Qatar, Izrael, tehát ilyen kis két- három megyényi országok jó példák arra, hogyan kellene a haderő-fejlesztést véghezvinni, nyilván a helyi sajátosságok, a társadalmi környezet, a humán erőforrás (+a pénzügyi - de azért itt inkább nem mondok semmit) lehetőségek figyelembevételével. Ők nem siránkoznak, hogy nincs természetes akadály az ellenség útjában, nem adják fel már gondolatban hazájuk védelmét.
Plusz még egy dolgot tettek, időben léptek, és én ezt kulcsfontosságúnak vélem. Magyarország a rendszerváltás után társadalmi elit nélkül maradt. Na most ez így nem teljesen igaz, már a 2. világháború utánra (több lépcsőben) elvesztettük az országnak azon rétegét, ahonnan korábban az államférfiak kikerültek, vagy kikerülhettek volna. (Még nagyobb baj van, már akkor kezdődött, de 56-ban folytatódott, és most csúcsosodik, hogy a gazdasági szektorban aktív réteg is egyre vékonyodik.- de ez most csak részben tartozik ide.)
Nyilván felvetődik, hogy ha ennyire pesszimista vagyok, akkor miért kérem számon jelenleg a haderő-fejlesztést, hiszen az miért lenne jobb, mint az országban egyébként dúló állapotok. Mert azoknak a népeknek (nemzeteknek), akik fenn akarnak maradni a következő évtizedek zűrzavarában (és most nagyon finoman fogalmaztam meg azt az eszkalációt, ami következik) kell lenni egyfajta immunitás képességének. Például, hogy nem a politika vezet az orránál fogva minket (mindkét oldalt értve ezalatt), és hogy mi magyarok ne egymásra kiabáljunk dolgokat (Pl. hogy valaki HVG-s, mikor talán életében nem olvasta). Ha van olyan, hogy HVG-s magyar, meg nem HVG-s akkor ez az immunitás, amiről beszélek az nincs meg. Akkor lol.