maximumkereket szerelünk rá.
Mohamedánia, egy fejlődő fiatal afrikai ország, váratlan puccs következtében elvesztette tengerparti területeit, így kénytelen volt áruba bocsátani flottáját, köztük a mohamedániai haditengerészet büszkeségét, a Tüzes Víz zsebcirkálót. Éppen ez a zsebcirkáló érdekelte a magyar küldöttséget, konkurenseik ajánlatait újra és újra túllicitálva, végül is ők szerezték meg a hajót százötvenezer dollárért.
Levavasseur, mikor átadta a hajó kulcsait, előzékenyen megkérdezte:
– Milyen formában parancsolják a szállítást?
– Legyen szíves, szereltessen a hajóra kerekeket, kocsirudat – mondta Vígh Farkas –, azt nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az ostort és a lovakat mi adjuk hozzá.
– De kérem, én vízi úton is szállíthatom!
– Ez túl bonyolult lenne, Magyarország sajnos nem rendelkezik tengeri kikötővel, körbe kellene kerülni egész Európát.
Levavasseur megnyerően mosolygott, a megbízásnak megfelelően a zsebcirkálót átalakíttatta lovas kocsivá, de alapjában véve nem értette a dolgot. Töprengve kérdezte Papadimitrutól:
– Ha egyszer nincs tengerük, akkor minek vettek zsebcirkálót?
Papadimitru megvakarta a fejét:
– Ezt én sem értem, Levavasseur, de nézd: mi sajnos nem vagyunk szocialista kereskedők. Be kell érnünk azzal, hogy eladjuk az árut, nem bizonyíthatjuk be egyúttal, hogy a vevőnek elment az esze.
