A II. világháború

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
7 557
13 761
113
Beszelhetünk róla, csak az előbbiben tényszerűen egy ostromlott városban szárazföldi támadást támogatott közvetlenül a légierő (közben kigyulladt és elfüstölt a kikötői óváros), a másikban pedig kifejezetten hadipari célpontokat (repmotorgyárat és hasonlót) támadtak és közben kapott a város is. Mert az akkori technika ezt tudta.
Ez azert nem egészen igy volt, illetve komplexebb volt.
Az biztos, hogy a későbbi németországi bombázásokhoz képest ezek szinte amatőrszintű támadások voltak.
 

Kurfürst

Well-Known Member
2017. szeptember 14.
2 909
5 190
113
Ez azert nem egészen igy volt, illetve komplexebb volt.
Az biztos, hogy a későbbi németországi bombázásokhoz képest ezek szinte amatőrszintű támadások voltak.

Egyszerűen más volt a céljuk. A nemetek, amerikaik, vagy oroszok vezêrkara nem hitt a terrorbombázásokban, legfeljebb szószólói voltak arra (a németknél pl. Richthofen, aki erőltette volna de folyton leszavazták). Előfordult persze, de kb 3 kifejezetten megtorló támadás volt az angliai csata alatt is német részről, a többi esetben voltak normális ipari-katonai célok (max nem mindig találták el), az usákoknál a másodlagos célok gyakoraltilag bármilyen vasútállomással bíró (gyakorlatilag tehát barmelyik) városközpont, de nem volt hangsúlyos és nem is volt cél.

Az angoloknál viszont olyan idióták (Harris) kerültek poziba, akik kritikátlanul hittek benne, és az egesz haboru alatt ezt erőltették, akkor is ha semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. A Bomber Command egy hatalmas penzpazarlas volt az egész haboru alatt azt a rövid időszakot leszámitva, amikor Spaatz 44-ben kierőszakolta, hogy a német szintetikus üzemanyaggyárakat az angolok is támadják. Utána visszamentek városokat támadni…
 

Fundin

Well-Known Member
2019. június 22.
165
612
93
Egyszerűen más volt a céljuk. A nemetek, amerikaik, vagy oroszok vezêrkara nem hitt a terrorbombázásokban, legfeljebb szószólói voltak arra (a németknél pl. Richthofen, aki erőltette volna de folyton leszavazták). Előfordult persze, de kb 3 kifejezetten megtorló támadás volt az angliai csata alatt is német részről, a többi esetben voltak normális ipari-katonai célok (max nem mindig találták el), az usákoknál a másodlagos célok gyakoraltilag bármilyen vasútállomással bíró (gyakorlatilag tehát barmelyik) városközpont, de nem volt hangsúlyos és nem is volt cél.

Az angoloknál viszont olyan idióták (Harris) kerültek poziba, akik kritikátlanul hittek benne, és az egesz haboru alatt ezt erőltették, akkor is ha semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. A Bomber Command egy hatalmas penzpazarlas volt az egész haboru alatt azt a rövid időszakot leszámitva, amikor Spaatz 44-ben kierőszakolta, hogy a német szintetikus üzemanyaggyárakat az angolok is támadják. Utána visszamentek városokat támadni…
Ő Tokió is leégett valamitől ott meg akkor épp nem voltak Angolok. De ettől még a bűn az bűn bárki is kövesse el.
 

Kurfürst

Well-Known Member
2017. szeptember 14.
2 909
5 190
113
Ő Tokió is leégett valamitől ott meg akkor épp nem voltak Angolok. De ettől még a bűn az bűn bárki is kövesse el.

Tény, a Csendes óceani hadszíntéren keményen ment a Japán varosok szőnyegbombázasa (illetve japan részről ugyanez Kínában). Ott kőkemény rasszista felhangok is voltak ebben.
 

migfun

Well-Known Member
2013. május 28.
1 321
2 133
113
Egyszerűen más volt a céljuk. A nemetek, amerikaik, vagy oroszok vezêrkara nem hitt a terrorbombázásokban, legfeljebb szószólói voltak arra (a németknél pl. Richthofen, aki erőltette volna de folyton leszavazták). Előfordult persze, de kb 3 kifejezetten megtorló támadás volt az angliai csata alatt is német részről, a többi esetben voltak normális ipari-katonai célok (max nem mindig találták el), az usákoknál a másodlagos célok gyakoraltilag bármilyen vasútállomással bíró (gyakorlatilag tehát barmelyik) városközpont, de nem volt hangsúlyos és nem is volt cél.

Az angoloknál viszont olyan idióták (Harris) kerültek poziba, akik kritikátlanul hittek benne, és az egesz haboru alatt ezt erőltették, akkor is ha semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. A Bomber Command egy hatalmas penzpazarlas volt az egész haboru alatt azt a rövid időszakot leszámitva, amikor Spaatz 44-ben kierőszakolta, hogy a német szintetikus üzemanyaggyárakat az angolok is támadják. Utána visszamentek városokat támadni…
Azért, ha jól emlékszem, pont ott úszott el a németeknek az angliai csata, hogy áttértek a városok bombázására, ezzel időt adva a vadászrepülő-parancsnokságnak az erőgyűjtésre.
Nyilván más lépték, mint a későbbi "ezergépes" bombázások, de a célpontok áthelyezése vitathatatlan.
A Bombázóparancsnokság hitte a Douhet-doktrína helyességét, és nem volt előzmény ami bizonyította volna, hogy nem működik.
 

jani22

Well-Known Member
2016. augusztus 31.
9 805
14 365
113
Ő Tokió is leégett valamitől ott meg akkor épp nem voltak Angolok. De ettől még a bűn az bűn bárki is kövesse el.
 

Ooorky

Well-Known Member
2016. szeptember 1.
4 872
9 570
113
Érdemes végignézni, az első normális, forrásokkal és kutatással alátámasztott összefoglaló arról, hogy az angoloknál miért maradt ki a közvetlen üzemanyag befecskendezés, és ez a rossz háború előtti döntés milyen hosszútávú hátrányokkal járt.


Ha emlékeim nem csalnak németeken kivül egyedül a szovjetek használtak közvetlen befecskendezést a háború alatt, ráadásul utóbbiak is csak 44 nyarától. Ráadásul briteknek bőven volt hozzáférése ötvözőanyagokhoz míg a németeknek nem, így technológiai hátrány ellenére is ki lépéselőnybe kerültek, ugyanazt a teljesítményt 20-30%-kal kisebb motorokból hozták ki.

Meg 2 összekapcsolt motorral próbálkoztak közös légcsavarral azzal is későn.

Tudtak volna "rendes" bombázókat is gyártani. He-177 is 4 motorosnak indult, aztán jött Hitler és csak 2 motoros lehet, meg zuhanóbombázzon is...
+a 4 motoros Fw-200 volt az első szárazföldi repülőgép ami leszállás nélkül repült Európából USA-ba, még a háború előtt.
 

Kurfürst

Well-Known Member
2017. szeptember 14.
2 909
5 190
113
Ha emlékeim nem csalnak németeken kivül egyedül a szovjetek használtak közvetlen befecskendezést a háború alatt, ráadásul utóbbiak is csak 44 nyarától. Ráadásul briteknek bőven volt hozzáférése ötvözőanyagokhoz míg a németeknek nem, így technológiai hátrány ellenére is ki lépéselőnybe kerültek, ugyanazt a teljesítményt 20-30%-kal kisebb motorokból hozták ki.

Ja, a Szvetszov AS 82-ben volt közvetlen befecskendezés, és a Mikulinokban is voltak érdekes fojtószelep megoldások, amit a németek is átvettek a Jumo 213-ban.

A briteknek tényleg megvolt az az előnye, hogy a németekkel ellentétben nem kellett a különböző ötvözőanyagokat minimálisra csökkenteni a háború alatt, hozzáfértek jó minőségű kenőanyagokhoz is, így kevesebb műszaki problémával szenvedtek.

A kisebb motor viszont nem annyira igaz, a Merlin (vagy az amcsi Allison) tényleg kisebb lökettérfogatú volt, amit sokkal erőteljesebb feltöltéssl kompenzáltak, viszont ez utóbbi miatt annyi segédberendezést (kétlépcsős feltöltőt, intercoolerert, nagyobb hűtőket) is be kellett építeniük, hogy gyakorlatilag ezek a "kisebb" motorok nagyobbak és nehezebbek lettek és a fogyasztás is az egekbe szökkent..

Tudtak volna "rendes" bombázókat is gyártani. He-177 is 4 motorosnak indult, aztán jött Hitler és csak 2 motoros lehet, meg zuhanóbombázzon is...
+a 4 motoros Fw-200 volt az első szárazföldi repülőgép ami leszállás nélkül repült Európából USA-ba, még a háború előtt.

A He 177 érdekes, négymotoros volt, de két-két motor hajtott egy közös tengelyen légcsavart. Ennek voltak előnyei (kisebb motorcella légellenállás, nagyobb szerekezeti terhelhetőség, ugye ez az elvarázsolt zubó képességhez is kellett), de megszenvedtek a műszaki megoldásával + pont a gép fejlesztése alatt (42-43) jöttek ki a DB 605-ös motorok műszaki hibái, amivel szintén el kellett szórakozni.ű

Alapvetően egy fejlett megoldásokkal dolgozó, jó tulajdonságú gép volt (jó repülőtulajdonságok, erős, részben távirányított védőfegyverzet, nagy sebesség és nagy bombateher), de pont a bonyolultsága miatt a fejlesztése elhúzódott kb. 43 végére lett sorozatgyártható és hadrafogható, mire elkezdett megjelenni nagyobb számban a csapatoknál (44 eleje, közepe) addigra meg a szövik lebombázták a szintetikus üzemanyag gyáraikat, ami gyakorlatilag kivégezte az egész német bombázóflottát, mert nem volt elég üzemanyag, és ami volt a vadászoknak kellett...
 

jani22

Well-Known Member
2016. augusztus 31.
9 805
14 365
113


"
ez nem egy igazi, a sziklafalból kilógó hajóorr, hanem inkább egy emlékmű. A Linakhamari partraszállásként ismert második világháborús csatának állít emléket, és azoknak a szovjet tengerészeknek szentelték, akik az ostrom során vesztették életüket. Az emlékművet a csata 30. évfordulóján, 1974. október 12-én nyitották meg. Az egész terület ma szabadtéri múzeum, ahol számos, a háborúból megmaradt II. világháborús építmény, erődítmény és gépezet található.

A helyszín műszakilag pontos, de kissé félrevezető. A Liinakhamari Oroszország Murmanszki régiójában található, de csaknem száz mérföldre vagy két órás autóútra van Murmanszk városától. Volt egy elhagyott hajó, a Murmanszk is, aminek semmi köze ehhez az emlékműhöz (az első dolog, ami feltűnt, amikor elhagyott hajókat kerestem Murmanszkban, a Murmanszk rozsdás romjai voltak.) A Murmanszk egy régi szovjet cirkáló, amely részben víz alá került. a norvégiai Sørvær partjainál közel húsz évig, de 2013-ban teljesen leselejtezték.

A Liinakhamari partraszállás

1944. október 12-én este 22:50 körül egy 600 fős csapat szállt partra Liinakhamari kikötőjében, és megtámadta az öblöt tartó náci erődöt. A csatában 54 szovjet katona halt meg, akiket a helyszínen található tömegsírban temettek el. A legtöbb szovjet áldozat a 125e tengerészgyalogos ezredből volt; az orosz tengerészgyalogosok, vagy a helyes nevük: az orosz haditengerészeti gyalogság, fekete svájcisapkájuk miatt a „Fekete Halál” becenevet kapták.

Liinakhamari, más néven Linhammar, Lappföld legészakibb részén fekszik, közvetlenül a mai orosz és norvég határon. Eredetileg a Finn Nagyhercegség tulajdonában lévő kikötőváros volt a bolsevik forradalomig. A szovjetek Finnország egészét a Szovjetunió részeként követelték, ami a finn polgárháborúhoz vezetett. A háború 1920-ban ért véget, amikor a szovjetek beleegyeztek a korábbi határok tiszteletébe, és Finnország megőrizte függetlenségét. Liinakhamari Finnországba került. Finnország birtokolta a kikötőt egészen az orosz-finn háborúig, 1939-ig, amikor a szovjetek átvették az irányítást a kikötő felett. 1940-ben azonban a moszkvai szerződéssel ismét visszaadták Finnországnak. A béke rövid életű volt; 1941-ben megkezdődött a folytatólagos háború, és a náci Németország átvette Liinakhamari irányítását 1944-ig.

Más szóval, ez a terület sokszor gazdát cserélt, és többet látott, mint amennyire méltányos a hadviselés. Ma a terület nagy része elhagyatott, és csak az alkalmi turisták és a véres múlt szellemei kóborolnak a területen.

Ha többet szeretne olvasni a lappföldi szovjet/náci csatákról, az usacac.army.mil oldalon található egy részletes online könyv, amely a Liinakhamari partraszállásról is sok mindent tartalmaz . A skanzenről készült további képekért a planetoddity.com talál néhány jót. Ha érdekli a Murmanszk (az elhagyott hajó), és nem bánja a google fordító használatát (vagy beszél oroszul), akkor a masterok.livejournal.com a megfelelő hely."

 

jani22

Well-Known Member
2016. augusztus 31.
9 805
14 365
113
Eddig nem olvastam arról, hogy a Lend-Lease alapján kapott eszközökhöz kaptak-e alkatrészeket, pedig igen intenzív volt a használatuk.

Az alábbi orosz cikk érinti a témát.

"A Szovjetunió több mint 200 000 teherautót kapott Amerikától a Lend-Lease keretében. Hová lettek a háború után?



A második világháború idején az amerikaiak messze kerültek a fő hadszínterektől. Az ellenség közeledésének megakadályozása érdekében az amerikai kormány úgy döntött, hogy segítséget nyújt a Németország és szövetségesei ellen frontvonalban álló országoknak. Így született meg a Lend-Lease nevű program, ami szó szerint "kölcsönt" jelent. Ez a program fegyvereket, élelmiszert, gyógyszereket stb. kezdett szállítani a szövetséges országoknak, elsősorban Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak.

A katonai felszerelések mellett a híres amerikai Studebaker teherautókat is elkezdték szállítani a Szovjetunióba, mivel akut hiány volt a hazai gépeknél nagyobb teherbírású teherautókból. A háborús évek alatt az ország több mint 200 000 teherautót kapott. Azonban nem mindegyiküket használták fel rendeltetésszerűen. Nem kevés Studebaker teherautót használtak a nemzetgazdaság hátországában. Egész népek Szovjetunióba való deportálása során is használták őket.

Nagy kíváncsisággal merül fel a kérdés, hogy a Szovjetunióba irányuló ilyen nagy szállítmányoknál miért nem maradtak gyakorlatilag amerikai teherautók a háború végére. A Lend-Lease megállapodás feltételei nem rendelkeztek a berendezés visszaszolgáltatásáról. Volt azonban egy árnyalatnyi különbség - a háború alatt üzemen kívül helyezett felszereléseket leírták, de a használatban maradt felszerelésekért fizetni kellett.

A katonai felszerelések mellett a híres amerikai Studebaker teherautókat is elkezdték szállítani a Szovjetunióba, mivel akut hiány volt a hazai gépeknél nagyobb teherbírású teherautókból. A háborús évek alatt az ország több mint 200 000 teherautót kapott. Azonban nem mindegyiküket használták fel rendeltetésszerűen. Nem kevés Studebaker teherautót használtak a nemzetgazdaság hátországában. Egész népek Szovjetunióba való deportálása során is használták őket.

Nagy kíváncsisággal merül fel a kérdés, hogy a Szovjetunióba irányuló ilyen nagy szállítmányoknál miért nem maradtak gyakorlatilag amerikai teherautók a háború végére. A Lend-Lease megállapodás feltételei nem rendelkeztek a berendezés visszaszolgáltatásáról. Volt azonban egy árnyalatnyi különbség - a háború alatt üzemen kívül helyezett felszereléseket leírták, de a használatban maradt felszerelésekért fizetni kellett.

Talán ez volt az egyik oka annak, hogy ezeket a teherautókat nem kímélték a háború alatt, és amennyire csak lehetett, kihasználták őket - elvégezték a munkát, és nem kellett fizetniük! Természetesen a háborúban nem kímélték az embereket, nemhogy a teherautókat. A bombázások sokukat elpusztították. Mások erősen túlterheltek voltak, és nem voltak rendben. A Studebaker teherautókhoz nehéz volt pótalkatrészeket találni, ezért a halott teherautókat szét kellett szedni, hogy többé-kevésbé normális teherautót készítsenek belőlük.

Mindez a szolgálatban lévő teherautók számának gyors csökkenéséhez vezetett, és végül, amikor a háború véget ért, nagyon kevés maradt belőlük."

 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
14 764
34 612
113

A SZOVJETUNIÓ ROBBANÓ KUTYÁI​


Sajnos a cím nem egy új, a Robbanó cicákhoz hasonló társasjátékra utal, hanem a történelem egy megrázó és véres időszakára. A II. világháború során az előrenyomuló német Wehrmacht tankjait a Szovjetunió Vörös Hadserege ugyanis részben kutyákkal próbálta megállítani, megkérdőjelezhető sikerrel.

A szovjet katonai vezetés 1924-ben fogadta el a kutyák katonai alkalmazásának ötletét, és alapíttatott kutyaiskolákat. A terv az volt, hogy az állatokat mentéshez, elsősegélynyújtáshoz, üzenetek továbbításához, aknák és emberek keresésére, illetve ellenséges célpontok megsemmisítésére fogják betanítani.


A gond csak az volt, hogy akkoriban nem voltak a Szovjetunióban képzett kutyatrénerek, így az elsőként a Moszkva környéki területen megnyitott kutyaiskolában a Vörös Hadsereg vadászokat, rendőröket és cirkuszi állatgondozókat alkalmazott a kutyák betanítására. A programba állattudósokat is
bevontak a moszkvai után még tizenkét másik iskolát nyitottak az ország nyugati részén, melyek közül háromban képeztek később tankelhárító kutyákat.
Szovjet katonai kiképzőiskola 1931-ben

Szovjet katonai kiképzőiskola 1931-ben
Fotó: Wikipedia

Az, hogy az állatokat az első világháború óta rendkívül sokat fejlődött és veszélyes fegyvernek számító tankok ellen vessék be, az 1930-as években merült fel, 1935-ben alakult meg a Vörös Hadseregben a tankelhárító kutyás egység, a hadszíntéren pedig először az 1941-es Barbarossa-hadműveletben a Szovjetuniót megtámadó náci Németország hadserege ellen vetették be őket.
A közel féléves kiképzés a pavlovi reflexen alapult: az állatokat ketreceikben éheztették, majd tankok alatt elrejtett étel közelében kiengedték. Így a kutyák megtanulták, hogy amikor éhesek, be kell futniuk a páncélos alá, ahol ételt fognak találni. A szovjetek az álló tankokkal végzett tesztek után a kutyákat olyan körülmények között is edzették, melyek hasonlítottak egy valós összecsapáshoz, vagyis a tankokat beindították, ritkábban mozgatták is, közben pedig a kiképzők kiabáltak, és vaktölténnyel lőttek, hogy az állatok hozzászokjanak a hangzavarhoz.

Az eredeti terv az volt, hogy a kutyák testére 10-12 kilogramm robbanóanyagot erősítenek, amit az állat a szájával leoldoz, amikor beér a tank alá, majd visszafut a kiképzőjéhez. A tank alatt – ahol annak a legvékonyabb, így legsebezhetőbb a páncélzata – hagyott bombát időzítővel vagy ritkábban távkioldóval akarták élesíteni. A tesztek során kiderült, hogy a terv teljes kudarc, a kutyák több célpont jelenléte esetén összezavarodtak, s ha be is futottak a tank alá, az éles bombát jelképezni hivatott csomagot már nem tudták leoldani magukról. Ha éles helyzetben tértek volna vissza hátukon az aknát rejtő hámmal a kiképzőikhez, azzal a kutyák nemcsak magukat, hanem a szovjet katonákat is megölték volna.
A sorozatosan kudarcot valló tesztek következménye, hogy a hadsereg vezetősége úgy döntött, inkább feláldozza a kutyákat. Az állatokra erősített robbanószert egy biztonsági szegeccsel látták el, amit a kutyák elengedése előtt a katonák eltávolítottak a hadszíntéren, ezzel élesítve a bombát.

A detonációt a kutyák hátára erősített, nagyjából 20 centiméteres rugós fakar indította be amely – mikor az állat berohant a tank alá – letört, felszabadítva az ütőszeget, előidézve a robbanást, végezve az állattal és jó esetben a páncélossal is.


Hogy hadászatilag sikeres módszernek nevezhető-e a tankok megállítására a kutyák feláldozása, az vita tárgya, pontos adatok nincsenek a bevetésekről. A szovjetek azt állították, háromszáznál is több német tankot semmisítettek meg kutyáikkal a nagy honvédő háborúban. Ebből bizonyított, hogy a Vörös Hadsereg öngyilkos küldetésre küldött ebei Hluhivnál öt német tankot állítottak meg, Sztálingrádnál tizenhármat, Kurszknál tizenhatot.

Amellett, hogy embertelen volt a kutyák tankok alá küldése, a hatékonyság is elmaradt a szovjet vezetés által elvárttól. Ennek több oka volt:
  • A tréningre használt tankok szovjet gyártmányúak voltak, és gázolaj hajtotta őket, ezzel szemben a német páncélosok benzinnel működtek. Mivel a két üzemanyagnak más illata volt, a kutyák a hadszíntéren a Vörös Hadsereg tankjai alá futottak be, hiszen a dízel szagához rohantak az étel reményében.

  • Még a szimulált háborús körülmények is sterilnek számítottak a valódi csatákhoz képest, melyek során megrémültek, megzavarodtak az állatok, ami miatt többször visszatértek kiképzőikhez, hátukon az élesített robbanószerrel. Mivel a kutyákra szerelt aknához nem terveztek hatástalanító módszert, így egy visszatérő eb gyakran a Vörös Hadsereg saját csapataiban okozott veszteségeket.

  • Az állatok betanítása hosszú időt vett igénybe, ami alatt a kutyák megszerették a kiképző katonákat, azok pedig a kutyákat. Így még fájdalmasabb volt a tudat, hogy öngyilkos küldetésre küldjék az állatot, vagy pedig a parancs értelmében maguk pusztítsák el, ha a kutya megpróbálna visszatérni a szovjet csapatokhoz. A kiképzők és gondviselők lázadozni kezdtek a kutyák halálával járó kegyetlen küldetések miatt a hadseregnél, s volt példa arra is, hogy megtagadták új állat kiképzését. A hadsereg tagjai megkérdőjelezték a vezetés moralitását, a vezetés pedig nem tartotta költséghatékonynak a módszert.

  • A német csapatok a kutyák első, 1941-es moszkvai bevetése után tisztában voltak vele, hogy a Vörös Hadsereg kutyákat küld a tankok ellen; annyira, hogy a németek Minenhunde, azaz aknás kutya névvel illették a Vörös Hadsereg állatait. Ezt a náci propaganda egyrészt arra használta, hogy gyávának állítsa be a szovjet katonákat, akik kutyákat küldenek a harcba ahelyett, hogy maguk állnának ki a németek ellen. Másrészt a német hadsereg vezetése parancsba adta, hogy a fronton harcoló csapataik lőjenek le minden állatot, amit meglátnak.
A fennmaradt dokumentumok alapján a Vörös Hadsereg 1943 után elvétve vetett be kutyákat a hadszíntéren, a szovjet (később orosz) hadsereg viszont 1996-ig tartott tankelhárító célra kiképzett állatokat, főként német és belga juhászkutyákat. Az Egyesült Államok, Japán és Vietnám is próbálkozott a kutyák a Vörös Hadsereg módszeréhez hasonló hadszíntéri bevetésével a negyvenes években, egyik ország sem járt sikerrel.

A modern háborúk során az iraki háborúban felkelők próbáltak kutyára szerelt pokolgéppel kárt okozni a koalíciós erőknek, sikertelenül, az állat értelmetlen halálát okozva. Manapság a kutyákat őrzésre, védelemre, aknák és robbanóanyagok megtalálására, illetve emberek keresésére használják a rendfenntartó és haderők kötelékeiben.

 

ZsoltHun

Active Member
2018. október 26.
120
200
43
Nem tudom, hogy jó lesz-e ide, de második világháborús még aktív szolgálatban lévő gépekről (Isten igazából C-17) van benne szó.
Külön érdekesség, hogy szóba kerül benne a Li-2 és jó pár másodpercig a HA-LIX szerepel benne.
A másik ami érdekes volt számomra, hogy a RAF-nak van egy alakulata amiben veterán gépek vannak, kifejezetten bemutatókra a "Battle of Britain" események során.

 

Kurfürst

Well-Known Member
2017. szeptember 14.
2 909
5 190
113
"Ha Németország kirobbantja a második világháborút, szükségszerűen el fogja veszíteni" - összegezhetnénk Lajos Iván, pécsi jogász 1939-ben megjelent könyvének a mondanivalóját. A háborút Hitler három hónap múlva kirobbantotta és hat év múlva elvesztette.

A közel 100 oldalas, "Szürke könyv"-ként ismertté lett írás nagy siker lett, több tízezer magyar példányt nyomtattak, lefordították többek között angolra, franciára, németre. Magyarországon és Németországban betiltották, begyűjtötték és bezúzták a példányokat.

1944-ben, Magyarország német megszállásakor Lajos Ivánt az elsők között tartóztatták le és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan '45 nyarán tért haza. Minisztériumi tanácsosként dolgozott, de 1946. június 17-én váratlanul eltűnt, mint később kiderült a Szovjetunióba hurcolták. Moszkvában angol kémkedéssel vádolták meg és 15 évre ítélték. Egy szovjet-kazah munkatáborban halt meg 1949. szeptember 10-én, 43 éves korában. 1997-ben rehabilitálták, a családja ekkor tudta meg mi történt vele.

A könyv a szerzői jog lejárását követően elérhető online, belenéztem, érdekes olvasmány (alaposabb elemzésnek tűnik, mint sok mostani kiadmány, persze a kortárs szerző sok mindenről még nem tudhatott).

Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében (mtda.hu)