó kegyetlen, véres harcokban sikerült ugyan birtokba venni az addigra teljesen szétlőtt repülőteret – a kivérzett, kimerült néphadseregnek azonban arra már nem maradt ereje, hogy, a támadást folytatva, Donyeck északi elővárosaiból is kiverje, és lőtávolságon kívülre űzze az ellenséget.
(Oleg Carjov közéleti személyiség azon nyilatkozata nyomán, hogy miért nem csatlakozhatott 2014-ben a Donbassz Oroszországhoz)
A „Majdan” szétrobbantotta azt, az orosz oligarchia számára előnyös status quo-t, amelynek alapján Ukrajna délkeleti része, a Donbassz (Donyec-medence), a mi hajdani Borsod és részben Heves megyénkre emlékeztető bányász- és iparvidék az orosz, az ukrán és a helyi oligarchák közös érdekszférája, vadászterülete volt.
Az egyértelmű volt, hogy a törvényes ukrán elnök elűzéséhez vezető, három hónapig tartó véres és erőszakos zavargásokat az Egyesült Államok előkészítő munkájával, szervezésében, bőkezű anyagi támogatásával hajtották végre. (Ebből nem maradt ki a „mi” Soros Gyuri bátyánk sem. Módszere hasonló volt, mint amit most, többek között, velünk szemben is próbál alkalmazni: NGO-k, ilyen-olyan alapítványok, az ukrán sajtó nagy részének felvásárlása, amelyek huzamosabb ideig, módszeresen lázítottak a törvényes ukrajnai renddel szemben. Gyuri bácsi akkori nem kis befektetései azóta, persze, busásan megtérültek. Minden, az ukrajnai nyomulásához szükséges állami és gazdasági poszton az ő emberei ülnek.)
Victoria Nuland akkori külügyminiszter-helyettes (aki most visszatér akkori posztjára) rögtön a puccs győzelme után eldicsekedett: AZ AMERIKAI KORMÁNY, 2009 ÉS 2013 KÖZÖTT ÖTMILLIÁRD DOLLÁRT FEKTETETT BELE a törvényes ukrán elnök, Viktor Janukovics megbuktatásába. Akinek az volt a bűne, hogy (félreértelmezésből kifolyólag) állítólag az utolsó pillanatban, meg akarta hiúsítani az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírását. Ez 2013. november végén történt: a nyugati fővárosokban már hűtötték be a pezsgőt, annak örömére, hogy ezzel Ukrajnát is sikerült kirántani az orosz érdekszférából. (Az amerikai egyik hátsó szándéka pedig az volt, hogy a segítségükkel hatalomra juttatandó új rezsim majd a kezükre játssza a stratégiailag rendkívül fontos szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. Akié, ugyanis, az a támaszpont, azé a Fekete-tenger. Ez a háttere annak a villámgyors, határozott orosz fellépésnek, amivel Moszkva elejét vette a támaszpont amerikai kézre való átjátszásának. Ami magyarázza a Krím miatti, máig csillapíthatatlan amerikai szankciós dühöt. És amely határozottságot, operativitást a Donbassz lakosai és barátai mindmáig hiába is várják Moszkvától.)
Valamikor 2014 áprilisában történhetett, hogy valaki azt súgta az orosz politikusok fülébe: Petró Porosenkó barátsággal lesz Oroszország iránt, és a Donbassz konfliktusának a békés rendezésére fog törekedni. Amikor még csak a titkosszolgálatok és egyéb bizalmas források tudhatták, hogy Porosenkó – az amerikaiak embere, és biztos befutója a május 25-re kiírt államfőválasztásnak. Befolyásos erők dolgoztak Nyugaton – és Moszkvában is – azon, hogy Putyin elnök adja föl eredeti álláspontját, miszerint az új kijevi vezetés egy olyan illegitim junta, amellyel csak a legszükségesebb, sürgős esetekben hajlandó érintkezni. Április közepén, Genfben hatoldalú találkozót tartottak „a kelet-ukrajnai konfliktus rendezéséről”. És bár az előjelekből is látható volt, hogy az egy üres, tartalmatlan, eleve kudarcra ítélt találkozó lesz, Putyin elnök mégis elment. Amivel teljesült a találkozó szervezőinek az eredeti célja: véget vetni Putyin elnöknek a kijevi juntával szembeni bojkottjának. Leültetni őt egy asztalhoz a rezsim vezetőivel. Innentől kezdve – Lavrov külügyminiszter aktív közreműködésével – arról győzködték és győzték meg az orosz elnököt, hogy „Porosenkó (az amerikaiak jelöltje) mégiscsak jobb, mint a szélsőségesek”. És Putyin, a csodaelnök, másodszor is felült a nyugati diplomácia félrevezető manőverének.
(Először 2014. február 20-án, amikor az orosz diplomáciával kidolgoztatták a Nyugat által megbuktatni kívánt törvényes ukrán elnök, és annak ellenzéke közötti megállapodást. És miközben Oroszország elnöke, annak diplomáciája az ukrajnai belpolitikai válság ilyetén, békés és „törvényes” rendezésének bűvkörében élt, a Nyugat hozzálátott a „B” – az igazi – terv megvalósításához, a kegyvesztetté vált ukrán elnök eltávolításához, akár erőszakkal is. Február 20-án ismeretlen fegyveresek válogatás nélkül tüzet nyitottak a Kijev főutcáján és annak mellékutcáiban közlekedő járókelőkre. A tömegmészárlásnak mintegy száz ember esett áldozatul. Az ennek nyomán keletkezett gyilkos pogromhangulat elől az elnök menekülni volt kénytelen. Az orosz diplomácia remekműve pedig a papírkosárban landolt.)
Ezúttal az orosz elnök megbékélt a puccs tényével. És azzal számolva, hogy az immár „törvényes” elnökkel rendezik majd békésen a Donyec-medencei konfliktust, minden módon igyekezett tehát elhárítani az akadályokat a leendő ukrán elnök útjából. Egyre csak azt remélve, hogy az majd viszonozza jóindulatú gesztusait. És ebben a reményben hitegette önmagát, a benne bízó közvéleményt, országát négy és fél évig. Ott gáncsolta ezért Kelet-Ukrajna függetlenségi népszavazásait, ahol csak tudta (Harkovban ezt sikerült is elérnie, a Donbasszban azonban nem engedtek neki – azóta is orrol rájuk).
Nem rendelt el légtérzárlatot a Donbassz fölött (aminek egyik következménye volt a Donyeck elleni első ukrán légitámadás május 26-án). Április 29-én, abban a hónapban másodszor is, visszavonta csapatait az ukrán határról, noha köztudott volt, hogy május 1 után Ukrajna megindítja katonai terrorhadjáratát a Donbassz ellen. Május 25-én az elsők között sietett elismerni Porosenkó választási győzelmét, amivel végképp legitimálta a puccsista rezsimet, segített a nemzetközi politika szereplőjévé válni a pitiáner sikkasztóból utóbb véres kezű háborús bűnössé avanzsált Porosenkót. Rá egy hétre pedig visszaadta az orosz parlament felsőháza által – még a krími válság idején – neki adott felhatalmazást arra, hogy az orosz csapatokat a határokon túl is bevethesse. Egy hónappal később elsöprő erővel megindult az ukrán hadsereg offenzívája, ami a katonai összeomlás szélére juttatta a Donbasszt. Geopolitikai játszmái folytathatósága érdekében ekkor mentőövet dobott a fenyegetett térségnek.
Ám ahogy kibontakozott az erőre kapott néphadseregek diadalmas ellentámadása, nyomban leállította őket, az első minszki fegyverszüneti megállapodással. Ezzel most meg az ukrán hadsereget (vele pedig a juntát) mentette meg az összeomlástól. Már nem engedte meg, hogy a donyecki néphadsereg bevonuljon a kiürített Mariupolba, hozzáfogjon a donyecki repülőtér megtisztításához, ahonnan az ukrán hadsereg folyamatosan lőtte Donyecknek még a belső kerületeit is. Amikor pedig ez a helyzet tarthatatlanná vált, és a donyecki vezetés mégis kiadta a parancsot a repülőtér megtisztítására, az ukrán hadsereg által már addig is számtalanszor megsértett fegyverszünetet féltve megtiltotta, hogy a néphadsereg akcióját tüzérség is támogassa. (Miközben, fittyet hányva a fegyverszünet követelményeire, az ukrán hadsereg, minden akadály és következmény nélkül, folyamatos tűzcsapásokat mért a repülőteret támadó népi alakulatokra. Ami miatt az ostrom elhúzódott, mérhetetlen pusztítást okozott, a néphadsereg pedig aránytalanul súlyos vérveszteségeket szenvedett. A 142 napig egyenlőtlen erőviszonyok közepette folyó kegyetlen, véres harcokban sikerült ugyan birtokba venni az addigra teljesen szétlőtt repülőteret – a kivérzett, kimerült néphadseregnek azonban arra már nem maradt ereje, hogy, a támadást folytatva, Donyeck északi elővárosaiból is kiverje, és lőtávolságon kívülre űzze az ellenséget.
folytatás....
Mindez megismétlődött öt hónappal később. Dacolva a kamarilla intelmeivel, a Donbassz néphadseregei még befejezték a Donyecket és Gorlovkát fenyegető veszélyes debalcevói féregnyúlvány felszámolását, ám utána (ez idő szerint végleg) le kellett mondaniuk mindenféle támadó hadműveletről. Ez elvileg ugyan az ukrán hadseregre is érvényes volt, a heves intenzitású összecsapások valóban megszűntek. Ám a fegyverszünetet kihasználva (és ennek tényét nem is titkolva), az ukrán hadsereg összeszedte magát második súlyos vereségéből, és anyagilag, technikailag megerősödve készül az újabb offenzívára. A NATO is közben konszolidálta erőit, felvonult Oroszország szárazföldi és tengeri (főképpen Fekete-tengeri határaira). Semmi sem valósult meg abból, amit az orosz vezetés Porosenkótól várt. A Krímben szervezett súlyos diverzáns akció (a távvezeték-rendszer felrobbantásával komoly áramellátási nehézségek keletkeztek egy időre) – illetve három ukrán hadihajó által 2018 novemberében a Kercsi-szorosban végrehajtott provokáció nyomán, négy és fél év után, az orosz elnöknek rá kellett jönnie: Pjotr Alekszejevics nem lesz partner a rendezési terveiben.
Nem lehet kizárni, hogy kettejük titkos egyeztetése alapján Trump amerikai elnök (aki addig Porosenkó támogatására készült a 2019. áprilisi újabb ukrajnai elnökválasztáson), új jelöltet keresett és talált Vlagyimir Zelenszkij, olcsó tévésorozatok szerzőjének és szereplőjének személyében. Az ő szempontjából a bohóc tökéletes választás volt – semmit sem ért a politikához, így befolyásolható, irányítható. Moszkvában sokat vártak – ugyanazt várták – az új elnöktől, mint elődjétől: segít békét teremteni a Donbasszban (lehetőleg Putyin elképzelései szerint).
Vele is megégette azonban magát: még annyira sem volt partner, mint elődje: gyengekezű és gyenge jellemű elnökként még jobban tartott a szélsőségesektől. Ugyanakkor a komikusból lett államfő ahhoz értett: színész, aki el tudja ámítani közösségét. Taktikája elég egyszerű volt – Moszkvában jó ideig mégsem sikerült rájönni a nyitjára: mindig ő sürgette a legjobban a „normandiai” négyek csúcstalálkozóit. Akik mindig azt várták tőle, hogy majd számot ad a minszki megállapodások végrehajtásáról. Ehelyett folyvást elbeszélte a találkozókat az eredeti témától, újabb és újabb olyan javaslatokat tett, amelyek tartalma szöges ellentétben áll a minszki megállapodásokkal, illetve mind távolabb és távolabb „beszélni el” a tárgyalásokat az igazi, a lényegi témától. Putyin 2019 decemberében ismét ráharapott a csalira, és – eredeti álláspontját feladva – mégis elment a találkozóra. Ami után dühösen kellett rájönnie, hogy már megint átverték. (Ukrajnai személyes különmegbízottjánál el is szakadt a cérna: a találkozó után ordítva csapkodott a papírjaival: „nem erről volt szó!” A jelenetnek ukránok is szemtanúi voltak.)
Putyin újabb jelöltje (mint kiderült, szintén oligarcha): a mérsékelt ellenzék vezéralakja, Viktor Medvedcsuk – az orosz elnök egyik unokájának keresztapja. „Oroszbarátként” tartják számon, volt azonban valaki, aki az ő életrajzában is talált oroszellenes „sötét foltot”. Az orosz államfő azonban a nyilvánosság előtt sem titkolta: őt látná szívesen az ukrán elnöki székben. Aminek egyik vonzata: még sorosabbra húzza a gyeplőt a Donbasszon, nehogy annak valamilyen húzása rontsa Medvedcsuk esélyeit. Kérdés, hogy az ádáz russzofób Biden mellett mennyire lesz követhető az eddigi orosz politika. Illetve hagyják-e jelöltjét az elnöki székbe ülni. Továbbá, hogy Medvedcsuk – elődeivel ellentétben – végre korrekt és szavatartó lesz-e.
Mindez megismétlődött öt hónappal később. Dacolva a kamarilla intelmeivel, a Donbassz néphadseregei még befejezték a Donyecket és Gorlovkát fenyegető veszélyes debalcevói féregnyúlvány felszámolását, ám utána (ez idő szerint végleg) le kellett mondaniuk mindenféle támadó hadműveletről. Ez elvileg ugyan az ukrán hadseregre is érvényes volt, a heves intenzitású összecsapások valóban megszűntek. Ám a fegyverszünetet kihasználva (és ennek tényét nem is titkolva), az ukrán hadsereg összeszedte magát második súlyos vereségéből, és anyagilag, technikailag megerősödve készül az újabb offenzívára. A NATO is közben konszolidálta erőit, felvonult Oroszország szárazföldi és tengeri (főképpen Fekete-tengeri határaira). Semmi sem valósult meg abból, amit az orosz vezetés Porosenkótól várt. A Krímben szervezett súlyos diverzáns akció (a távvezeték-rendszer felrobbantásával komoly áramellátási nehézségek keletkeztek egy időre) – illetve három ukrán hadihajó által 2018 novemberében a Kercsi-szorosban végrehajtott provokáció nyomán, négy és fél év után, az orosz elnöknek rá kellett jönnie: Pjotr Alekszejevics nem lesz partner a rendezési terveiben.
Nem lehet kizárni, hogy kettejük titkos egyeztetése alapján Trump amerikai elnök (aki addig Porosenkó támogatására készült a 2019. áprilisi újabb ukrajnai elnökválasztáson), új jelöltet keresett és talált Vlagyimir Zelenszkij, olcsó tévésorozatok szerzőjének és szereplőjének személyében. Az ő szempontjából a bohóc tökéletes választás volt – semmit sem ért a politikához, így befolyásolható, irányítható. Moszkvában sokat vártak – ugyanazt várták – az új elnöktől, mint elődjétől: segít békét teremteni a Donbasszban (lehetőleg Putyin elképzelései szerint).
Vele is megégette azonban magát: még annyira sem volt partner, mint elődje: gyengekezű és gyenge jellemű elnökként még jobban tartott a szélsőségesektől. Ugyanakkor a komikusból lett államfő ahhoz értett: színész, aki el tudja ámítani közösségét. Taktikája elég egyszerű volt – Moszkvában jó ideig mégsem sikerült rájönni a nyitjára: mindig ő sürgette a legjobban a „normandiai” négyek csúcstalálkozóit. Akik mindig azt várták tőle, hogy majd számot ad a minszki megállapodások végrehajtásáról. Ehelyett folyvást elbeszélte a találkozókat az eredeti témától, újabb és újabb olyan javaslatokat tett, amelyek tartalma szöges ellentétben áll a minszki megállapodásokkal, illetve mind távolabb és távolabb „beszélni el” a tárgyalásokat az igazi, a lényegi témától. Putyin 2019 decemberében ismét ráharapott a csalira, és – eredeti álláspontját feladva – mégis elment a találkozóra. Ami után dühösen kellett rájönnie, hogy már megint átverték. (Ukrajnai személyes különmegbízottjánál el is szakadt a cérna: a találkozó után ordítva csapkodott a papírjaival: „nem erről volt szó!” A jelenetnek ukránok is szemtanúi voltak.)
Putyin újabb jelöltje (mint kiderült, szintén oligarcha): a mérsékelt ellenzék vezéralakja, Viktor Medvedcsuk – az orosz elnök egyik unokájának keresztapja. „Oroszbarátként” tartják számon, volt azonban valaki, aki az ő életrajzában is talált oroszellenes „sötét foltot”. Az orosz államfő azonban a nyilvánosság előtt sem titkolta: őt látná szívesen az ukrán elnöki székben. Aminek egyik vonzata: még sorosabbra húzza a gyeplőt a Donbasszon, nehogy annak valamilyen húzása rontsa Medvedcsuk esélyeit. Kérdés, hogy az ádáz russzofób Biden mellett mennyire lesz követhető az eddigi orosz politika. Illetve hagyják-e jelöltjét az elnöki székbe ülni. Továbbá, hogy Medvedcsuk – elődeivel ellentétben – végre korrekt és szavatartó lesz-e.