Ez meg nettó baromság mert már megint bele esel az általánosításba ! Igen a háború elején a Sztálini tisztogatás megbosszulta magát és rengetek ember áldozatot követelt mert hiába agy óriási mindent eltoló bulldózer ha egy gyakorlatlan gyereket ültetsz bele kezelőnek ! Pont 42 volt szvsz a forduló pont amikorra ezen hiányosságokat elkezdték rohamosan kinőni . A haditechnikai agymenésedre meg inkább nem is reflektálok csak két pici kérdéssel ! Azokból a csoda fegyverekből %-osan mennyi volt a teljes fronton ? Szerinted miért félték a Németek és miért tekintették fejlesztési alapnak a pl a T34-t ? Sokkal észerűbben gondolkodónak tartottalak de ez a kommented szimpla ruszofóbia !
Szinte a háború végéig megőrizte harcászati fölényét a hémet haderő, mind a katonák kiképzését, mind a bevetett fegyverzet tekimntetében. Jellemző, hogy a 12. SS páncéloshadosztály kiképzése, a katonák bevonulásától, a harcra kész minősítésig, 9 hónap telt el. Mindez 1944-ben, amikor már égető szükség volt újabb bevethető magasabbegységekre. Az utolós 3 hónapig nagy gondot fordítotak a kiképzésre. A világháború, a blitzkrieg végetértével áttért anyagháborúba. Onnan már a mennyiség volt döntő, ami el is intézte a háború végkimenetelét. Érdekes megállapítása volt a szövetségeseknek, a háború után, hogy bárhol kerültek szembe a németekkel, egyenlő erők esetén, mindíg a németek győztek. Meg kell nézni a bevetett technika, leginkább a harckocsik, egymás elleni veszteség arányát, Ott domborodik ki igazán a német fölény, mind a minőség, mind a legénység kiképzettsége terén. Az más kérdés, hogy mennyi volt a bevethető mennyiség. A végén ugyanis ez döntött. A németek minden fegyvere, a hadrendbe állításakor, jobb, vagy legalább egynelő szinten állt az ellenfeleinek fegyvereivel. A háború második felében, pedig több kifejlesztett fegyverük, messze, évtizedekkel megelőzte korát. Amennyiben ez nem így lett volna, nem folytatott volna versenyfutást a nyugati oldal és a Szovjetúnió, hogy elkapja a német katonai műszaki szakembereket és saját oldalára állítsa tudásukat. Ami a T-34-est ileti, a megjelenésekor, alapvetőne egy forradalmi újítás volt a kialakítása. A döntött páncélzat. Aztán nagyjából ennyi. Ameriaiak kaptak tesztelésre, amiből megállapították, a döntött páncélzat előnyeit. Majd pedig, a harckocsi ergonómiai kudarcát, alacsony mászaki szinvonalát, alacsony motor élettartamát, rádió nélküliségét, stb. A német ellenfelek, a PZ IV-H, J, verziók, a folyamtos fejlesztés okán, végig tudták állni versenyt, még akkor is ha 45-re már nem voltak első vonalas harckocsik. A szövetségesek tankjai sem voltak náluk jobbak. Talán a T-34/85 igen. A Párduc, német oldalon a háború legjobb harckocsija volt. Miután a G verziónál már megoldották a motor és erőátvitel problémát. A Tigris I., II., nehézharckocsik, külön fejezet. A 3 alap harckocsi tulajdonságból, csak kettő volt elsőrendű. A páncélzat és a tűzerő. A mozgékonyság, a motor és erőátvitel, végig gondot okozott, ezeket a nehézpáncélosok esetében nem tudták már orvosolni. Ettől függetlenül, ahol a nehéz páncélos zászlóaljak harcba kerültek, ott szinte azonnal kicsikarták a harcászati sikert helyben. Nagy pusztítást tudtak végezni, miközben maguk alig szenvedtek harctéri veszteséget. A legtöbb veszteség, műszaki meghibásodások okán következett be. A már említett motor és erőátvitel elégtelensége folytán. Ettől függeltenül, így is csúcs fegyverek voltak a maguk korában. Németország nem az általa alkalmazoff fegvyerek, vagy a katonák minősége miatt veszített. Hanem azért, mert fegyveres erői elé olyan faladatot tűzütt, aminek véghezvitelére méretük folytán nem voltak képesek. Háborúztak a világ nagyhatlalmai ellen, ami nem jött be, mert 2 év alatt nem tudtak nyerni.