A II. világháború

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
Az önjáró lövegek a 394. gárdista nehéz önjáró tüzérezredhez tartoztak. Az ezred a leningrádi front 8. hadseregének volt alárendelve. A képeket N.P.Yanov haditengerészeti haditudósító készítette a tallinni offenzív hadművelet során, amelyet szeptember 17. és 26. között hajtottak végre a Leningrádi Front balszárnyának erői, a 2. hadsereg és a 8. közös hadsereg, együttműködve a Balti Flottával. A hadművelet kezdetére az ezred 17 harcjárművel rendelkezett - 16 önjáró SU-152 és 1 KV nehéz harckocsival. Az ezred nem vett részt a városért folytatott harcokban 1944. szeptember 21-22-én, mivel a 117. gyalogos hadtest parancsnokának tartalékában volt, aki megtisztította Tallinnt a német csapatoktól. A fényképek nyilvánvalóan az ezred 1944. szeptember 25-i, Nőmme (Tallin kerület) felé tartó menetelése során készültek. Nem lehet pontosan megmondani, hogy a képen látható páncélozott járművek melyik egységhez tartoznak, de az ezredben volt egy motorizált gyalogsági osztag - géppuskás század, de páncélozott személyszállító járműveket nem az ezred biztosította.

Önjáró nehéz tüzérségi lövegek Szu-152 és páncélozott járművek М3А1 és Sd.Kfz 251 Tallinn utcáin; 1944 szeptembere.







.
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
A II világháborús német tankok híveinek:) egy orosz nyúlfarknyi elemzés pár korabeli szovjet dokumentummal kiegészítve.


"További 4 nap múlva már csak 17 T-34-es harckocsi maradt mozgásban".




1943. július 13-án véget ért a prohorovkai csata, ugyanezen a napon a németek megkezdték a "Das Reich" és a "Holtfej" áthelyezésének előkészítését a Miusi frontra a Fekete-tengerhez, a "Leibstandart" pedig Olaszországba.

Néhány héttel Prohorovka után "Das Reich" a Mius fronton harcolt a




Ebben az időben az egész voronyezsi frontot feltöltötték és újrafelszerelték. Az augusztus 5. előtti héten a rotmisztrovi tankhadsereget töltötték fel vadonatúj T-34-esekkel.

A Voronyezsi Front frissen felállított csapatai 1943 augusztus elején indítottak offenzívát Kurszk közelében.


A németek sürgősen visszavitték "Das Reich"-t a Mius frontról Kurszkba, ahol Bogoduhovnál legalább olyan szörnyű harcok kezdődtek, mint amilyen harccok Prohorovka mellett voltak.

Augusztusra a "Das Reich" visszakapta Németországból a harckocsizászlóalját, amelyet részben Párducokkal töltöttek fel.



Ha a "Párducok" első alkalmazása a keleti fronton meglehetősen felemásra sikeredett is - . A Párducok második "tömeges alkalmazása katasztrofális volt a Vörös Hadsereg számára. Rotmisztrov 5. páncélos hadseregének 29. páncéloshadtestje alig egy hét alatt eltűnt a Bokhodhov környéki harcokban. 1943. augusztus 1-jén a 29. páncélos hadtestben 125 T-34-es volt, egy héttel később 43, és 4 nap múlva már csak 17 T-34-es volt bevethető állapotban.
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
A nácik által elsüllyesztett U-23-as tengeralattjárót Törökország partjainál találták meg


Illusztráció: aa.com.tr

75 évvel később Északnyugat-Törökországban felfedezték az egyik tengeralattjárót, amelyet a náci Németország küldött a Fekete-tengerre a második világháború alatt, és amely elsüllyedt. A törökországi Daily Sabah napilap , április 28-án számol be erről.




A hat tengeralattjáróból, amelyet a nácik Románián keresztül a Fekete-tengerre vittek, hogy szovjet hajókat támadjanak,a II. sorozatú U23-as maradványait Kocaeli tartomány Kandyra körzetének partjainál találták meg két év keresés után. Az U23 1944. szeptember 9-én süllyedt el. Hozzávetőleges helyét a török haditengerészet TCG Akın nevű mentőhajója már 2019-ben megállapította. Két évvel a felfedezése után, 2021 áprilisában lefényképezték a hajót. A búvárok a tengeralattjárót a homokos tengerfenéken, a parttól mintegy 2 tengeri mérföldre (3,7 km), 36 méteres mélységben találták meg, és víz alatti kamerákkal "rögzítették".

Az a tény, hogy a tengeralattjáró minden része, egészen az ágyúig és a periszkópig sértetlen , felkeltette a helyi és külföldi búvárok figyelmét.

A török felségvizeken fekvő másik tengeralattjárót, az U 20-at 1994-ben a török haditengerészet TCG Kurtaran nevű mentőhajója fedezte fel Karasu Sakarya körzet partjaitól 2 mérföldre.

A német haditengerészet három tengeralattjáróját - az U 9, az U 18 és az U 24 - a szovjet haditengerészet 1944-ben megsemmisítette - írja a Daily Sabah.
 

fonak9

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
3 701
6 378
113
A német haditengerészet három tengeralattjáróját - az U 9, az U 18 és az U 24 - a szovjet haditengerészet 1944-ben megsemmisítette - írja a Daily Sabah.

Mindhármat a németek süllyesztették el a kikötőben, a szovjetek kiemelték, az U-9-et Nyikolajevben kijavították és megpróbálták használni, de nem voltak vele elégedettek, így szétbontották '46-ban, az U 18-at és 24-et célhajóként használták fel '47-ben.
 

LMzek 2.0

Well-Known Member
2020. április 4.
2 505
3 847
113
Érdekesség, amikor a jobb teljesítmény adja rosszabb végeredményt:



A Messersmith Me 163 Komet, a világ első szolgálatba állított rakéta hajtású vadászgépe 1942-43-ban 800 kg körüli tolóerővel elérte 0 850 km/h körüli (vizszintes sebességet. A teljesítményt tovább fokozták, és 1.500 kg körüli tolóerőnél, és 950 km/h vízszintes repülésben elért maximális sebességnél bevethetőnek minősítették.
Ezzel a nagy sebességgel a kis tűzgyorsaságú beépített gépágyúival olyan rövid volt a tüzelésre rendelkezésre álló idő, hogy a típus alig ért el sikeres lelövést 10-16 közöttit 10 saját gép elvesztése árán.
Ezek többsége a rendkívül rövid (kb. 7-8 perces) bevetési idő miatt történt, mert ennek a néhány percnek az "elfogyasztása" után már csak vitorlázó üzemmódban, ennek megfelelő lassú és kevésbé manőverképes lehetőségekkel igyekezett elmenekülni az korábbi időben tehetetlenül várakozo, de ekkorra annál vérszomjasabb szövetséges vadászgépek elől.

A korábbi gyengébb hajtómű --valószínűsíthetően alacsonyabb hatásfoka ellenére-- fele tolóerő-teljesítménnyel becsülhetően 12-15 perc közötti üzemidőre elegendő hajtóanyaggal rendelkezett volna, és a kedvezőbb tüzelési sebességtartomány miatt a kb 4 másodperces lehetőség duplájával, hogy a legjobb tüzelési pozíciót elérve tudjon bombázóra (mint elsődleges célpont: utazó sebesség 400 km/h körül) vadászni.



(Szándékosan nagyobb felbontású --kinagyítható-- képeket tettem be, ha valaki jobban meg akarja szemlélni az akkori kor csúcstechnikáját.)


Ezt a rövid hatótávolságot próbálták ugyan a hajtómű ki-/bekapcsolásával megnyújtani, de akkor sem lett volna mindegy, hogy 7 és fél percet lehet meghosszabbítani, vagy kb. 12(-15) percet a "kapcsoló-üzemmel".

Azt meg szintén érthetetlennek tartom, hogy ismeretlen ok miatt a magas szinten rendelkezésre álló német szilárd hajtóanyagú rakéta-technikát és meglévő tipusokat miért nem használták fel a 10 km körüli szolgálati magasság elérésére, hiszen ez is további 2-3 percet adott volna hozzá a még így is rendkívül rövid üzemidőhöz.
Ennek a két dolognak a fejlesztése --és az hogy ha Hitlet nem állítja le a fejlesztési folyamatot közel 2 évre-- lehetővé tette volna már 1943 körül a 20 perc körüli hasznos vadászatot, ami 20 perc tömeges alkalmazása --felvetve a "Mi lett volna, ha.." kérdést-- néhány hónappal meghosszabítja az európai háborút.
Aminek a következő "Mi lett volna, ha..." kérdése, hogy akkor is Japán kapta volna-e az első atomot...

Az érdekességképen írt jegyzet véget ért, továbbiak önálló részfeladatként az érdeklődők részére...


.
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
Vörös Hadsereg

A karéliai front egyik egységének tűzszerész technikusai, kiképzés közben a frontvonalon, 1943 nyarán.





EOD-technikusok telepítenek egy POMZ-2 aknát. Az egyik technikus kezében egy VIM-203 indukciós aknakereső is van.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
Egy rossz géppuska is jobb, mintha nincs a géppuska! Lengyel géppuskások a Harley-n.


Lengyel géppuskások egy Harley-n Gochkissal

A lengyel hadsereg 1932-ben nagyon gyenge volt, . Ezért szinte mindent felhasználtak, ami elérhető volt. Régi géppisztolyok az első világháború idejéből? Rendben, a géppuska az géppuska, és még egy ilyen géppuska is sokkal jobb, mintha nem lenne géppuska.


A teljes alosztály

Így a JD-1200 oldalkocsis Harley és az olcsón vásárolt francia Gochikiss R.1914 géppuskák kombinációja a körülményekhez képest észszerűnek tűnik. Nyilvánvaló, hogy 1932-re ezek a géppuskák 200%-n elavultak, de akkor is géppuskák! Az alacsony ára ellenére ez is sok kárt tud okozni ott, ahol nincs elég minőség.
 

LMzek 2.0

Well-Known Member
2020. április 4.
2 505
3 847
113
Egyszerűen hihetetlen, hogy a II. V-H-s "vak-egér" üzemmódú katona-politikai szemlélet --ami azóta is folyamatosan naprakész-- miatt egy ilyen sokoldalúan használható eszközt (STZ-5):


...nem tudtak lemásolni.

ezer-éves, nekem nem tűnik megvalósíthatatlannak a korabeli magyar gyártási viszonyok között.

Volt nekünk zsákmányolt is,




( nagyítható, forrás: Mátyásföld, Újszász utca 41-43. Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár, szovjet gyártmányú SZTZ−5 típusú tüzérségi vontató. Fortepan 72483.jpg )



..."rendes helyen" az első dolga egy "rendes" hadvezetésnek, hogy megvizsgálja, "lekoppintja" gyártja...

Nagyon jó lett volna a korabeli harckocsijainkba,a benzin-temetők helyett, volt amibe 2 benzin motor volt, hasonló létesítménnyel.

Kezd gyanús lenni a hazai program is, hogy a pénzügyi helyzet hiába változik, ha a szemlélet --minden "csomagolásbeli" változás ellenére-- nem. sajnos.
A kezdeményezés jó, a hatékonyság(...a nyugaton is sokat, sok területen, eredményesen figyelembe vett Ár/Érték arány!) ... (???)

Az a halhatatlan "remény-hal"... :rolleyes::rolleyes::rolleyes:

Ha elqúrják, "leverem" rajtuk...
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
8 040
15 386
113
Az 1. Belorusz Front 7. Független Gárda Nehézpáncélos Dandárjának harckocsijai Berlin központjában; 1945 májusában.

1945-e egy szovjet nehézpáncélos dandár ideális esetben a következőképpen állt fel.

A dandár teljes létszáma 1668 katona volt. A dandárt 65 nehéz harckocsival IS-2, 3 önjáró löveggel 19 páncélozott M3A1-, 3 páncélozott BA-64-l és 10 M17 (vagy M15) amelyeket légvédelmi löveggel szereltek fel. A dandár mobilitását 232 jármű, 28 motorkerékpár biztosította, ezen kívül a sérült felszerelések elszállítására az ezred támogató századaiban 6 vontató állt rendelkezésre a KV harckocsi alvázán.








A 7. Független Gárda Nehézpáncélos Dandár közvetlen története a 46. harckocsizó dandárig nyúlik vissza. A 46. brigád 1941 szeptember elején alakult meg a moszkvai Kubinka állomáson. A dandár megalakításának alapját a 21. gépesített hadtest 46. páncéloshadosztályának maradványai adták, amely 1941 nyarán súlyos veszteségeket szenvedett a balti államokban és a leningrádi irányban vívott harcokban. 1941 szeptember-októberében a dandár a 7. különálló hadseregben tevékenykedett, majd 1941 novemberétől - a tihvini irányban a leningrádi, majd a volhovi front erőiben vett részt. A dandár 1942. február 16-án "őrségi" rangot kapott az ebben a szektorban végrehajtott sikeres műveletekért. A dandár 1944-ig a leningrádi szektorban tevékenykedett a volhovi, leningrádi és a 3. balti front részeként. A dandár 1944 júniusától a karéliai front részeként működött, ahol a nehézpáncélos dandárrá alakítása előtt állomásozott. 1945 márciusától a dandár a berlini fronton harcolt, támogatva az 1. Belorusz Front 69., majd 8. gárdahadseregét. A berlini offenzíva kezdetére a dandár 65 IS-2 harckocsit foglalt magába, ebből 64 harckocsi volt, egy pedig javítás alatt állt. A hadművelet végére, 1945. május 2-án a dandár 15 harckocsit tartalmazott, 1 harckocsi volt legénység nélkül, 1 volt felújítás alatt, további 9 harckocsi volt felújítás alatt, és 39-et tartottak nyilván nem törölhető veszteségként.




1945 nyarán a 7. különálló gárdista nehézpáncélos dandárt átalakították 7. gárdista nehézpáncélos ezreddé, és bevonták az 1. gárdista páncéloshadsereg 11. gárdista páncéloshadosztályába, amely a németországi szovjet csapatcsoport része volt, és Meissen városában volt elhelyezve. Az ezred 1992-ig maradt a hadosztályban, többször átszervezték: 1957-ben a 7. gárdista önjáró nehéz harckocsis tüzérezredet gárdista nehéz harckocsi ezreddé alakították át, 1962-ben pedig 7. gárdista harckocsi ezreddé. 1992 márciusában az ezredet a hadosztály többi részével együtt a Belorusz Katonai Körzet területére, Slonim városába helyezték át, ahol a hadosztályt a Belorusz Fegyveres Erők 11. Független Gárdista Gépesített Dandárjává szervezték át.







 

arbalest

Well-Known Member
2011. január 11.
5 440
7 417
113
 

yangwenli

Well-Known Member
2015. június 19.
733
1 079
93
Érdekesség, amikor a jobb teljesítmény adja rosszabb végeredményt:



A Messersmith Me 163 Komet, a világ első szolgálatba állított rakéta hajtású vadászgépe 1942-43-ban 800 kg körüli tolóerővel elérte 0 850 km/h körüli (vizszintes sebességet. A teljesítményt tovább fokozták, és 1.500 kg körüli tolóerőnél, és 950 km/h vízszintes repülésben elért maximális sebességnél bevethetőnek minősítették.
Ezzel a nagy sebességgel a kis tűzgyorsaságú beépített gépágyúival olyan rövid volt a tüzelésre rendelkezésre álló idő, hogy a típus alig ért el sikeres lelövést 10-16 közöttit 10 saját gép elvesztése árán.
Ezek többsége a rendkívül rövid (kb. 7-8 perces) bevetési idő miatt történt, mert ennek a néhány percnek az "elfogyasztása" után már csak vitorlázó üzemmódban, ennek megfelelő lassú és kevésbé manőverképes lehetőségekkel igyekezett elmenekülni az korábbi időben tehetetlenül várakozo, de ekkorra annál vérszomjasabb szövetséges vadászgépek elől.

A korábbi gyengébb hajtómű --valószínűsíthetően alacsonyabb hatásfoka ellenére-- fele tolóerő-teljesítménnyel becsülhetően 12-15 perc közötti üzemidőre elegendő hajtóanyaggal rendelkezett volna, és a kedvezőbb tüzelési sebességtartomány miatt a kb 4 másodperces lehetőség duplájával, hogy a legjobb tüzelési pozíciót elérve tudjon bombázóra (mint elsődleges célpont: utazó sebesség 400 km/h körül) vadászni.



(Szándékosan nagyobb felbontású --kinagyítható-- képeket tettem be, ha valaki jobban meg akarja szemlélni az akkori kor csúcstechnikáját.)


Ezt a rövid hatótávolságot próbálták ugyan a hajtómű ki-/bekapcsolásával megnyújtani, de akkor sem lett volna mindegy, hogy 7 és fél percet lehet meghosszabbítani, vagy kb. 12(-15) percet a "kapcsoló-üzemmel".

Azt meg szintén érthetetlennek tartom, hogy ismeretlen ok miatt a magas szinten rendelkezésre álló német szilárd hajtóanyagú rakéta-technikát és meglévő tipusokat miért nem használták fel a 10 km körüli szolgálati magasság elérésére, hiszen ez is további 2-3 percet adott volna hozzá a még így is rendkívül rövid üzemidőhöz.
Ennek a két dolognak a fejlesztése --és az hogy ha Hitlet nem állítja le a fejlesztési folyamatot közel 2 évre-- lehetővé tette volna már 1943 körül a 20 perc körüli hasznos vadászatot, ami 20 perc tömeges alkalmazása --felvetve a "Mi lett volna, ha.." kérdést-- néhány hónappal meghosszabítja az európai háborút.
Aminek a következő "Mi lett volna, ha..." kérdése, hogy akkor is Japán kapta volna-e az első atomot...

Az érdekességképen írt jegyzet véget ért, továbbiak önálló részfeladatként az érdeklődők részére...


.

Ezt regebben lattam rola: