A Groskov-i koncepcióba teljesen beleillet a Kuznyecov, de maga a koncepció teljesen illuzórikus volt. A haditengerészet, ahogy maga a szovjet haderő a hetvenes években már egy izolált burokban élt, a szovjet gazdaság valós képességéről és a benne rejlő potenciálról szinte semmi fogalmuk se volt.
Az USA a petrodollár, vagyis a nyomtaott pénz hetvenes évekbeli bevezetésével tért rá arra az útra, hogy a Szovjetúniót rá tudta venni egy teljesen vállalhatatlan fegyverkezési versenyre. Amit az Enterprise, majd a Nimitz osztály anyagilag-technológiailag képviselt, az még egy potens szovjet rendszernek is komoly kihívás lett volna, nemhogy egy olyannak, amelyik önmaga gátját jelentette. Ez a két hajó is a hatvanas, illetve a hetvenes években jelent meg. A szovejetek hajóépítési tervei pedig brezsnyevi pangásnak nevezett elszalasztott hetvenes évtized legvégétől indult.
Az USA és a Nyugat kezében ott volt a mikroelektronika jelentett technológiai forradalom, a nyomtatott pénz és a 73-as olajválság utáni kényszer fejlesztések, ami a gazdasági hatákonyságot illeti.
Ezzel szemben a szovjet realitás az elálmosodott, elnehezült rendszer, a valóság egyfajta tagadása, a következő generációs technológiák (mikroelektronika, korszerű tervezési rendszerek, korszerű fegyverrendszerek, anyagmegmunkálás) teljes hiánya.
És ehhez jött a nyolcvanas évek közepére Afganisztán és Csernobil. Na meg a Buran-Enyergija program. A lézerfegyverek. A Tu-160-as. Sorolhatnám.
Nyílt az olló, mégpedig nagyon.
Az eredmény ismert, a Kuznyecov, ami eredetileg egy tipikus szovjet lépcsőzetes fejlesztési rendszer csupán első állomása lett volna, megmaradt az egyetlennek.
Miközben a Nimitz osztály az Enterprise nyomán készült, az meg a hagyományos hajtásrendszerű, de ugyanúgy szuperhordozókon alapult és még ezekkel is bő két évtizednyi, ráadásul háborús (II. VH, Korea, Vietnam) tapasztalat gyűlt össze, a szovjeteknek erre az egyszem "belépőszintű" hajóra se jutott semmi komolyabb előzetes ismeret.
Persze valahol nekik is el kellett volna kezdeni, de a baj az volt, hogy erre igazából soha nem volt meg a megfelelő idő.