II.
Kis megszakítással folytatva. A könnyebb átláthatóság kedvéért, az egyik grafikont ismét beilleszteném (portfóliós cikkből).
2021 júniusa, júliusa egy nagyon fontos időpontnak gondolom az inflációt euróövezeti infláció, így a magyar infláció kapcsán is (bár nem teljes az átfedés).
Még egyszer. Ekkor a ~legerősebb az euró a dollárhoz képest, ekkor éri el új csúcsát a TTF-es gázár, s rég nem látott magasságban az olaj ára. Ezek csak a COVID utáni felpattanáshoz, illetőleg a nagyon erős fiskális és monetáris lépésekhez, illetőleg az ellátási láncok zavaraihoz köthetők. Az ukrán háború 2022 február 24.-én kezdődik, de Európában ennek az előszeleit; vagy 2021 augusztus végéhez lehet kötni, mikor is az oroszok elkezdtek játszani a gáz árával; vagy legkésőbb az usa figyelmeztetéseihez ~novembertől, amelyek az előző hatást felerősítették.
Persze az igazsághoz hozzátartozik az, hogy az eu következetesen rossz energiapolitikát folytatott, legkésőbb a fukushimai baleset óta. Ezzel kapcsolatos cikk '21 novemberéből:
Európa sorsa jelenleg az időjárás kezében van: egy átlagosnál hidegebb tél esetén az elszálló energiaárak tönkretehetik az európai ipart és élelmiszertermelést, brutális inflációt okozva.
g7.hu
A fenti ábrán nagyon jól látszik, hogy 2021 nyarán lépi át az euróövezeti infláció az EKB 2%-os célját, a maginfláció, pedig ~1% környékén mozgott.
A háború kitöréséig a háborútól való félelemről, az ellátásiláncok zavarairól és a fiskális stimulusokról beszélhetünk (utóbbiról bővebben beszélnek/írnak a korrábban linkelt portfóliós cikkekben). Az ellátásiláncok zavarainak mértéke '21 őszére soha nem látott magasságokba emelkedik (van egy úgynevezett
global container freight rate index, ami '21 szeptemberében éri el a csúcsát 10400 dollárral ez két évvel korábban 1262 dolláron állt - itt meg kell említeni, hogy ez csak egy összevont index, akit érdekel külön rákereshet, pl egy Shanghai-LA 12000 dollár is volt, s szintén ebben a hónapban volt a csúcson, míg mondjuk egy New York-Rotterdam valamivel 1300 dollár felett tetőzött):
"
Egyelőre semmi jele annak, hogy a világ logisztikai rendszere a – koronavírus-járvány kitörése óta szinte állandósult – káosz rendezése felé haladna, épp ellenkezőleg, a helyzet egyelőre tovább romlik. A világ legjelentősebb kikötőiben jellemzően inkább nő, mint csökken a várakozási idő, amely után a konténerszállító hajók partra tehetik rakományukat."
Egyre hosszabb ideig kell várniuk a teherhajóknak, hogy bejussanak egy-egy kikötőbe, a görögországi Pireuszban is rekordot döntött a várakozó hajók száma.
g7.hu
Magyarán úgy érkezünk meg a háborúhoz, hogy a helyzet ezen a téren semmit nem javult
Jól látható a fenti ábrán, hogy a háború kitörésének idejére az euróövezeti infláció már 7% feletti, de a maginfláció még 3% alatt alakul, a különbséget az energiahordozók árának alakulása okozza. Az augusztus végi 50 eurós TTF-ár a háború előtti időszakra ~60%-os drágulással 80 euró környékére kúszott, a Brent ára ~72 dollárról ~92 dollárra drágult ('22 február 3. hetének átlagára).
Itt azt is érdemes megjegyezni, hogy az EKB kamatemelései 2022 júliusában indultak el, azért nem hamarabb, mert az európai ipar számára egyrészt szükség volt a gyenge euróra, hogy segítse az exportot, de egyben a nagyon gyenge euró megdrágította az akkor már rettenetes drága energiahordozók importját (eur/usd árfolyamra érdemes rápillantani).
'22 június elejére lényegében visszatalált 80 euró környékére (korábbi magasabb szintekről - ugye ekkor derült ki végérvényesen, hogy nem lesz szankció az orosz gázon), ez júliusban már 160-190 eurós árakat jelentett heti átlagban.
A már linkelt
uniós cikkből további két grafikon (sajnálatos módon el van egy kicsit csúszva, így kicsit nehezebben követhető):
Az energiahordozók eu-s importja euróban:
Az adott országok részesedése az importon belül:
Jól látható, hogy a piac nem kímélt senkit. Például érdemes egy pillantást vetni az usa számaira. '21 harmadik negyedéve és '22 harmadik negyedéve között piaci részesedését ~4%-al, azaz 50%-al emelte, de az ebből származó bevételei közel négyszereződtek.
Az olajársapka velünk él, de egy időben ezek a derék uniós vezetők
gázársapkát is szerettek volna, pedig megmondták előtte, jó félévvel, hogy könnyedén helyettesítjük majd az orosz gázt, csak azt elfelejtették közölni, hogy ahhoz évek, meleg telek és jól feltöltött gáztárolók kellenek, de egy időben még az orosz gáz importjának teljes tilalma (vezetékes+lng) is felmerült, bár a csúcsra augusztusban ért, amikor is volt olyan nap, hogy majdnem 350 eur/kwh-ra sikerült az árakat feltornázni; amiként arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elmúlt évek Brent csúcsát azaz időszak tartja, amikor is az orosz olaj teljes betiltásával riogatták a piacokat ('22 június).
Meg kell említeni még hogy ez időtájt volt, hogy az európai ipar szereplői sorra szüneteltették termelésüket az elszálló gáz és áramárak miatt (utóbbiról is lehetne bővebben írni).
Manufacturers are furloughing workers and shutting down lines because they can’t pay the gas and electric charges.
www.nytimes.com
Itthon a mandiner szemlézte az írást:
"...leállt Európa alumínium- és cinkgyártásának fele, köztük a német Arcelor Mittal, Európa legnagyobb acélgyára. A gáz- és áramexportőr Norvégiában az Alcoa alumíniumipari óriás egy kohójában harmadával fogja vissza a termelést. A világ legnagyobb cinkgyártója, a holland Nyrstar határozatlan időre felfüggesztette termelését, sőt, még a német Hakle vécépapírgyár is csődbe jutott.
„A krízisben bizonyos mértékben az európai szankciók ütnek vissza, amelyeknek Moszkvát kellett volna büntetniük Ukrajna inváziójáért.
A fájdalom azonban aláásta az európai cégek bizalmát, illetve tervezési képességüket”
A bénító energiaáraktól tönkremennek az európai gyárak, írja franciaországi riportjában a vezető amerikai liberális lap.
mandiner.hu
Visszatérve.
Mindezek jelentősen befolyásolták az inflációspályát, de ez csak a jéghegy csúcsa. Látható, hogy az európai maginflációs csúcs egyáltalán nem esik egybe a gáz és brent csúcsaival. Említettem volt, úgy érkeztünk meg a háborúhoz, hogy az ellátási láncok zavarai nagyon jelentősek voltak, erre jött rá a tavaly kivetett több ezer uniós szankció (
termékekre, továbbá
cégekre és személyekre - nem a legújabb kiadás, ha jól tudom, de azt hiszem 99%-a rajta van). Ezek a szankciók, főleg a SWIFT-rendszerből történő kizárás, egyszerűen nem csak zavarokat okozott, hanem szabályszerűen elvágta az ellátási láncokat. Itt ne csak arra gondoljanak, hogy pl. a finnek így majd máshonnan szereznek fát és kész, hanem ez egy láncreakciót indított el (tovagyűrűző hatásokat, ha így jobban tetszik), itt a köztes/félkésztermékekre kell elsősorban gondolni. Magyarán az orosz-ukrán importból csak példaként a lengyelek csak félkésztermékeket készítettek egy-egy adott termék esetén, amit más uniós országokba - mondjuk a németekhez - értékesítettek további feldolgozásra, így a szankciók közvetett hatása a német céget is érintette, mert a korábbi beszállítója nem tudott termelni. Az eleve túlterhelt tengeri szállítmányozási útvonalakat, európai kikötőket, tovább kellett terhelni, mert ami addig szárazföldön bejött ezen országokból, azt is ugyebár ily módon kellett kiváltani.
A szankciók azon országoknak fájtak jobban, ahol a gazdasági kapcsolatok szorosabbak voltak az oroszokkal és ukránokkal, mert nem szabad feledni, hogy itt az ukrán ipar óriási károkat szenvedett el. Általánosságban leírható, hogy egy-egy ország földrajzilag minél közelebb helyezkedett el a háborúban résztvevő országokhoz (sőt még Fehéroroszországot is ide vehetjük) a gazdasága annál nagyobb károkat szenvedett, s ezen országokban az infláció is jelentősebb volt, akár az energiahordozók tekintetében is, mert nemcsak a holland gáztőzsde létezik Európában (de ezt tekintik irányadónak), továbbá energetikai infrastruktúrákat sem lehet varázsütésre létrehozni.
Nekünk is sokszor megüzenik, hogy váljunk le az orosz energiahordozókról. Rendben, de hogyan (ehhez pénz kell), de a mikorra még fontosabb kérdés (az idő nem megvehető), ezért nem értem a toleranciabajnok objektíveket, hogy legalább ilyen helyzetekben kellene legalább megértés, de inkább támogatást adniuk kapcsolataikon keresztül, mert vannak ügyek amelyek felül kell írják a pártérdekeket.
Az euróövezeti maginflációs csúcshoz, ami ugye '23 tavaszára következett be, tehát nemcsak az energiaárak elszállása, hanem a további szankciók, a még erősebben fellépő ellátási problémák, és az EKB monetáris politikája is hozzátársult, melyet nem is biztos, hogy sokkal jobban lehetett volna csinálni ebben az időszakban, a korábban már említett okok miatt.
Így is hosszú lett (külker adatokra se tértem ki), remélem nem lett annyira rossz és unalmas, a hibáimat pedig nyugodtan javítsák ki.
ui.: 3 napja voltam a lidl-ben. 279 forint volt
félkiló kenyér.