106 éve (+1 napja), 1918. november 11-én Németország is kapitulált az 1. világháborúban. A hadserege még mindenhol ellenséges területen állt, de a hátország már szétrohadt. A vörös veszedelem az évek óta tétlenül várakozó flotta legénységénél ütötte fel a fejét, aztán pillanatok alatt...
t.me
106 éve (+1 napja), 1918. november 11-én Németország is kapitulált az 1. világháborúban. A hadserege még mindenhol ellenséges területen állt, de a hátország már szétrohadt.
A vörös veszedelem az évek óta tétlenül várakozó flotta legénységénél ütötte fel a fejét, aztán pillanatok alatt szétterjedt a nagyvárosokba is. Baloldali felforgatók ordították, hogy nem akarnak többé Istent, Császárt és Hadsereget miközben a belvárosi kávéházak frontlógósai tépték le a tisztek rangjelzéseit és a rokkant katonák melléről a Vaskeresztet. Szóval az játszódott le nagyjából, mint nálunk, Magyarországon.
De a németeknél más is történt. Nem minden katona adta le a fegyverét a frontról hazatérve. Nem akartak beletörődni, hogy ez a történet így érjen véget. Nem azért harcoltak éveket, nem azért temették el bajtársaik tömegét, hogy aztán minden szétessen, amiben hittek. Katonatisztek, rohamosztagosok, tengerészgyalogosok álltak össze Freikorpsokba (szabadcsapatokba) olyan parancsnokok vezetésével, mint von Epp tábornok, Ehrhardt korvettkapitány vagy Pabst őrnagy.
És nem sokat tétlenkedtek. Már januárban rázúdultak a vörös fővárosra, Berlinre, és napok alatt megtisztították. A kommunistáknak esélyük sem volt a négy éven keresztül a flandriai vérben és sárban edzett veteránok ellen. Olyan erővel és elszántsággal vetették magukat az elbarikádozott utcákra, mintha egy francia lövészárok lenne. A gyűlölet és az elkeseredés fűtötte őket. Elvették a becsületüket, az egyenruhájukat, a fiatalságukat... de a hazájukat nem akarták adni. Ezek az arcok nem kértek kegyelmet, de nem is osztogattak. A vörösök vezetői pillanatok alatt a Spree folyóban találták magukat golyóval a fejükben.
És nem volt megállás. Hasonló módszerekkel véget vetettek a bajor és a brémai tanácsköztársaságnak majd a ruhr-vidéki kommunista felkelésnek. Utána a Szilézia elfoglalására érkező lengyeleket is megverték, majd kiűzték a szovjeteket a Baltikum déli feléből. Az Antant belátta, hogy Németország még mindig kemény dió... róla meg sem kísérelte levágni a területe 2/3-át.
A Freikorps megmutatta, hogy lehet akármilyen reménytelen a helyzet, amíg ott a harcos kezében a fegyver, nincs minden veszve...
