Topikot ugrottam, mivel ez nem oda való.
1. Eredendő alapprobléma a Kossuth vs Széchenyi problematika, az, hogy kiépült egy Kossuth kultusz a szocializmus alatt az internacionáléval párhuzamos vonalakat kihangsúlyozva, és feledésbe merült, hogy tulajdonképpen Széchenyinek volt igaza, nem lett volna szabad belemennünk a szabadságharcba, az országot, a gazdaságot kellett volna inkább építeni és kitermelni az akkor még csak mutatóban lévő polgárságot, megalapozni társadalmi-gazdasági hátterét 1848 eszméjének.
2. Nem vagyok szabadkőműves-ellenes, de a tisztán látáshoz hozzátartozik annak az ismerete, hogy:
- 1848-ban elindult egy páholy, ami majdnem az ő nevét viselte volna, és emigrációjában is egy kinti páholy nyilvános tagja volt
- 1837-1840 között a várbörtönben raboskodott, ahonnan kegyelemmel szabadult. A fogvatartás indoka "a Törvényhatósági Tudósítások című kézírásos újság engedély nélküli kiadása". Amit sokan nem tudnak az az, hogy a kegyelem nem jókedvében, vagy uralkodói kegyből született, hanem a Rothschild bankháztól felveendő hitel feltételéül szabatott. A hitel felvétetett, a kegyelem megadatott. (csak megjegyzem ma is divat az újabb hitelfelvételeknél "feltételeket szabni" és ez minden hitellel rendelkező ország szuverenitásának korlátja)
3. Kossuth vs Görgey:
Amikor végre átadta a vezetést, tudjuk mi történt, és azt is tudjuk, hogy Kossuth próbált meg bűnbak árulót formálni Görgeyből méghozzá elég nagy sikerrel. Ez egyfajta emberi gyengeség, ami nem áll jól.
Petőfi?
Széchenyi és Görgey helye egyértelműen a pantheonban van, Kossuth ... hát, én nem vagyok biztos, sőt abban sem vagyok biztos, hogy Petőfi ügyében nem a kínai eredmény a jó, de egy ilyen jól megágyazott pozitív forradalmár imidzzsel és szeretett költeményekkel nehéz ennyire átértékelni valakinek a történelmi szerepét, mondhatni annyira ellentmondásos, hogy még ha igaza is lenne a Megamorvéknak, akkor is politikailag nehezen bevállalható az érzelmi reakciók miatt (nem állítom, hogy igazuk van, de ha igazuk lenne sem biztos bevállná beállni mögé bárki).
Hasonlóan nehéz a Kossuth mítoszt is kikezdeni, hiába vannak jogos kritikák, annyira kulturális premisszákká váltak, hogy gyakorlatilag kikezdhetetlenek, és érzelmi alapon elutasít az emberek 90%-a bármilyen kritikát, lehet épp ezért inkább a társadalmi folyamatokban lett volna jobb ezt válaszolni