Kezdem Maróth művét egy hatalmas, a hadsereg újrafegyverzésének hátráltatása miatt a nemzetbiztonságunkat súlyosan veszélyeztető pénztemetőnek látni, ami semmivel nem vitte előrébb eddig a magyar haderő felszerelését, viszont irdatlanul megdrágítja a fegyverkezést. A gyár költségével együtt Zalaegerszegről három zászlóalj Lynx-et kapunk annyi pénzért, amennyiért a német gyárból négyet vehettünk volna. És ráadásul a fegyverek többsége sehol sincs, pedig most, azonnal, tegnapra lenne rá szükség a nemzetközi helyzet függvényében és belátható időn belül alapvető fegyverzetek se fognak rendszerbe kerülni, mert a hadiipari lobbi csak a távoli jövőben lesz képes produkálni őket. És akkor még ki tudja milyen minőségben, hiszen ismerjük a BM Heros tűzoltóautónak csúfolt járműveit, meg a Rába katonai produktumait!
A hadseregnek fegyver kell, nem hadiipar. A nemzetbiztonsághoz pedig nem harcjárműgyár kell, hanem lőszergyár, mert az mindegy ki gyártja az ágyút, a lőszert kell tudnunk nekünk gyártani hozzá. Nekünk üzemben tartanunk és javítanunk kell tudni a technikát, nem gyártani. Ilyen kis darabszámokban, mint nekünk kell csak csillagászati árakkal tudjuk gyártani. Olyan áron, hogy abból jóval több fegyverzetet vehetnénk (lásd: Lynx esetét a magyar gyártással!) A várpalotai lőszergyáron kívül majdhogynem teljesen feleslegesnek tűnik az egész hadiiparfejlesztés nemzetbiztonsági szempontból.