Egyrészt nem vákuum, hanem magas légkör. Még a nemzetközi űrállomás 400 km-es pályamagasságán is van légköri fékezés, amit időnként korrigálni kell.
Másrészt gravitáció. A gravitáció felelős azért, hogy nem illan el a föld légköre.
Ha a Nemzetközi Űrállomás szellent egyet (beindítják a korrekciós hajtóművet) akkor nem fogja megtépázni 20 perccel később, ezer km távolságban az így keletkezett szélvihar az arra járó műholdat. Ez még azonos pályamagasságon sem jön össze. No pláne nem fog felbattyogni a gáz 1000 km pályamagasságra pusztán azzal a felkiáltással, hogy márpedig ő a végtelenségig tágulni szeretne és a gravitáció le van érdekelve.
Ekkora léptékekben mint amiről itt szó van nem fog gömbszimmetrikusan tágulni a gáz 20 percen át. A gáz tágulása nem egészen úgy néz ki ekkora léptékben, mint itt a földön szokott történni, ha becsavarod a szifonba a patront.
Egy 2000 km átmérőjű gömb térfogata 4189 millió km3, ha ebbe nem 15 kg, hanem mondjuk 500 kg (még -104 fok alatt, cseppfolyós állapotban tartva is az már elég combos tárfogat és a tartállyal együtt komoly, ICBM hasznos terhekhez hasonló tömeg) gázt kieresztesz, akkor is 8378 km3-re, azaz ennyi milliárd m3-re fog jutni 1 gramm gáz. Itt a földön, normál hőmérsékleten és nyomásnál az etilén sűrűsége 1,178 kg/m3. Ennél kb. 10^16-onszor ritkább lenne az az 500 kg etilén egy 2000 km-es gömbben. Ilyen sűrűségnél, amikor kis túlzással távcsővel sem látják egymást a molekulák, nem működik a végtelenségig tágul a gáz elképzelés.
Csak csendben megjegyzem, hogy ilyen sűrűségnél a hagyományos kémiai reakciók feltételei sem igazán adottak, mert a molekulák alig találkoznak. Márpedig a kemilumineszcencia kémia reakció. Amire egyébként maga az etilén önmagában nem hajlandó. Az ózon meg, amivel elsősorban reagálna, jellemzően 30 km alatt érzi jól magát, de 50 km fölé végképp nem vágyik.
Az igazán magas légkörben, 90 km felett, a termoszférában, már nem a hagyományos kémia az úr, hanem ha oda süt a nap, akkor a fotokémia, ha meg takar a Föld, akkor a fizika. Ha ott valami történik, annak jó eséllyel vagy a napsugárzáshoz van köze, vagy fizikai jelenség az alapja.
Az etilén a maga 28 grammos moláris tömegével (annyi, mint az N2 molekuláé) és a levegőéhez hasonló normál sűrűségével szintén ott szeret tartózkodni, ahol a sűrű légkör. Alapvetően az alsó pár 10 km-ben, de mindenképpen 100 km alatt. 90-100 km felett a gázok molekulatömegük szerint rendeződnek el: a nitrogén molekula helyett először fokozatosan az atomos oxigén, majd a hélium, végül a hidrogén kerül túlsúlyba. Az etilén ott nem érzi jól magát és lefelé kéredzkedik.
