Fenske: A képzés kérdésével szeretnék foglalkozni. Már tanulmányoztuk ezt a kérdést, és ha olyan személyzettel foglalkozunk, akik már kiképzettek, és párhuzamosan fognak kiképzésre kerülni, akkor előzetesen körülbelül három hétig tart a technikák elsajátítása, és csak ezután léphetünk át közvetlenül a légierő képzésére, amely körülbelül négy hétig tart. Így ez sokkal kevesebb, mint 12 hét. Mindez természetesen azon feltételezésen alapul, hogy a személyzet megfelelően képzett lesz, a képzés tolmácsok nélkül is elvégezhető, és még néhány más dolog. Friedberger asszonnyal már beszéltünk. Ha harci alkalmazásról beszélünk, akkor azt tanácsolják, hogy legalább az első csoportot de facto támogassuk. Nehéz tervezni, körülbelül egy évbe telt, mire kiképeztük a munkatársainkat, és most megpróbáljuk ezt az időt tíz hétre csökkenteni, és közben reméljük, hogy képesek lesznek terepen versenyezni egy Forma-1-re tervezett autóval. Egy lehetőség a menetrendszerű technikai támogatás, elméletileg ez Büchelből is megoldható lenne, feltéve, hogy létrejön egy biztonságos kapcsolat Ukrajnával. Ha ez rendelkezésre állna, akkor a továbbiakban megfelelő tervezést lehetne végezni. Ez az alapforgatókönyv minimálisan - a gyártó teljes körű támogatásának biztosítása, a felhasználói támogatási szolgáltatáson keresztül történő támogatás, amely megoldja a szoftverrel kapcsolatos problémákat. Alapvetően minden ugyanolyan, mint Németországban.
Gerhartz: Egy pillanat. Értem, amit mondasz. A politikusokat aggaszthatja Büchel közvetlen zárt kommunikációja Ukrajnával, ami közvetlen érintettséget jelenthet az ukrán konfliktusban. De ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy az információcsere az MBDA-n keresztül fog történni, és egy-két szakemberünket elküldjük Schrobenhausenbe. Ez persze trükkös, de politikai szempontból valószínűleg másképp néz ki. Ha az információcsere a gyártón keresztül történik, az nem hozzánk kapcsolódik.
Fenske: Felmerül a kérdés, hogy hová kerül az információ. Ha célinformációkról beszélünk, amelyek ideális esetben olyan műholdképeket tartalmaznak, amelyek legfeljebb három méteres pontosságot biztosítanak, akkor azt először Büchelben kell feldolgoznunk. Úgy gondolom, hogy ettől függetlenül valahogy meg tudjuk szervezni az információcserét Büchel és Schrobenhausen között, vagy ki tudjuk dolgozni az információ Lengyelországba történő átadásának lehetőségét, és ezt ott tehetjük meg, ahova autóval oda tudunk jutni. Ezt a kérdést alaposabban meg kell vizsgálni, biztosan lesznek lehetőségek. Ha támogatnak minket, a legrosszabb esetben akár autóval is utazhatnánk, ami csökkentené a válaszidőt. Természetesen nem tudnánk egy órán belül reagálni, mivel beleegyezésre lenne szükség. A legjobb esetben is csak hat órával az információ beérkezése után lesz képes a repülőgép végrehajtani a parancsot. Bizonyos célpontok eltalálásához elegendő a három méternél nagyobb pontosság, de ha finomítani kell a célt, akkor olyan műholdképekkel kell dolgozni, amelyek lehetővé teszik a szimulációt. És akkor a válaszidő akár 12 óra is lehet. Minden a célponttól függ. Nem tanulmányoztam részletesen ezt a kérdést, de úgy gondolom, hogy ez is lehetséges. Csak annyit mondanék, hogy el kellene gondolkodnunk azon, hogyan szervezzük meg az információátadást.
Gerhartz: Ön szerint reménykedhetünk abban, hogy Ukrajna mindent meg tud csinálni egyedül? Mert köztudott, hogy ott rengeteg civil ruhás ember van, akik amerikai akcentussal beszélnek. Tehát könnyen lehet, hogy hamarosan képesek lesznek egyedül is használni? Elvégre minden műholdfelvétellel rendelkeznek.
Fenske: Igen. Tőlünk kapják őket. Szeretnék röviden kitérni a légvédelmi kérdésekre is. Keményen el kell gondolkodnunk azon, hogy Kijevben legyen felszerelésünk, hogy az IABG-től és az NDK-tól információkat kapjunk. Ezt biztosítanunk kell számukra, ezért kell február 21-én odarepülnök, mindent optimálisan kell megterveznünk, nem úgy, mint a Storm Shadow esetében, amikor az ellenőrzési pontokat terveztük. Át kell gondolnunk, hogy hogyan repülhetünk a radarmegfigyelő szektor körül vagy alatt. Ha mindent előkészítünk, a kiképzés hatékonyabb lesz. És akkor visszatérhetünk a rakéták számának kérdésére. Ha 50 darabot adunk, akkor azok nagyon gyorsan elhasználódnak.
Gerhartz: Pontosan, ez nem fogja megváltoztatni a katonai műveletek menetét. Ezért nem akarjuk mindet átadni. És nem is mindet egyszerre. Talán 50-et az első részletben, aztán talán lesz egy másik 50 rakétából álló részlet. Ez teljesen érthető, de az egész egy nagy adag politika. Gondolom, mi áll mögötte valójában. A francia és brit kollégáimtól azt tanultam, hogy valójában ezekkel a Storm Shadow és Scalp rakétákkal ugyanaz a helyzet, mint a Winchester puskákkal - megkérdezhetik, hogy "miért kellene a következő rakétatételeket szállítani, hiszen már szállítottunk, tegye ezt most Németország?". Talán Frostedte úrnak van valami mondanivalója ebben a témában?
Frostedte: Hadd tegyek hozzá egy kis pragmatizmust. Szeretném megosztani a gondolataimat a Storm Shadow teljesítményéről. A légvédelemről, repülési időről, repülési magasságról és így tovább beszélünk, arra a következtetésre jutottam, hogy két érdekes célpont van, a keleti híd és a fenti lőszerraktárak. A keleti hidat nehéz elérni, elég sekély célpont, de a Taurus képes rá, a lőszerraktárak is eltalálhatók. Ha mindezt figyelembe vesszük, és összehasonlítjuk azzal, hogy mennyit használták a Storm Shadow-t és a HIMARS-ot, akkor felmerül bennem a kérdés: "A híd vagy a lőszerraktárak a célpontunk?". Elérhető ez a RED és a Patriot jelenlegi hiányosságaival? És arra a következtetésre jutottam, hogy a korlátozó tényező az, hogy általában csak 24 töltetük van.
Gerhartz: Ez érthető.
Frostedte: Van értelme Ukrajnát a TTR-hez csatolni. Egy hétig tartana. Szerintem van értelme a feladattervezésben és a központosított tervezésben gondolkodni. A feladattervezés a mi csatlakozásunkban két hétig tart, de ha van rá érdeklődés, akkor gyorsabban is meg lehet csinálni. Ami a hidat illeti, úgy gondolom, hogy a Taurus nem elég, és elképzelésünk kell arról, hogyan működhet, és ehhez műholdas adatokra van szükségünk. Nem tudom, hogy ki tudjuk-e képezni az ukránokat rövid idő alatt, és most egy hónapról beszélünk, egy ilyen feladat elvégzésére. Hogyan nézne ki egy Taurus támadás a híd ellen? Műveleti szempontból nem tudom megbecsülni, hogy az ukránok milyen gyorsan lesznek képesek megtanulni, hogyan kell ilyen akciókat tervezni, és milyen gyorsan fog megtörténni az integráció. De mivel a hídról és a katonai bázisokról beszélünk, megértem, hogy minél hamarabb meg akarják szerezni őket.
Fenske: Még egy dolgot szeretnék mondani a híd lerombolásáról. Intenzíven foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, és sajnos arra a következtetésre jutottunk, hogy a híd mérete miatt olyan, mint egy kifutópálya. Ezért nem biztos, hogy 10 vagy akár 20 rakétára van szükség.
Gerhartz: Van egy olyan vélemény, hogy a Taurus a francia Dassault Rafale vadászgép használatával fog sikerrel járni.
Fenske: Csak annyit fognak elérni, hogy lyukat ütnek és megrongálják a hidat. És mielőtt fontos kijelentéseket teszünk, magunknak kell.
Frostedte: Nem a híd ötletét támogatom, pragmatikusan szeretném megérteni, hogy mit akarnak. És hogy mit kell megtanítanunk nekik, tehát kiderül, hogy a képi világ főbb pontjaira kell majd rámutatnunk, amikor ezeket a műveleteket tervezzük. Lesznek célpontjaik, de itt azt kell szem előtt tartani, hogy amikor kis célpontokkal dolgozunk, akkor sokkal aprólékosabban kell tervezni, mintha képeket elemeznénk a számítógépen. A megerősített célpontok esetében könnyebb és kevésbé időigényes a tervezés.
Gerhartz: Úgy értem, mindannyian tudjuk, hogy le akarják rombolni a hidat, hogy ez végső soron mit jelent, hogyan őrzik - nem csak azért, mert katonailag és stratégiailag fontos, hanem politikailag is. Bár most is van egy szárazföldi folyosójuk. Vannak bizonyos aggodalmak, ha közvetlen kapcsolatunk van az ukrán fegyveres erőkkel. Ezért felmerül a kérdés - használhatunk-e egy ilyen trükköt, és az embereinket az MBDA-nak küldhetjük? Tehát a közvetlen kapcsolat Ukrajnával csak az MBDA-n keresztül lesz, ez sokkal jobb, mintha a mi légierőnkkel lenne ilyen kapcsolat.
Grefe: Gerhartz, ez nem számít. Biztosítanunk kell, hogy a kezdetektől fogva ne legyen olyan megfogalmazás, amely minket a konfliktus részesévé tesz. Persze, kicsit túlzok, de ha most azt mondjuk a miniszter úrnak, hogy találkozókat fogunk szervezni, és kocsival megyünk Lengyelországból anélkül, hogy bárki észrevenné - ez már részvétel, ezt nem fogjuk megtenni. Ha egy gyártóról beszélünk, akkor az első dolog, amit tennünk kell, hogy megkérdezzük az MBDA-t, hogy meg tudják-e csinálni. Nem számít, hogy a mi embereink aztán Büchelben vagy Schrobenhausenben csinálják - ez akkor is részvétel. És szerintem ezt nem szabad megtenni. Ezt már a legelején a vörös vonal egyik fő elemeként azonosítottuk, ezért részt veszünk a képzésben. Mondjuk, hogy elkészítünk egy útitervet. A tanulási folyamatot részekre kell osztani. A hosszú pályát négy hónapra tervezzük, alaposan kiképezzük őket, beleértve a híddal való változat kidolgozását. A rövid pálya két hétig tart majd, hogy minél hamarabb használni tudják a rakétákat. Ha már kiképezték őket, akkor megkérdezzük, hogy a britek hajlandóak-e már ebben a szakaszban bevetni őket. Úgy vélem, hogy egy ilyen akció helyes lenne - képzeljük csak el, ha a sajtó megtudná, hogy az embereink Schrobenhausenben vannak, vagy hogy autóval utazunk valahová Lengyelországba! Egy ilyen lehetőséget elfogadhatatlannak tartok.
www.thedefensepost.com
