Kezdjük kicsit messzebbről, mert ahhoz, hogy megértsük miért alakul úgy a hds-fejlesztésünk ahogy, érdemes a háttérrel is foglalkozni. Én 4 alapvető feltételt vizsgálnék, nyilván lehetne még sorolni, de szerintem ezek a legfontosabbak:
1. pénzügyi: a vh. terhei, a trianoni csonkítás és román megszállás együtt a 20-as évek második feléig elhúzódó válságot okozott, aztán mire sikerült a stabilizálódás beütött a nagy gazdasági világválság, ami nálunk gyakorlatilag a 30-as évek végéig elhúzódott. Mire meg újra lett pénz, akkor a fejlesztések mellett-helyett már a mozgósítások-bevonulások-háború is vitte a azt. Előtte meg a békediktátum rendelkezései miatt a szűkös forrásokat sem tudtuk gazdaságosan felhasználni, rengeteg pénzt vitt el a rendelkezések kijátszása. Gyakorlatilag állandó forráshiány volt a korszakban.
2. politikai: hiába van pénz, ha a kormány nem költene a hds-re, nálunk ilyen gond nem volt, de mégis komoly politikai korlátjai voltak a fejlesztéseknek: a trianoni előírások. A két leginkább és hosszútávon - beleértve a II. vh teljes időszakát is - megnyomorító rész a zsoldoshadsereg létrehozása ill. a lefegyverzés-fegyvergyártás/beszerzés korlátozása volt. Utóbbiról majd a köv. pontnál, az előbbi azt jelentette, hogy a kijátszási erőfeszítések ellenére a sorozási tilalom miatt teljes évfolyamok maradtak részben/teljesen kiképzetlenek. Ezt a kimaradást a 30-as évek 2. felében már nem sikerült behozni, gyorstalpalók ugyan voltak, de a már említett események - mozgósítások, bevonulások, harcok - és az revízióval bekerült újabb ki- és átképzendő tömegek megoldhatatlan feladat elé állították a hadsereget.
3. ipari-technológiai: megint Trianon... Először lefegyverzés, aztán olyan minimális gyártási kapacitás engedélyezése, hogy az még a kiképzés során elhasznált ill. elhasználódó anyagok pótlását sem igen oldotta meg. Ez persze a hadiipar és a szintén kontrollált-tiltott fegyverfejlesztési kapacitások teljes leépüléséhez ill. egy minimális alap méregdrága fenntartásához vezetett. A külföldi beszerzések is tiltva voltak, kijátszásukkor jellemzően túlárazott és/vagy nem megfelelő minőségű/elavult fegyverekhez/licencekhez jutottunk. Ráadásul alig találtunk eladót aki akart/tudott volna eladni nekünk bármit is. Így aztán a győri program forrásait sem tudtuk elkölteni, mert sem a hazai ipar nem tudott a semmiből hirtelen tömeggyártani, sem eladókat nem találtunk külföldön.
4. elméleti-képzési háttér: ha van pénz, politikai akarat/lehetőség az elköltésére és van mivel modernizálni - saját gyártás-külföldi beszerzés - akkor még nem árt, ha az elméleti háttér is megvan, hogyan-mire készítsük-szereljük fel a haderőnket és ezt a gyakorlatba is át tudjuk ültetni. Ha a korszak szakmai folyóiratait olvassuk jellemzően felismerték a kihívásokat és az azokra adott válaszok is többnyire rendben voltak. Csak a publikálók jellemzően a szűk krémet jelentették, alattuk viszont ott voltak a szűkös forrásokba-vidéki nyomorba belefásult csapattisztek, irodisták, rejtett félcivil állásokba tengődő tényleges-tartalékos tisztek tömegei. Ráadásul az elmélet élesen elvált a gyakorlattól, a "kiképzett beképzeltség-beképzelt kiképzettség" állapotában "lebegő" vezérkari elméleti szakemberek nézetei nem szivárogtak le a csapattisztekhez és pláne nem a kiképzésekre. Még mindig a drill és az alakiság erőltetése tombolt, a képzési-fegyverzeti hiányokat a "faji jellegünkből" adódó magyar virtusból fakadó "rámenőséggel" - értsd egyszálpuskás tömegrohamok - kívánták pótolni. Hiába rendszeresítettek egyre több és modernebb fegyvert, ha azok erényeinek megfelelő kihasználásához, a velük való együttműködéshez nem kaptak elég kiképzést a csapatok. De itt azért legalább vegyes volt a kép, minden szinten voltak kiváló szakemberek, jó parancsnokok, csak a gyors tömeghadseregre való áttérésből fakadó képzési hiányosságok pótlása nem sikerült.
"Kicsit" hosszú lett, pedig alaposan meghúztam már ezt is, igyekszem majd visszafogni a grafomán hajlamaimat