Emiatt:
A svéd Landsverk Művek a magyarországi tesztek és a magyar javaslatok figyelembe vételével megtervezte a vezetőtér ergonómikusabb változatát, és a megerősített lengéscsillapítást. A toronyba az eredetileg tervezett 25 mm-es Bofors gépágyút nem lehetett elhelyezni, ráadásul e fegyvert beszerzési nehézségek miatt nem választhatták, ezért került beépítésre a 36M típusú 20 mm-es
Solothurn S–18/100 nehéz
páncéltörő puska. Ez a fegyver is kompromisszumokkal járt, ugyanis a hozzá tartozó 5 lőszeres tár nem fért el a toronyban, így ahhoz egy új, speciális 4 lőszeres tárat kellett gyártani. A kiegészítő fegyverzetnek szánt Gebauer géppuskát is átalakították hevederesre, ezért átmenetileg a M 34/37 A géppuskát építették be. A Gebauer használatához a tetőpáncélt ki kellett vágni, mivel a felső elhelyezésű tár nem fért el a küzdőtérben. A toronyforgató motort mindig bekapcsolva kellett tartani, mert annak kikapcsolt állapotában a torony magától elfordulhatott. Mivel a harckocsit felderítő és szárnybiztosító feladatokra szánták, hasonlóan, mint a korabeli
Panzer II, vagy a
T-60 típusokat, ezért önvédelemre elegendőnek tartották ezt a felszerelést.