Akkor most gondosan gondoljuk végig, hogy miért is van szüksége egy többnemzeti közös üzemeltetésű SAC-nak ejtőernyős ugratási képességre (az amerikaiakon kívül SAC-os ország ilyet nem csinál, de neki erre van sajátjuk), de a teher dobási képesség sem egy olyan dolog, amit mondjuk bármelyik résztvevő ország eddigi időtartam alatt bármikor is élesben igényelt volna. A SAC a résztvevő országok missziós szállításainak kivitelezésére jött létre. Nem az egyes országok holmi 3 gépes légideszant különakciójára.
Miért is kell a SAC-nak a résztvevő országok pénzén felesleges marhaságokra költeni a drága repültórákat? A pilóták szakszója nem fog attól elveszni, hogy nem gyakorolják az ejtőernyős ugratást. De gondolom a SALIS sem túl sok ejtőernyős gyakorlatot tol le. A mi könnyű lövészeink sem járnak évente sarkköri meg dzsungel kiképzésre.
Közben pedig olyan válsághelyzet van, ami gyakorlatilag kizárólag csak a légi szállításról szól. A-ból B-be.
Nem azt mondom, hogy ezek a képességek ne lennének egy nemzeti légierő alapvető feladatai, de egy többnemzeti HAW-nak értelmetlenek.
Közben én azért tisztában vagyok vele, hogy miért nem mentek folyamatosan a SAC gépek Kelet-Nyugat között ingázva, csak értelmetlen bárkinek a SAC-ra mint képességre nemzeti szállítókapacitást bazírozni. Ennek a lényege a kiegészítő képesség. Ez igen is egy képesség. Bár képes lenne a C-17 harckocsikat mozgatni, azonban ilyet az USA-n kívül egyik SAC tag sem fog mozgatni.
Nekünk egy missziós kitelepítést, hazatelepítést tud meggyorsítani a jelenlétük. Lehetővé válik, hogy 3db rámpás gép elég legyen az A319-esekkel kiegészítve.
Pl azért,hogy a pilótaknak meglegyen a teljes spektrumú combat ready papírja?