Atomtöltetek

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

rudi

Well-Known Member
2015. november 30.
7 121
14 677
113
A tökéletesen gömb alakú lökéshullám létrehozásához két féle robbanóanyagra, és speciális gyújtóra volt szükség.

A fenti ábrán látható, hogy két féle égési sebességű robbanóanyag alkalmazásával meg lehet törni a robbanás lökéshullámát, mint a fényt egy optikai lencsén.
A lassabb égési sebességű robbanóanyag (képen világos) Baratol volt (70% Bárium nitrát, és 30% TNT), a gyorsabb pedig a Composition-B nevű (60% RDX, és 40% TNT).
A gömböt körbevevő 32db gyújtónak nagy sebességűnek kell lennie, és itt már számít a gyújtókhoz vezető kábelek azonos hosszúsága is.
Két kép miért is kell a robbanóanyag lencse megoldás:
1.) Lencse nélkül - a robbanás lökéshulláma nem egyformán érné a mag felszínét és csak behorpasztaná azt

2.) Lencsével : a két fajta égésidejű rommanóanyag és a lencse kialakítással a lökéshullám egyszerre éri a mag felszínét
 

Hpasp

Well-Known Member
2018. január 28.
4 572
21 351
113
Fat Man

A megmaradt HS-3, és HS-4 plutónium félgömböt, és újításként az R-1 plutónium gyűrűt, ami a félgömbök összeillesztését fedte, egy magnézium szállítódobozban, 1945 július 26-án rakták egy C-54-es szállítórepülő fedélzetére, a kirtlandi támaszponton.


Fat Man Tinian szigetén. Az illesztéseket szigetelésként, folyékony aszfalttal fújták le.

Három nappal Hiroshima bombázása után, augusztus 9-én 11:45-kor Nagaszakira mértek atomcsapást.


A ~21kt hatóerejű Fat Man pusztításának mértéke (amit még jelentősebben befolyásolt a domborzat) Nagaszaki térképén.

Az epicentrumból kiinduló körök 1000 lábanként (~300m) vannak felrajzolva.
A pirossal jelölt területen, tüzek pusztítottak, bordó területen a tüzek mellett a lökéshullám is.
A zölddel jelölt területen, minden lakóépület szerkezete károsodott a lökéshullámtól.

Dél-keleti irányban az epicentrumtól 9000 lábra (2700m) a domb mögött maradtak ép épületek, viszont déli irányban az öbölben 16’000 láb (4900m) távolságban is volt a lökéshullámtól sérült lakóház.


1945. szeptember 2., a japán külügyminiszter aláírja a fegyverletételi okiratot a USS Missouri fedélzetén.


A magnézium szállító dobozok a világ első három plutóniummagjával.

Bal: Herb Lehr a Trinity alaptáborában, 1945. július.
Középen: Luis Alvarez Tinian szigetén a Fat Man maggal, 1945. augusztus.
Jobb oldalon: A harmadik „Démon” mag, Los Alamosban, 1946 elején.

A Manhattan projekt kiadásai 1945. október 1-ig 1,845 milliárd dollárt tettek ki (26 milliárd dollár 2019-es dollárban), ami kevesebb, mint az USA második világháborús kiadásainak kilenc átlagos napja.
Összesen négy fegyvert (Trinity, a Little Boy, a Fat Man és a Daemon Core) állítottak elő, így egyetlen bomba átlagos költsége 460 millió korabeli dollár volt. (2019-ben ez 6.5 milliárd dollárnak felelne meg, bombánként)
Összességében ez csak a második legdrágább fegyverprojekt volt, amelyet az Egyesült Államok a második világháború alatt indított, a Boeing B-29 Superfortress tervezése és gyártása mögött, ami 3 milliárd dollárt tett ki (42 milliárd dollár 2019-es dollárban).


1945 Augusztus 30-i kimutatás az Egyesült Államok plutónium készletéről.

Jobb oldali oszlopban a már “nem-használható” készlet 13kg; HS-1,2 (Hemisphere - félgömb) a Trinity kísérletnél elhasznált, HS-3, 4, R-1 (Ring - gyűrű) a Fat Man-be épített, és Nagaszakira ledobott mennyiség.
Középső oszlopban szintén 13kg áll rendelkezésre; HS-5, 6, R-2 alkotta a harmadik elkészült magot, ami augusztus végén még a minőség ellenőrzésen volt.
Ez lett a hírhedt Démon mag, ami kísérletezés közben, két balesetet is szenvedett, és több fizikust is megölt.
A negyedik mag részei HS-7, 8, R-3 még formába öntés alatt álltak ekkor, és csak szeptember 5-én készültek el.

A háború után, 1946 közepén a két fenti plutónium magot, a Bikini Atollon az Operation "Crossroads" kísérletekben felhasználták.
Mindkét fegyver ~23 kilotonna hatóerőt produkált.

Fat Man Mark III bombát 1946 közepén rendelték sorozatgyártásra.
1946 augusztusáig a Kirtland Army Air Field-ben mintegy 50 bomba elektromos és mechanikai alkatrészeit tárolták, de csak kilenc plutóniummag volt elérhető.
1948 decemberére már 53db mag készült el.
1949 végéig 120db Mark III Fat Man bomba állt rendszerbe, amikor azt a Mark 4 nukleáris bomba leváltotta.
A Fat Man Mark III végül 1950-ben lett a rendszerből kivonva.

A háború utáni 1940-es években egy nukleáris csapásmérés nehézkes vállalkozás lett volna a Fat Man Mark III korlátai miatt.
Az ólom-savas akkumulátorok, amelyek a gyutacs rendszert működtették, mindössze 36 órán át tartották a töltésüket megfelelő szinten, ezután újra kellett tölteni őket.
Ehhez viszont a bombát szét kellett szerelni, ami az akkumulátorok újratöltésével együtt 72 órát vett igénybe egy körülbelül 40-50 fős jól kiképzett csapatnak, 1948 júniusában viszont csak három ilyen csapat létezett.
A plutónium magot egy hétnél tovább nem lehetett a bombában hagyni, mert az általa termelt hő (~40 °C) károsította a körülötte elhelyezett robbanóanyagokat.
Az egyetlen repülőgép típus amely képes volt a bombát hordozni a B-29-es volt, és az egyetlen bombázó egység amely ki lett képezve a Fat Man Mark III bevetésére, a 509th Bombardment Group volt a Walker Air Force Base-en, Roswellben, Új-Mexikóban.


A Szovjetunió 1:1-ben lemásolta a Fat Man-t, ez lett az RDSz-1 típus, ami 1949 augusztus 29-én 20kt hatóerőt produkált a Szemipalatyinszki kísérleti lőtéren.

A következő hétvégén egy kis ország nukleáris fegyverprogramjának részleteiről írok majd, amelyik meghozta a politikai döntést, rendelkezett a szükséges anyagiakkal, és nem törődött a nemzetközi közvéleménnyel.

(úgysem találjátok ki…)
;)
 

Hpasp

Well-Known Member
2018. január 28.
4 572
21 351
113
Tudtommal a 3. fázisban U238 van.

Upsz.Köszi a javitást!Igen U238.Tudtommal a háromfázisu papiron maradt,de ha sorkerül rá,ezekszerint mégis megcsinálta valaki.

Csak azért okoskodok lérakosként, mert már végigolvastam az anyagot amiből dolgozok - amit fordítok.

Szóval, a harmadik fázis szempontjából (plutónium hasadás->fúzió által képzett extra neutronok által okozott hasadás) szinte mindegy hogy ²³⁵U fegyver minőségű uránról, vagy ²³⁸U természetes uránról, beszélünk.
Mindkettő hasadásakor 180MeV magenergia szabadul fel.
²³⁸U természetes urán sok nagyságrenddel olcsóbb mint a ²³⁵U fegyver minőségű urán.

Ettől függetlenül, már az 50-es években használták a harmadik fázisban a ²³⁸U természetes uránt, és a 80-as években (jó okkal) a drágább ²³⁵U fegyver minőségű uránt.

Kitárgyaljuk, kiszámoljuk, és modellezzük is majd ezeket...
...amikor oda érek.
:cool:
 

Celebra

Well-Known Member
2017. április 7.
5 514
2 524
113
Csak azért okoskodok lérakosként, mert már végigolvastam az anyagot amiből dolgozok - amit fordítok.

Szóval, a harmadik fázis szempontjából (plutónium hasadás->fúzió által képzett extra neutronok által okozott hasadás) szinte mindegy hogy ²³⁵U fegyver minőségű uránról, vagy ²³⁸U természetes uránról, beszélünk.
Mindkettő hasadásakor 180MeV magenergia szabadul fel.
²³⁸U természetes urán sok nagyságrenddel olcsóbb mint a ²³⁵U fegyver minőségű urán.

Ettől függetlenül, már az 50-es években használták a harmadik fázisban a ²³⁸U természetes uránt, és a 80-as években (jó okkal) a drágább ²³⁵U fegyver minőségű uránt.

Kitárgyaljuk, kiszámoljuk, és modellezzük is majd ezeket...
...amikor oda érek.
:cool:
Neutronforrásként burkolják a tölteteket,de a három fokozatú bombát,amitől 100Mt-nál nagyobb hatóerőt vártak tudtommal senki nem csinálta meg,mert felesleges.Legalábbis anno ilenformán olvastam.De annak már 20-30 éve
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
12 173
5 644
113
Neutronforrásként burkolják a tölteteket,de a három fokozatú bombát,amitől 100Mt-nál nagyobb hatóerőt vártak tudtommal senki nem csinálta meg,mert felesleges.Legalábbis anno ilenformán olvastam.De annak már 20-30 éve
Mát a 10 MT fele is szétsugárzik a világűrbe.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
10 084
34 270
113
Neutronforrásként burkolják a tölteteket,de a három fokozatú bombát,amitől 100Mt-nál nagyobb hatóerőt vártak tudtommal senki nem csinálta meg,mert felesleges.Legalábbis anno ilenformán olvastam.De annak már 20-30 éve
Téves. Elég sok háromfázisú bombát teszteltek. Gondolj csak a 15Mt-s Castle Bravo tesztre.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
10 084
34 270
113
Jó kis összeállítás:


A 3. egy elég érdekes teszt volt 1991-ben. Pleszecknél felrobbantottak 100 ezer darab TM-57-es harckocsiaknát. A 900 tonnányi robbanótest célobjektuma három RSz-24-es rakétahordozó vonatszerelvény volt, melyből az egyik a robbanás után még rakétaindításra is képes volt!
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
12 173
5 644
113
Jó kis összeállítás:


A 3. egy elég érdekes teszt volt 1991-ben. Pleszecknél felrobbantottak 100 ezer darab TM-57-es harckocsiaknát. A 900 tonnányi robbanótest célobjektuma három RSz-24-es rakétahordozó vonatszerelvény volt, melyből az egyik a robbanás után még rakétaindításra is képes volt!
Az amelyik egy kilóméterre volt.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
10 084
34 270
113
Tudtommal az 2fázisú,hidrogénbomba volt.De lehet,hogy csak elavultak az ismereteim.
Az én ismereteim hiányosak. Én idáig tévedésben éltem e tekintetben, mert bár volt sorozatban is gyártott három fázisú bombatípus (B41), ennek mégse volt köze a Castle Bravo kísérlethez, ami annak ellenére okozott hatalmas sugárterhelést, hogy csak kétfázisú volt.
Amúgy a B41 egy érdekes dizájn volt. Három fázisú volt (fisszió -fúzió - fisszió) de négy fokozatú (fisszió - fúzió - fúzió - fisszió). És a legnagyobb hatóerejű amerikai bombatípus, illetve nukleáris fegyver. 4.8 tonnás tömegére jutó 25Mt hatóerővel a legnagyobb hatóerő/tömeg arányú eszköz volt.
És 1963-ban tervben volt még a 35Mt-s változata is, 3.7 tonnás kivitelben, amelyeket a Titan II-esekhez készítettek volna, de végül nem valósult meg. 1976-ban kivonták a rendszerből is. A 25Mt-s B41-es 5.2Mt/tonna aránya még úgy is magasabb volt, mint a "Cár-bomba" soha meg nem valósult 100Mt-s verziójának 3.7Mt/tonna aránya. Az 1963-ban tervezett 35Mt-s verzió esetén a fejrész szerkezetének minden egyes tonnájára közel 10Mt hatóerő jutott volna.
A szovjet R-36M2 20Mt-s fejrészéről nincs ismeretem, de az új orosz RSz-28-as esetében emlegetnek egy elméleti 50Mt-s fejrészt, ahol elvben a 6Mt/tonna arány is elérhető.
 

Celebra

Well-Known Member
2017. április 7.
5 514
2 524
113
Az én ismereteim hiányosak. Én idáig tévedésben éltem e tekintetben, mert bár volt sorozatban is gyártott három fázisú bombatípus (B41), ennek mégse volt köze a Castle Bravo kísérlethez, ami annak ellenére okozott hatalmas sugárterhelést, hogy csak kétfázisú volt.
Amúgy a B41 egy érdekes dizájn volt. Három fázisú volt (fisszió -fúzió - fisszió) de négy fokozatú (fisszió - fúzió - fúzió - fisszió). És a legnagyobb hatóerejű amerikai bombatípus, illetve nukleáris fegyver. 4.8 tonnás tömegére jutó 25Mt hatóerővel a legnagyobb hatóerő/tömeg arányú eszköz volt.
És 1963-ban tervben volt még a 35Mt-s változata is, 3.7 tonnás kivitelben, amelyeket a Titan II-esekhez készítettek volna, de végül nem valósult meg. 1976-ban kivonták a rendszerből is. A 25Mt-s B41-es 5.2Mt/tonna aránya még úgy is magasabb volt, mint a "Cár-bomba" soha meg nem valósult 100Mt-s verziójának 3.7Mt/tonna aránya. Az 1963-ban tervezett 35Mt-s verzió esetén a fejrész szerkezetének minden egyes tonnájára közel 10Mt hatóerő jutott volna.
A szovjet R-36M2 20Mt-s fejrészéről nincs ismeretem, de az új orosz RSz-28-as esetében emlegetnek egy elméleti 50Mt-s fejrészt, ahol elvben a 6Mt/tonna arány is elérhető.
Hát,passzolok.Nincs már meg egyik ilyen témájú könyvem se,de ha emlékeim nem csalnak,a Titán II töltete egy két fázisú 25Mt robbanófej volt.Póriasan hidrogénbomba.Viszont H bombábol se egyféle volt.De én ugy tudtam,hogy nem csináltak 3 fázisú bombát.Mert felesleges az a hatóerő,amire képes.De kivárjuk mig Hpasp eljut odáig,mi a friss infó.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
10 084
34 270
113
  • Tetszik
Reactions: Celebra

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
37 656
51 377
113
Az ólom-savas akkumulátorok, amelyek a gyutacs rendszert működtették, mindössze 36 órán át tartották a töltésüket megfelelő szinten, ezután újra kellett tölteni őket.
Ehhez viszont a bombát szét kellett szerelni, ami az akkumulátorok újratöltésével együtt 72 órát vett igénybe egy körülbelül 40-50 fős jól kiképzett csapatnak, 1948 júniusában viszont csak három ilyen csapat létezett.
A plutónium magot egy hétnél tovább nem lehetett a bombában hagyni, mert az általa termelt hő (~40 °C) károsította a körülötte elhelyezett robbanóanyagokat.

;)

Ebből az első az olyan tényező, amit nem értek. Nem tudtak olyan akku elhelyezést megoldani, hogy ne kelljen szétkapni a bombát? Vagy megoldani a külső/belső tápot, hogy csak felszállásra való guruláskor kelljen lecsatlakozni?

A második az már olyan, ami húzósabb.
 

papajoe

Well-Known Member
2016. február 21.
11 178
22 155
113
Jó kis összeállítás:


A 3. egy elég érdekes teszt volt 1991-ben. Pleszecknél felrobbantottak 100 ezer darab TM-57-es harckocsiaknát. A 900 tonnányi robbanótest célobjektuma három RSz-24-es rakétahordozó vonatszerelvény volt, melyből az egyik a robbanás után még rakétaindításra is képes volt!



Bakker,100 ezer db hk aknát összedobtak egy kísérleti robbantásra :D,akkor mennyi volt nekik összesen?
Mennyi támadó hk-val számoltak kb?:D
Nagy mák,hogy nem sült el a hh,még konvencionálisan sem, lófütty maradt volna a szu perem országaiból(belőlünk is),vagy az sem.:oops:
Vietnám csak egy petárda lett volna ahhoz képest.
Meg sem tudjuk szerintem becsülni,hogy a 60as években,amikor még volt rubel,mennyi hagyomanyos fegyverzetet gyártottak le Ivánék,kb minden nato gyalogos katonára jutott volna 1 ágyúgolyó,meg egy rpg,a karabély lőszert meg százasával/ellenséges katona.
Valamelyik topikban összeszámolhatnánk ,hogy kb mennyi fegyverük volt a csúcsidőben,csak miheztartás végett,meg mennyi szárazföldi katona,csak az Oroszoknak.