Az orosz katona pedig tardícionálisan nem attól hős, hogy mennyire sikeres, hanem, hogy mennyire áldozatkész.
Érdemes egy kicsit olvasgatni a történelmet és egy kicsit olvasgatni a kulturális különbségeket Kelet és Nyugat között.
A keleti hadfilozófia az önfeláldozást kezeli mindennél magasabb erkölcsi rendű győzelemként.
Sztálingrádnál az oroszok több embert vesztettek mint a németek, és zömében a saját hadvezetésük hibájából. De pont, hogy a hatalmas véráldozat erkölcsi magassága mossa tisztára az erőfeszítést és ezeket a bűnöket, holott Nyugaton ezért picsán rugták volna a hadvezetést, hogy ilyen ostobán elpazarolták a saját embereiket.
A hidegháborús haditechnikában ott valahogy nem a faék gépek, feláldozható bennük ülőkkel voltak erőltetve, hanem normálisan, sőt teljesen újítóan is fejlesztettek. Ez inkább ilyen modern sajátosság, sajátos államberendezkedés, hogy vannak alulfinanszírozottak (szárazföldi erők), hullámzóak (légierő), normálisan felkészítettek (stratégiai erők), és feneketlen és értelmetlen pénznyelők, mint a haditengerészet.