Hát, ha valaki pusztán begyakoroltan múltlenéző, aki belül igaz erővel érzi, hogy a nyugati népek építhetnek a múltjukra (multikultit), de a sajátja szar (bizony az istváni multikulti miatt jó részben), annak igen. Bizonyosan minden mesekönyv tartalmaz korlátlan számú kisgyerek méretű kaftánt és tarsolyt. Mert aki a saját nemzete szellemiségéből akar kiindulni, az természetesen nyíllal akar hátrafelé tankra vadászni. Megértem, hogy üres elmével nehéz szellemiségeket felfogni, értelmezni, nem haragszok.
Hogy segítsek, ez az egész arról szól, hogy felmérve a saját kultúrális örökséget, a saját hagyományvilágot, történelmet, használva azt az egyszerű emberi képességet, hogy konzekvenciákat vonjon le a lakosság, nép, nemzet ezekből(tudom, ma ez tilos, mer' rásszista) kialakítsa az ország a saját egységes álláspontját. Ismétlem, egységes. Valami, ami egységes alapokra épít és ez nem a dollárhoz viszonyított napi középárfolyam,. Végigvitázta már sok tucat ember ezen a fórumon, hányszor és milyen módon kúrtak ki velünk természetes szomszédaink és szövetségeseink és ha ezzel önközpontúvá tenné magát az ittélő tömeg, végre képes lenne leválni minden felesleges nyugatimádatról, törökimádatról, szlávimádatról, és ezek vallási irányzatairól. Itt kezdődne országos léptékben a szellemi szabadság. Segítene az agyak használatában, ha nem nyomasztaná mindenféle idegen kultúrális kényszernek való megfelelés. Más lenne a hadikultúra, mert büszke katonát termelne ki. Saját tettekre büszkét. Megváltoznának a belső prioritások. Értékes lenne a nemzet, nem egy bármikori utcai sötét horda előtt meghunyászkodva értetlenül néző egyéntömeg, akik nem tesznek egymásért semmit. Megtalálná a helyét minden uralkodni vágyó kisebbség a viselkedésének megfelelően itt, vagy máshol. Mert meg kellene felelnie egy alapvető emberségnek egymás között. Lenne közös pont az elszakított részekkel, nem egy furán magyarok által lenézett zászló, meg egy szó testesítené meg a közösséget, meg a keresztényi értékek hangoztatása, hanem a közös ősök, ezek közös tettei, közös akarata. És ennek függvényében a hétköznap embere felismerhetné a saját értékét és lehetne akarata, hogy tetteket vigyen véghez. Felismerhetné a társai értékét és ezáltal képesek lennéek nem elaprózni az erejüket egymás ellen. Tudom, most fejben már készülsz, hogy akkor majd mit teszünk kikkel, de a helyzet, hogy vallástól és fajtól függetlenül voltak képesek ebbe a szellembe, rendszerbe, történelembe belenézni emberek, kicsik, nagyok, vezetők, harcosok, nők és férfiak és benne élve úgy élni egymással, hogy közben mindenkinek volt otthon fél-egy tucat íja. Mintha ma mind karabélyt tartanánk és egyszerűen tudva azt, hogy a szomszéd barát és az ő szomszédja is, egészen a határig és azon túl aki elfogadja ezt, szabad emberek lehetnénk. Nem egy bénább rendszert épített az, aki képes volt egy önálló személyek közös akaratából álló közösséget vezetni. Feltételezem az, hogy egységesített de mégis egyéni jeleket hordozó felszerelésük volt, az rossz a szemedben, de a nyugati egységesítés és az egyenruha náluk történt megjelenése bizonyosan az ész magasabbrendű jele. Megsúgom mellé, a tarsolyoskaftánoshátranyilazó őseinktől tanulta meg a fejlett nyugat az alsónemű hordását. Ez nem misztikum csak egy (rásszistá) tény. Szellemileg biztos jobban fejlett a mai világnézetben a jogfosztás durvuló mértéke, a szavak csapdájába esés, a szolgai alázat mindenkivel szemben akinek több pénze van nálad és még többet akar elvenni tőled. A fejletlen tarsolyos arcok mindenike részesült a szerzett javakból, biztosan állandóan érezték az elszegényedés jeleit és vágytak a lebegtetett valutákra. Ami az övé volt, senki nem vehette el, hacsaknem a sajátjai közül való elfogadott bölcs ítélet nem kötelezte erre. Ha más megpróbálta, nem ítélték el önvédelemért. Haubagoi hungaroszláviájával szemben ez lenne, ami nem utópia, csak picit kellene tanulni hozzá mindenkinek. Olvasni és kicsi figyelmet arra fordítani, hogy felfogja a lokikailag helyes értelmét és láncolatát a történelem és a belőle fakadó tudásanyag nem is mélyének, elég a felszínének. Talán te is megértenéd, hogy egy társadalom a közös elemein alapszik az egyének gondolatainak és érzelmeinek. Ezért közösség a neve bármely léptékére vonatkoztatva. Az, hogy adózott alapanyagot kell vennem adózott pénzen és illetéket fizetni, hogy felhasználhassam ezt, az nem közösség, nem közös akarat, hanem erővel kényszerített sarc. Egységben nem kell félni és értelmetenné válna a sok védettséget igénylő csoport és a félelmeik. Egységben értékes és önálló személyiség lehet férfi és nő, alkothat, taníthat, feltalálhat és nem tartozik érte a hozzá nem tevő államnak, akadémiának, uralomnak. Egységben mindenki katona, saját katona, aki felel és jogosult a hozzátartozók, a környezete, az ország védelmére. Egységben a saját katona a biztonság záloga, egyben a közösség őre és harcos, nem egy rendvédelmi erő szinten tartott behajtócsoport, aki elveszi a pénzed ha sebességet használsz, ha állsz valahol, ha értékhez jutsz amiből nem elégítetted ki, ha nem maradt emiatt pénzed fizetni az alapvető élőhelyed szükséges költségeit. Óriási embertömeg volt a koruktól a XVIII. századig tartóan legerősebb, legjobb távolsági fegyverzettel felszerelve és a gyerekek nem toltak iskolai lövöldözős pogromokat egymás közt, mert közösség voltak. Gazdagok voltak és nem vették el egymásét. Termett nekik a föld értéket és nem csak a zárt felső kör válallatainak. Fát ültettek és fát vágtak ki és ha az erdőben eléjük állt volna valaki, hogy elveszi a pénzét, mert felvett a földről egy agancsot, akkor értelmesen válaszolt volna erre az arcátlanságra. Mert volt önérzet, nem csak szolgaság. Bányásztak maguknak követ és homokot és ércet és senki nem vehette el tőlük. Istvánig és a monopólium megjelenéséig. Biztosan egy mindenki értékét és érdekeit jobban képviselő fejletteb államforma érkezett vele. Az államnak, mint a közösség legnagyobb formájának biztosan az államgazdálkodást és a kincstárat kell szolgálnia, mert a nyugatiak ezt csinálták és ennek szolgáltatták ki a népeiket, hát akor biztosan fejletteb és embernekvalóbb rendszer. Inkább arra építsünk a jövőben is, mint egy valóban a nemzetet figyelembevevő szellemiségre. Közben a sírjaikból olyan kincsek kerülnek elő és kerülnek nyálcsorgató gyűjtők kezébe, amik páratlanok. Soha nem fogsz ehhez kötődni, soha nem fogsz ebből részesedni, mert elutasítod. És rengetegen, mert erre lett tanítva iskolában és politikában minden fiatal agy. Szerintem nem dobnád a kukába bármelyikük arany-ezüst tarsolylemezét, ha a kezedbe kerülne.
És hogy elváljunk ettől kicsit, itt vagyunk a modern korban. Nem arról szól a tömeg léte és vezetése, hogy törvényt hozzunk a tarsolyra meg a kaftánra, bár szégyent sem kellene, hogy jelentsen. Csak értelmesen el kellene kezdeni a jövő generációt amíg van, okítani a közösségre, az őseik szintjére ahogy együtt tudtak élni. A jelenkor hibája, hogy mindenki gyorsan akarja, mert a jelenkor az embereket összefogni próbáló elméi mind csak az istváni és hitleri verziókban gondolkodnak. Gyorsan minden hatalmat, gyorsan minden gyereket. Nem kell Árpádjugend, csak tanítani képes szülők, akik ezekn ek az alapjait képesek átadni és ezeket a szülőket a mai kor szülőinek kell lassan, bénán, kétségek között, de kitermelnie. Nem kell erőközpont a saját lakosság ellen, megvédeni a tőlük önmagát elválasztó államot, de kell a fenygetések ellen, ami az egységet jelentő népet és államot fenyegeti. A jövő ennyitől jobb lenne, ha addig a fejlett szellemiségű országok nem pusztítják el az életet. Szépen lassan, generációról, generációra. Nem fontos, hogy neked ettől nem jobb, te ma élsz. Én is. Nekik jobb lenne. A szüleintől elvették annak a gondolatát, hogy lehet gondolatuk erről. Neked megvan már rá a lehetőséged. Mindenkinek.