M
A II. világháború (1939 - 1945)
- Téma indítója fip7
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
Elesett szovjet tüzérek
A Vörös Hadsereg elesett tüzérei. valószínűleg a Wehrmacht katonái homokkal takarták be őket. 1941 nyara.
A Vörös Hadsereg elesett tüzérei. valószínűleg a Wehrmacht katonái homokkal takarták be őket. 1941 nyara.
W
Wilson
Guest
Az önjáró lövegek a 394. gárdista nehéz önjáró tüzérezredhez tartoztak. Az ezred a leningrádi front 8. hadseregének volt alárendelve. A képeket N.P.Yanov haditengerészeti haditudósító készítette a tallinni offenzív hadművelet során, amelyet szeptember 17. és 26. között hajtottak végre a Leningrádi Front balszárnyának erői, a 2. hadsereg és a 8. közös hadsereg, együttműködve a Balti Flottával. A hadművelet kezdetére az ezred 17 harcjárművel rendelkezett - 16 önjáró SU-152 és 1 KV nehéz harckocsival. Az ezred nem vett részt a városért folytatott harcokban 1944. szeptember 21-22-én, mivel a 117. gyalogos hadtest parancsnokának tartalékában volt, aki megtisztította Tallinnt a német csapatoktól. A fényképek nyilvánvalóan az ezred 1944. szeptember 25-i, Nőmme (Tallin kerület) felé tartó menetelése során készültek. Nem lehet pontosan megmondani, hogy a képen látható páncélozott járművek melyik egységhez tartoznak, de az ezredben volt egy motorizált gyalogsági osztag - géppuskás század, de páncélozott személyszállító járműveket nem az ezred biztosította.
Önjáró nehéz tüzérségi lövegek Szu-152 és páncélozott járművek М3А1 és Sd.Kfz 251 Tallinn utcáin; 1944 szeptembere.
.
Önjáró nehéz tüzérségi lövegek Szu-152 és páncélozott járművek М3А1 és Sd.Kfz 251 Tallinn utcáin; 1944 szeptembere.
.
R
Ruby de Puteaux
Guest
Brit M4A4 Sherman harckocsik rögtönzött páncélzattal, Arnhem felszabadításakor. Hollandia, 1945 áprilisa.
W
Wilson
Guest
A II világháborús német tankok híveinek
egy orosz nyúlfarknyi elemzés pár korabeli szovjet dokumentummal kiegészítve.
"További 4 nap múlva már csak 17 T-34-es harckocsi maradt mozgásban".
1943. július 13-án véget ért a prohorovkai csata, ugyanezen a napon a németek megkezdték a "Das Reich" és a "Holtfej" áthelyezésének előkészítését a Miusi frontra a Fekete-tengerhez, a "Leibstandart" pedig Olaszországba.
Néhány héttel Prohorovka után "Das Reich" a Mius fronton harcolt a
Ebben az időben az egész voronyezsi frontot feltöltötték és újrafelszerelték. Az augusztus 5. előtti héten a rotmisztrovi tankhadsereget töltötték fel vadonatúj T-34-esekkel.
A Voronyezsi Front frissen felállított csapatai 1943 augusztus elején indítottak offenzívát Kurszk közelében.
A németek sürgősen visszavitték "Das Reich"-t a Mius frontról Kurszkba, ahol Bogoduhovnál legalább olyan szörnyű harcok kezdődtek, mint amilyen harccok Prohorovka mellett voltak.
Augusztusra a "Das Reich" visszakapta Németországból a harckocsizászlóalját, amelyet részben Párducokkal töltöttek fel.
Ha a "Párducok" első alkalmazása a keleti fronton meglehetősen felemásra sikeredett is - . A Párducok második "tömeges alkalmazása katasztrofális volt a Vörös Hadsereg számára. Rotmisztrov 5. páncélos hadseregének 29. páncéloshadtestje alig egy hét alatt eltűnt a Bokhodhov környéki harcokban. 1943. augusztus 1-jén a 29. páncélos hadtestben 125 T-34-es volt, egy héttel később 43, és 4 nap múlva már csak 17 T-34-es volt bevethető állapotban.
egy orosz nyúlfarknyi elemzés pár korabeli szovjet dokumentummal kiegészítve."További 4 nap múlva már csak 17 T-34-es harckocsi maradt mozgásban".
1943. július 13-án véget ért a prohorovkai csata, ugyanezen a napon a németek megkezdték a "Das Reich" és a "Holtfej" áthelyezésének előkészítését a Miusi frontra a Fekete-tengerhez, a "Leibstandart" pedig Olaszországba.
Néhány héttel Prohorovka után "Das Reich" a Mius fronton harcolt a
Ebben az időben az egész voronyezsi frontot feltöltötték és újrafelszerelték. Az augusztus 5. előtti héten a rotmisztrovi tankhadsereget töltötték fel vadonatúj T-34-esekkel.
A Voronyezsi Front frissen felállított csapatai 1943 augusztus elején indítottak offenzívát Kurszk közelében.
A németek sürgősen visszavitték "Das Reich"-t a Mius frontról Kurszkba, ahol Bogoduhovnál legalább olyan szörnyű harcok kezdődtek, mint amilyen harccok Prohorovka mellett voltak.
Augusztusra a "Das Reich" visszakapta Németországból a harckocsizászlóalját, amelyet részben Párducokkal töltöttek fel.
Ha a "Párducok" első alkalmazása a keleti fronton meglehetősen felemásra sikeredett is - . A Párducok második "tömeges alkalmazása katasztrofális volt a Vörös Hadsereg számára. Rotmisztrov 5. páncélos hadseregének 29. páncéloshadtestje alig egy hét alatt eltűnt a Bokhodhov környéki harcokban. 1943. augusztus 1-jén a 29. páncélos hadtestben 125 T-34-es volt, egy héttel később 43, és 4 nap múlva már csak 17 T-34-es volt bevethető állapotban.
W
Wilson
Guest
A nácik által elsüllyesztett U-23-as tengeralattjárót Törökország partjainál találták meg
Illusztráció: aa.com.tr
75 évvel később Északnyugat-Törökországban felfedezték az egyik tengeralattjárót, amelyet a náci Németország küldött a Fekete-tengerre a második világháború alatt, és amely elsüllyedt. A törökországi Daily Sabah napilap , április 28-án számol be erről.
A hat tengeralattjáróból, amelyet a nácik Románián keresztül a Fekete-tengerre vittek, hogy szovjet hajókat támadjanak,a II. sorozatú U23-as maradványait Kocaeli tartomány Kandyra körzetének partjainál találták meg két év keresés után. Az U23 1944. szeptember 9-én süllyedt el. Hozzávetőleges helyét a török haditengerészet TCG Akın nevű mentőhajója már 2019-ben megállapította. Két évvel a felfedezése után, 2021 áprilisában lefényképezték a hajót. A búvárok a tengeralattjárót a homokos tengerfenéken, a parttól mintegy 2 tengeri mérföldre (3,7 km), 36 méteres mélységben találták meg, és víz alatti kamerákkal "rögzítették".
Az a tény, hogy a tengeralattjáró minden része, egészen az ágyúig és a periszkópig sértetlen , felkeltette a helyi és külföldi búvárok figyelmét.
A török felségvizeken fekvő másik tengeralattjárót, az U 20-at 1994-ben a török haditengerészet TCG Kurtaran nevű mentőhajója fedezte fel Karasu Sakarya körzet partjaitól 2 mérföldre.
A német haditengerészet három tengeralattjáróját - az U 9, az U 18 és az U 24 - a szovjet haditengerészet 1944-ben megsemmisítette - írja a Daily Sabah.
Illusztráció: aa.com.tr
75 évvel később Északnyugat-Törökországban felfedezték az egyik tengeralattjárót, amelyet a náci Németország küldött a Fekete-tengerre a második világháború alatt, és amely elsüllyedt. A törökországi Daily Sabah napilap , április 28-án számol be erről.
A hat tengeralattjáróból, amelyet a nácik Románián keresztül a Fekete-tengerre vittek, hogy szovjet hajókat támadjanak,a II. sorozatú U23-as maradványait Kocaeli tartomány Kandyra körzetének partjainál találták meg két év keresés után. Az U23 1944. szeptember 9-én süllyedt el. Hozzávetőleges helyét a török haditengerészet TCG Akın nevű mentőhajója már 2019-ben megállapította. Két évvel a felfedezése után, 2021 áprilisában lefényképezték a hajót. A búvárok a tengeralattjárót a homokos tengerfenéken, a parttól mintegy 2 tengeri mérföldre (3,7 km), 36 méteres mélységben találták meg, és víz alatti kamerákkal "rögzítették".
Az a tény, hogy a tengeralattjáró minden része, egészen az ágyúig és a periszkópig sértetlen , felkeltette a helyi és külföldi búvárok figyelmét.
A török felségvizeken fekvő másik tengeralattjárót, az U 20-at 1994-ben a török haditengerészet TCG Kurtaran nevű mentőhajója fedezte fel Karasu Sakarya körzet partjaitól 2 mérföldre.
A német haditengerészet három tengeralattjáróját - az U 9, az U 18 és az U 24 - a szovjet haditengerészet 1944-ben megsemmisítette - írja a Daily Sabah.
Mindhármat a németek süllyesztették el a kikötőben, a szovjetek kiemelték, az U-9-et Nyikolajevben kijavították és megpróbálták használni, de nem voltak vele elégedettek, így szétbontották '46-ban, az U 18-at és 24-et célhajóként használták fel '47-ben.
Érdekesség, amikor a jobb teljesítmény adja rosszabb végeredményt:
A Messersmith Me 163 Komet, a világ első szolgálatba állított rakéta hajtású vadászgépe 1942-43-ban 800 kg körüli tolóerővel elérte 0 850 km/h körüli (vizszintes sebességet. A teljesítményt tovább fokozták, és 1.500 kg körüli tolóerőnél, és 950 km/h vízszintes repülésben elért maximális sebességnél bevethetőnek minősítették.
Ezzel a nagy sebességgel a kis tűzgyorsaságú beépített gépágyúival olyan rövid volt a tüzelésre rendelkezésre álló idő, hogy a típus alig ért el sikeres lelövést 10-16 közöttit 10 saját gép elvesztése árán.
Ezek többsége a rendkívül rövid (kb. 7-8 perces) bevetési idő miatt történt, mert ennek a néhány percnek az "elfogyasztása" után már csak vitorlázó üzemmódban, ennek megfelelő lassú és kevésbé manőverképes lehetőségekkel igyekezett elmenekülni az korábbi időben tehetetlenül várakozo, de ekkorra annál vérszomjasabb szövetséges vadászgépek elől.
A korábbi gyengébb hajtómű --valószínűsíthetően alacsonyabb hatásfoka ellenére-- fele tolóerő-teljesítménnyel becsülhetően 12-15 perc közötti üzemidőre elegendő hajtóanyaggal rendelkezett volna, és a kedvezőbb tüzelési sebességtartomány miatt a kb 4 másodperces lehetőség duplájával, hogy a legjobb tüzelési pozíciót elérve tudjon bombázóra (mint elsődleges célpont: utazó sebesség 400 km/h körül) vadászni.
(Szándékosan nagyobb felbontású --kinagyítható-- képeket tettem be, ha valaki jobban meg akarja szemlélni az akkori kor csúcstechnikáját.)
Ezt a rövid hatótávolságot próbálták ugyan a hajtómű ki-/bekapcsolásával megnyújtani, de akkor sem lett volna mindegy, hogy 7 és fél percet lehet meghosszabbítani, vagy kb. 12(-15) percet a "kapcsoló-üzemmel".
Azt meg szintén érthetetlennek tartom, hogy ismeretlen ok miatt a magas szinten rendelkezésre álló német szilárd hajtóanyagú rakéta-technikát és meglévő tipusokat miért nem használták fel a 10 km körüli szolgálati magasság elérésére, hiszen ez is további 2-3 percet adott volna hozzá a még így is rendkívül rövid üzemidőhöz.
Ennek a két dolognak a fejlesztése --és az hogy ha Hitlet nem állítja le a fejlesztési folyamatot közel 2 évre-- lehetővé tette volna már 1943 körül a 20 perc körüli hasznos vadászatot, ami 20 perc tömeges alkalmazása --felvetve a "Mi lett volna, ha.." kérdést-- néhány hónappal meghosszabítja az európai háborút.
Aminek a következő "Mi lett volna, ha..." kérdése, hogy akkor is Japán kapta volna-e az első atomot...
Az érdekességképen írt jegyzet véget ért, továbbiak önálló részfeladatként az érdeklődők részére...
.
A Messersmith Me 163 Komet, a világ első szolgálatba állított rakéta hajtású vadászgépe 1942-43-ban 800 kg körüli tolóerővel elérte 0 850 km/h körüli (vizszintes sebességet. A teljesítményt tovább fokozták, és 1.500 kg körüli tolóerőnél, és 950 km/h vízszintes repülésben elért maximális sebességnél bevethetőnek minősítették.
Ezzel a nagy sebességgel a kis tűzgyorsaságú beépített gépágyúival olyan rövid volt a tüzelésre rendelkezésre álló idő, hogy a típus alig ért el sikeres lelövést 10-16 közöttit 10 saját gép elvesztése árán.
Ezek többsége a rendkívül rövid (kb. 7-8 perces) bevetési idő miatt történt, mert ennek a néhány percnek az "elfogyasztása" után már csak vitorlázó üzemmódban, ennek megfelelő lassú és kevésbé manőverképes lehetőségekkel igyekezett elmenekülni az korábbi időben tehetetlenül várakozo, de ekkorra annál vérszomjasabb szövetséges vadászgépek elől.
A korábbi gyengébb hajtómű --valószínűsíthetően alacsonyabb hatásfoka ellenére-- fele tolóerő-teljesítménnyel becsülhetően 12-15 perc közötti üzemidőre elegendő hajtóanyaggal rendelkezett volna, és a kedvezőbb tüzelési sebességtartomány miatt a kb 4 másodperces lehetőség duplájával, hogy a legjobb tüzelési pozíciót elérve tudjon bombázóra (mint elsődleges célpont: utazó sebesség 400 km/h körül) vadászni.
(Szándékosan nagyobb felbontású --kinagyítható-- képeket tettem be, ha valaki jobban meg akarja szemlélni az akkori kor csúcstechnikáját.)
Ezt a rövid hatótávolságot próbálták ugyan a hajtómű ki-/bekapcsolásával megnyújtani, de akkor sem lett volna mindegy, hogy 7 és fél percet lehet meghosszabbítani, vagy kb. 12(-15) percet a "kapcsoló-üzemmel".
Azt meg szintén érthetetlennek tartom, hogy ismeretlen ok miatt a magas szinten rendelkezésre álló német szilárd hajtóanyagú rakéta-technikát és meglévő tipusokat miért nem használták fel a 10 km körüli szolgálati magasság elérésére, hiszen ez is további 2-3 percet adott volna hozzá a még így is rendkívül rövid üzemidőhöz.
Ennek a két dolognak a fejlesztése --és az hogy ha Hitlet nem állítja le a fejlesztési folyamatot közel 2 évre-- lehetővé tette volna már 1943 körül a 20 perc körüli hasznos vadászatot, ami 20 perc tömeges alkalmazása --felvetve a "Mi lett volna, ha.." kérdést-- néhány hónappal meghosszabítja az európai háborút.
Aminek a következő "Mi lett volna, ha..." kérdése, hogy akkor is Japán kapta volna-e az első atomot...
Az érdekességképen írt jegyzet véget ért, továbbiak önálló részfeladatként az érdeklődők részére...
.
W
Wilson
Guest
Vörös Hadsereg
A karéliai front egyik egységének tűzszerész technikusai, kiképzés közben a frontvonalon, 1943 nyarán.
EOD-technikusok telepítenek egy POMZ-2 aknát. Az egyik technikus kezében egy VIM-203 indukciós aknakereső is van.
A karéliai front egyik egységének tűzszerész technikusai, kiképzés közben a frontvonalon, 1943 nyarán.
EOD-technikusok telepítenek egy POMZ-2 aknát. Az egyik technikus kezében egy VIM-203 indukciós aknakereső is van.
W
Wilson
Guest
STZ-5 vontató vontatja a 122 mm-es M-30-as löveget, miközben a nyugati front 5. hadseregének tüzér egységei menetelnek a szmolenszki offenzíva során; ~ 1943. szeptember-október.
W
Wilson
Guest
Egy rossz géppuska is jobb, mintha nincs a géppuska! Lengyel géppuskások a Harley-n.
Lengyel géppuskások egy Harley-n Gochkissal
A lengyel hadsereg 1932-ben nagyon gyenge volt, . Ezért szinte mindent felhasználtak, ami elérhető volt. Régi géppisztolyok az első világháború idejéből? Rendben, a géppuska az géppuska, és még egy ilyen géppuska is sokkal jobb, mintha nem lenne géppuska.
A teljes alosztály
Így a JD-1200 oldalkocsis Harley és az olcsón vásárolt francia Gochikiss R.1914 géppuskák kombinációja a körülményekhez képest észszerűnek tűnik. Nyilvánvaló, hogy 1932-re ezek a géppuskák 200%-n elavultak, de akkor is géppuskák! Az alacsony ára ellenére ez is sok kárt tud okozni ott, ahol nincs elég minőség.
Lengyel géppuskások egy Harley-n Gochkissal
A lengyel hadsereg 1932-ben nagyon gyenge volt, . Ezért szinte mindent felhasználtak, ami elérhető volt. Régi géppisztolyok az első világháború idejéből? Rendben, a géppuska az géppuska, és még egy ilyen géppuska is sokkal jobb, mintha nem lenne géppuska.
A teljes alosztály
Így a JD-1200 oldalkocsis Harley és az olcsón vásárolt francia Gochikiss R.1914 géppuskák kombinációja a körülményekhez képest észszerűnek tűnik. Nyilvánvaló, hogy 1932-re ezek a géppuskák 200%-n elavultak, de akkor is géppuskák! Az alacsony ára ellenére ez is sok kárt tud okozni ott, ahol nincs elég minőség.
Egyszerűen hihetetlen, hogy a II. V-H-s "vak-egér" üzemmódú katona-politikai szemlélet --ami azóta is folyamatosan naprakész-- miatt egy ilyen sokoldalúan használható eszközt (STZ-5):
...nem tudtak lemásolni.
ezer-éves, nekem nem tűnik megvalósíthatatlannak a korabeli magyar gyártási viszonyok között.
Volt nekünk zsákmányolt is,
( nagyítható, forrás: Mátyásföld, Újszász utca 41-43. Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár, szovjet gyártmányú SZTZ−5 típusú tüzérségi vontató. Fortepan 72483.jpg )
..."rendes helyen" az első dolga egy "rendes" hadvezetésnek, hogy megvizsgálja, "lekoppintja" gyártja...
Nagyon jó lett volna a korabeli harckocsijainkba,a benzin-temetők helyett, volt amibe 2 benzin motor volt, hasonló létesítménnyel.
Kezd gyanús lenni a hazai program is, hogy a pénzügyi helyzet hiába változik, ha a szemlélet --minden "csomagolásbeli" változás ellenére-- nem. sajnos.
A kezdeményezés jó, a hatékonyság(...a nyugaton is sokat, sok területen, eredményesen figyelembe vett Ár/Érték arány!) ... (???)
Az a halhatatlan "remény-hal"...
Ha elqúrják, "leverem" rajtuk...
...nem tudtak lemásolni.
ezer-éves, nekem nem tűnik megvalósíthatatlannak a korabeli magyar gyártási viszonyok között.
Volt nekünk zsákmányolt is,
( nagyítható, forrás: Mátyásföld, Újszász utca 41-43. Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár, szovjet gyártmányú SZTZ−5 típusú tüzérségi vontató. Fortepan 72483.jpg )
..."rendes helyen" az első dolga egy "rendes" hadvezetésnek, hogy megvizsgálja, "lekoppintja" gyártja...
Nagyon jó lett volna a korabeli harckocsijainkba,a benzin-temetők helyett, volt amibe 2 benzin motor volt, hasonló létesítménnyel.
Kezd gyanús lenni a hazai program is, hogy a pénzügyi helyzet hiába változik, ha a szemlélet --minden "csomagolásbeli" változás ellenére-- nem. sajnos.
A kezdeményezés jó, a hatékonyság(...a nyugaton is sokat, sok területen, eredményesen figyelembe vett Ár/Érték arány!) ... (???)
Az a halhatatlan "remény-hal"...
Ha elqúrják, "leverem" rajtuk...
W
Wilson
Guest
Magyar 40 mm-s Bofors légvédelmi ágyú pajzzsal .
M
molnibalage
Guest
W
Wilson
Guest
Az 1. Belorusz Front 7. Független Gárda Nehézpáncélos Dandárjának harckocsijai Berlin központjában; 1945 májusában.
1945-e egy szovjet nehézpáncélos dandár ideális esetben a következőképpen állt fel.
A dandár teljes létszáma 1668 katona volt. A dandárt 65 nehéz harckocsival IS-2, 3 önjáró löveggel 19 páncélozott M3A1-, 3 páncélozott BA-64-l és 10 M17 (vagy M15) amelyeket légvédelmi löveggel szereltek fel. A dandár mobilitását 232 jármű, 28 motorkerékpár biztosította, ezen kívül a sérült felszerelések elszállítására az ezred támogató századaiban 6 vontató állt rendelkezésre a KV harckocsi alvázán.
A 7. Független Gárda Nehézpáncélos Dandár közvetlen története a 46. harckocsizó dandárig nyúlik vissza. A 46. brigád 1941 szeptember elején alakult meg a moszkvai Kubinka állomáson. A dandár megalakításának alapját a 21. gépesített hadtest 46. páncéloshadosztályának maradványai adták, amely 1941 nyarán súlyos veszteségeket szenvedett a balti államokban és a leningrádi irányban vívott harcokban. 1941 szeptember-októberében a dandár a 7. különálló hadseregben tevékenykedett, majd 1941 novemberétől - a tihvini irányban a leningrádi, majd a volhovi front erőiben vett részt. A dandár 1942. február 16-án "őrségi" rangot kapott az ebben a szektorban végrehajtott sikeres műveletekért. A dandár 1944-ig a leningrádi szektorban tevékenykedett a volhovi, leningrádi és a 3. balti front részeként. A dandár 1944 júniusától a karéliai front részeként működött, ahol a nehézpáncélos dandárrá alakítása előtt állomásozott. 1945 márciusától a dandár a berlini fronton harcolt, támogatva az 1. Belorusz Front 69., majd 8. gárdahadseregét. A berlini offenzíva kezdetére a dandár 65 IS-2 harckocsit foglalt magába, ebből 64 harckocsi volt, egy pedig javítás alatt állt. A hadművelet végére, 1945. május 2-án a dandár 15 harckocsit tartalmazott, 1 harckocsi volt legénység nélkül, 1 volt felújítás alatt, további 9 harckocsi volt felújítás alatt, és 39-et tartottak nyilván nem törölhető veszteségként.
1945 nyarán a 7. különálló gárdista nehézpáncélos dandárt átalakították 7. gárdista nehézpáncélos ezreddé, és bevonták az 1. gárdista páncéloshadsereg 11. gárdista páncéloshadosztályába, amely a németországi szovjet csapatcsoport része volt, és Meissen városában volt elhelyezve. Az ezred 1992-ig maradt a hadosztályban, többször átszervezték: 1957-ben a 7. gárdista önjáró nehéz harckocsis tüzérezredet gárdista nehéz harckocsi ezreddé alakították át, 1962-ben pedig 7. gárdista harckocsi ezreddé. 1992 márciusában az ezredet a hadosztály többi részével együtt a Belorusz Katonai Körzet területére, Slonim városába helyezték át, ahol a hadosztályt a Belorusz Fegyveres Erők 11. Független Gárdista Gépesített Dandárjává szervezték át.
1945-e egy szovjet nehézpáncélos dandár ideális esetben a következőképpen állt fel.
A dandár teljes létszáma 1668 katona volt. A dandárt 65 nehéz harckocsival IS-2, 3 önjáró löveggel 19 páncélozott M3A1-, 3 páncélozott BA-64-l és 10 M17 (vagy M15) amelyeket légvédelmi löveggel szereltek fel. A dandár mobilitását 232 jármű, 28 motorkerékpár biztosította, ezen kívül a sérült felszerelések elszállítására az ezred támogató századaiban 6 vontató állt rendelkezésre a KV harckocsi alvázán.
A 7. Független Gárda Nehézpáncélos Dandár közvetlen története a 46. harckocsizó dandárig nyúlik vissza. A 46. brigád 1941 szeptember elején alakult meg a moszkvai Kubinka állomáson. A dandár megalakításának alapját a 21. gépesített hadtest 46. páncéloshadosztályának maradványai adták, amely 1941 nyarán súlyos veszteségeket szenvedett a balti államokban és a leningrádi irányban vívott harcokban. 1941 szeptember-októberében a dandár a 7. különálló hadseregben tevékenykedett, majd 1941 novemberétől - a tihvini irányban a leningrádi, majd a volhovi front erőiben vett részt. A dandár 1942. február 16-án "őrségi" rangot kapott az ebben a szektorban végrehajtott sikeres műveletekért. A dandár 1944-ig a leningrádi szektorban tevékenykedett a volhovi, leningrádi és a 3. balti front részeként. A dandár 1944 júniusától a karéliai front részeként működött, ahol a nehézpáncélos dandárrá alakítása előtt állomásozott. 1945 márciusától a dandár a berlini fronton harcolt, támogatva az 1. Belorusz Front 69., majd 8. gárdahadseregét. A berlini offenzíva kezdetére a dandár 65 IS-2 harckocsit foglalt magába, ebből 64 harckocsi volt, egy pedig javítás alatt állt. A hadművelet végére, 1945. május 2-án a dandár 15 harckocsit tartalmazott, 1 harckocsi volt legénység nélkül, 1 volt felújítás alatt, további 9 harckocsi volt felújítás alatt, és 39-et tartottak nyilván nem törölhető veszteségként.
1945 nyarán a 7. különálló gárdista nehézpáncélos dandárt átalakították 7. gárdista nehézpáncélos ezreddé, és bevonták az 1. gárdista páncéloshadsereg 11. gárdista páncéloshadosztályába, amely a németországi szovjet csapatcsoport része volt, és Meissen városában volt elhelyezve. Az ezred 1992-ig maradt a hadosztályban, többször átszervezték: 1957-ben a 7. gárdista önjáró nehéz harckocsis tüzérezredet gárdista nehéz harckocsi ezreddé alakították át, 1962-ben pedig 7. gárdista harckocsi ezreddé. 1992 márciusában az ezredet a hadosztály többi részével együtt a Belorusz Katonai Körzet területére, Slonim városába helyezték át, ahol a hadosztályt a Belorusz Fegyveres Erők 11. Független Gárdista Gépesített Dandárjává szervezték át.
R
Ruby de Puteaux
Guest
Készülő M3 Lee harckocsik a Chrysler műveknél, Detroitban.
