Próbáltam adatokat találni arról, hogy milyen mennyiségben bányásztak a Szovjetunióban különböző ötvözőanyagokat közvetlenül a háború előtt, hogy ezeket összevetve a LL szállítások mennyiségeivel felbecsülhetővé válhasson azok jelentősége, de sajnos nem jártam sikerrel. Találtam viszont egy gazadag adatforrást az 1920-as évek második felének Szovjetuniójáról, illetve annak gazdaságáról:
https://www.marxists.org/history/ussr/government/1928/sufds/index.htm
Ebből kiderül többek között, hogy az 1920-as évek végén a SZU legfontosabb kereskedelmi partnere Németország volt. A második helyen Anglia állt, a harmadikon pedig az Egyesült Államok. Utóbbival szemben azonban a szovjet külkereskedelmi mérleg abszolúte negatív volt. 1926 és 1928 között a SZU több, mint 300 millió rubel értékben vásárolt amerikai árut, miközben az USA-ba irányuló kivitel értéke a 40 milliárd rubelt sem érte el.
A szovjet export nagyobbik hányadát (durván 60%-át) a mezőgazdasági termékek tették ki, azon belül első helyen a gabonafélék. A kisebbik hányadot (kb. 40%) ipari nyersanyagok adták, legnagyobb értékben a kőolaj és a fűrészáru. Érdekes, hogy a behozatal legjelentősebb tételét is a nyersanyagok képezték, mint például a pamut és a gyapjú, de persze komoly mennyiségben érkeztek gépek és ipari berendezések is.
(A tény, hogy a gabona ilyen fontos szerepet játszott a szovjet kivitelben, az erőltetett iparosításra és a társadalom erőszakos átalakítására tett törekvések mellett előrevetítette a 30-as években bekövetkezett, milliók halálával járó iszonyú éhínséget.)
Egy másik, szintén hitelesnek tűnő táblázatból további következtetések vonhatóak le:
https://www.marxists.org/history/ussr/government/economics/statistics/ind-out.htm
Bár a háborús évekből (1941-1944) nincsenek adatok, az 1940-es esztendő statisztikái használhatóak. Ezekből világossá válik, hogy a háború valóban hatalmas csapást jelentett a szovjet iparra és mezőgazdaságra. Bár az adatsorok hiányosak, az jól kirajzolódik belőlük, hogy az 1940-es szintet csak hosszú évekkel a háború után, az évtized végén sikerült újra elérni, illetve meghaladni. Például az utolsó békeévben a SZU-ban közel 30 millió tonna vasércet bányásztak, közel 15 millió tonna nyersvasat, és több, mint 18 millió tonna acélt állítottak elő. Ezeket a mennyiségeket csak 1948-ra, illetve 1949-re sikerült újra elérni.
https://www.marxists.org/history/ussr/government/1928/sufds/index.htm
Ebből kiderül többek között, hogy az 1920-as évek végén a SZU legfontosabb kereskedelmi partnere Németország volt. A második helyen Anglia állt, a harmadikon pedig az Egyesült Államok. Utóbbival szemben azonban a szovjet külkereskedelmi mérleg abszolúte negatív volt. 1926 és 1928 között a SZU több, mint 300 millió rubel értékben vásárolt amerikai árut, miközben az USA-ba irányuló kivitel értéke a 40 milliárd rubelt sem érte el.
A szovjet export nagyobbik hányadát (durván 60%-át) a mezőgazdasági termékek tették ki, azon belül első helyen a gabonafélék. A kisebbik hányadot (kb. 40%) ipari nyersanyagok adták, legnagyobb értékben a kőolaj és a fűrészáru. Érdekes, hogy a behozatal legjelentősebb tételét is a nyersanyagok képezték, mint például a pamut és a gyapjú, de persze komoly mennyiségben érkeztek gépek és ipari berendezések is.
(A tény, hogy a gabona ilyen fontos szerepet játszott a szovjet kivitelben, az erőltetett iparosításra és a társadalom erőszakos átalakítására tett törekvések mellett előrevetítette a 30-as években bekövetkezett, milliók halálával járó iszonyú éhínséget.)
Egy másik, szintén hitelesnek tűnő táblázatból további következtetések vonhatóak le:
https://www.marxists.org/history/ussr/government/economics/statistics/ind-out.htm
Bár a háborús évekből (1941-1944) nincsenek adatok, az 1940-es esztendő statisztikái használhatóak. Ezekből világossá válik, hogy a háború valóban hatalmas csapást jelentett a szovjet iparra és mezőgazdaságra. Bár az adatsorok hiányosak, az jól kirajzolódik belőlük, hogy az 1940-es szintet csak hosszú évekkel a háború után, az évtized végén sikerült újra elérni, illetve meghaladni. Például az utolsó békeévben a SZU-ban közel 30 millió tonna vasércet bányásztak, közel 15 millió tonna nyersvasat, és több, mint 18 millió tonna acélt állítottak elő. Ezeket a mennyiségeket csak 1948-ra, illetve 1949-re sikerült újra elérni.
