A II. világháború (1939 - 1945)
- Téma indítója fip7
- Indítva
Mögötte meg egy Tempest parkol. A Britek akkori bomba kamionjahehe
/ja, és kanadai/
Typhoon lesz az. Mk I BMögötte meg egy Tempest parkol. A Britek akkori bomba kamionja
tudtam, hogy rosszul írtam a nevét. De a "T" eltaláltam legalább
Nagyon hasonlóak, leginkább a szárny amiben különböznek.tudtam, hogy rosszul írtam a nevét. De a "T" eltaláltam legalább
Legalábbis külsőben.
Gondolkodtam, hogy ide vagy a butikba tegyem, de a klipp miatt inkabb ide valo szerintem.
És egy szerintem végtelenül szomorú kép így a végére, azt' mára befejeztem
Dél-London, gyerekek játszanak légósat
Dél-London, gyerekek játszanak légósat
Milyen történészek?
Kassa bombázása régóta nem titok, ezt az idióta német-román-szíriuszi gépek voltak baromságot - bármiféle bizonyíték nélkül - a kommunista időkben tolták, meg ma azok az elkötelezett ex-kommunista történészek, akiknél beakadt a lemez.
A 80-as években már ki merték mondani kutatók azt, ami nyilvánvaló, hogy valószínűleg eltévedt, talán a revízió miatti szlovák/magyar határváltozásokkal tisztában sem lévő, eltévedt szovjet bombázók és vadászgépek dolgoztak a térségben.
Minden jel erre mutat - Szlovákia már hadban állt a SZU-val, valószínűleg azt akarták bombázni. A környéken lévő személyvonatokat egyértelműen szovjet Raták alacsonytámadták. Kassát meg minden valószínűség szerint egy eltévedt szovjet bombázó. Tdatosan maszatol, aki mást állít, és akkor finom voltam.
Napjainkban is sokat vitatkoznak még azon a kérdésen, hogy kik, illetve milyen nemzetiségű repülőgépek bombázták Kassát? E témáról már rengeteget írtak.168 Ez érthető, hiszen a bombatámadás szolgált casus belliként a magyar hadvezetés és a Bárdossy-kormány számára. Mi repüléstechnikai oldalról közelítettük meg a tényeket, vizsgáltuk a kérdést, és így jutottunk arra a következtetésre, hogy majdnem minden valószínűség szerint a szovjet légierő hajtotta végre a kassai bombázást. Hangsúlyozzuk, tisztában vagyunk azzal, hogy az adott helyzetben és időben a Szovjetunió volt az egyetlen hazánkkal szomszédos ország, amelynek elsőrendű érdeke volt, hogy Magyarország ne csatlakozzon az 1941. június 22-én megindított német támadáshoz. Mégis, mindezek ellenére, véleményünk szerint a technikai adatok nagymértékben a szovjet bombázás lehetőségére, valószínűségére utalnak.
Azonban a jelenlegi adatok szerint a román légierők által kivitelezett akciót sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy a Magyar Királyságot beléptessék a már megkezdődött háborúba a Szovjetunió ellen.
Az érdekek és célok ehhez román oldalról a condukator és a miniszterelnök-helyettes részéről megvoltak, a háborúba már belépett Román Királyság részéről igen kedvezőtlen lett volna, ha a Magyar Királyság „nem hadviselő fél” marad. A tényleges technikai kivitelezés nehézségei miatt csak némi esélyt lehet adni ennek a változatnak, mivel a kivitelezésre csak négy nap állt rendelkezésre. A kérdés megbízható megválaszolása csak a szovjet és román levéltárak anyagának vizsgálatát követően lenne lehetséges.
De nézzük a tényeket: három modern, egysíkú, egyfedelű és kétmotoros (egyesek szerint He–111-hez hasonlító) bombázógép 30 db bombát dobott Kassára. A két fellelt bomba 105 vagy (100) kilós szovjet ejtőlőszer volt. Egyes elemzések szerint néhány 70robbanás körül kialakult kárhely kisebb, 50–60 kg-os bombára utal. Ezt azonban a rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvek, fényképek alapján nem lehet biztonsággal rekonstruálni. Így mindkét változatot, azaz 30 db 100 kg-os bombát, valamint a 30 db 100 és 50 kg-os bombát kiindulási alapnak elfogadva vizsgáltuk. A szovjet korabeli 100 kg-os ejtőlőszerek mind formában, mind méretben jelentősen eltértek a többi ország hasonló bombáitól.
Megjegyezzük, hogy a német légierő nem használt 100 kg-os bombákat, a magyar és a román légierő pedig olasz gyártású, 100 kg-os típussal rendelkezett, amely jelentősen különbözik minden más típustól.
A bombázó repülőgépek típusát tekintve is az előző végkövetkeztetésre juthatunk. A német, illetve a magyar és román légierő német gyártmányú gépeit eleve nem vehetjük figyelembe. Az olasz Caproni–135 bombázókról lehetett szovjet 100 kg-os bombákat vetni, de csak átépítés után, ezért a fronton 1942-ben a németek átadták a Caproni–135 gépeket használó magyar légierőnek a zsákmány 100 kg-os szovjet bombákat, de 1941. júniusában erről még csak szó sem lehetett.
A Román Királyi Légierőnél lengyel PZL–37 Loś repülőgépek is üzemeltek, amelyeket 10 db 100 kg-os bombával is lehetett terhelni. A lengyel bombák méretei és kialakítása azonban annyira eltért a szovjetétől, hogy bombarekeszébe – átépítés nélkül – szovjet ejtőlőszert nem tudott szállítani. Hasonló volt a helyzet a francia és brit típusú repülőgépekkel is.
A szlovák légierőt vizsgálva megállapítható, hogy a Csehszlovák Köztársaság 1937–38-ban bombázógépet és licencet is vásárolt a Szovjetuniótól. Az akkor még korszerű SzB–2-es szovjet gyorsbombázót B–71 jelzéssel rendszeresítette a csehszlovák légierő. Négy db ilyen repülőgépe volt a szlovák légierőnek, bár a szlovák források szerint ezek már hadihasználhatatlanok voltak. Azonban a Csehszlovákiában rendszeresített altípus bombatárába csak hat 100 kg-os bombát lehetett elhelyezni. A szovjet gépek közül viszont mind az Il–4-es (DB–3F), mind a később gyártott sorozatú SzB–2M–100A és az SzB–2M–103 típusok képesek voltak minden átalakítás nélkül 10-10 bombát szállítani.
Véleményünk szerint az egyes szovjet zsákmánygépek felhasználását mint lehetőséget ki lehet zárni, mivel a háború kirobbanása óta eltelt négy nap kevés volt a pilóták esetleges átképzéséhez. Így a szovjet repülőgép-zsákmányanyag felhasználást elvethetjük. Megjegyezzük, hogy mivel a helyszínen bombafelfüggesztő szalagokat is találtak, a bombák vízszintes elhelyezésűek voltak a bombatárban, és ez tovább szűkíti a lehetőségeket.
Magától adódik a kérdés, ha egyszer nem volt érdekük a szovjeteknek a magyar városok bombázása, akkor mégis miért támadták meg Kassát? Válaszként fél évszázad távlatából csak hipotéziseket tudunk közreadni, amelyekben az a közös vonás, hogy mindegyik csak a tévedéssel magyarázza a kérdést. Az egyik hipotézis: dr. Schramm professzor személyes feljegyzéseire utalva, Borsányi Julián felvetette, hogy a szovjet bombázók a már hadban álló Szlovákia egyik légvonalában mintegy 45 kilométerre lévő városában, Eperjesen működő, nagy teljesítményű német rádióadó megsemmisítésére kaphattak parancsot, és rosszul navigálva jutottak Kassa fölé. Ezt húzza alá, hogy a bombázás képéből visszakövetkeztetve a térkép alapján, egyenest a célra repültek. És ha a Postapalotát tekintjük célpontnak, viszonylag pontosan is bombáztak. Ellenkező esetben előbb egy kört leírva a város felett, majd felderítve a célt, visszafelé repülve, bombáztak volna… Megjegyzendő, hogy Eperjes és Kassa felülnézeti képe, valamint a városkörnyék domborzata hasonló.
Az is elfogadható másik hipotézisként, hogy a szovjet repülőalakulatok még jórészt az 1938–39 előtti térképeket használták, amelyeken az utóbbi évek határváltozásait nem tüntették fel. Azokban az években gyorsabban változtak a határok, mint ahogyan utánnyomták a térképeket. Csupán a Szovjetunió határai négyszer változtak két év alatt!
A gépek színeit (jelzéseit) sem lehet perdöntőnek tekinteni. Megbízható német források szerint egészen 1942-ig a szovjet repülőalakulatok is alkalmaztak sárga csíkot alakulatjelzésként a gép különböző részein (az amerikaiak pedig az egész háború alatt).
A második világháború során jó néhány téves bombázást jegyzett fel a hadtörténelem. Így például az amerikai légierő egy bombázócsoportja (Bomber Group) 1944-ben célt tévesztve a németországi Tuttlingen helyett a tőle légvonalban 34 kilométerre lévő svájci Schaffhausenre dobott bombaszőnyeget, megölve 40, megsebesítve 400 embert és romba döntve 123 épületet. Svájc mégsem üzent hadat az Egyesült Államoknak, bár az utóbbi csak 1949 őszén kért nyilvánosan bocsánatot. De ha olvasóink visszalapoznak a könyvben néhány oldalt, feleleveníthetik azt a tévedést is, amikor a magyar légierő 1939 tavaszán a szlovákiai Igló helyett a magyar Rozsnyóra szórta bombáit. (Pontosabban és szerencsére, mellé.)
Budapesten a katonai vezetés a bombázásról befutó jelentések alapján azonnal szovjetnek minősítette a repülőgépeket, és így informálta a kormányzót, majd a miniszterelnököt. Bartha Károly táborszernagy honvédelmi miniszter és Werth Henrik gyalogsági tábornok vezérkari főnök valószínűleg 14–16 óra között tájékoztatta a kormányzót, és megszerezte a hadba lépéshez a legfelsőbb hadúri hozzájárulást.
