Eleve a kocsi súlypontja végett a sáncról a falra érkezéstől hátrabillenne az egész, úgy hogy a felfutás és fordulás után már nem érne kerék (legalább is az elsők tuti nem) a falhoz...onnan meg egyenes út a hanyattesés...hacsak nem érünk addig a másik sánc görbületéhez, amire ráesve az levezet minket...
Bringánál más a szitu, az emberke a "testével befolyással van" a kerékpárra...azaz neki tudja "nyomni" azt a falnak addig a néhány pillanatig ill. a súlypontot is eszerint igazithatja. Gondolom én
Lefelé, a fordulás után, hátrafelé menet már egyértelmű, hogy szabadon esik a fal mellett, csak "bejön alája" a másik sánc, amin végül lejön.
A kérdés az, hogy elegendő-e az a pár pillanatnyi kerék-tapadás, ami abból adódik, hogy a lendület "belenyomja" a falba a kocsit (lengéscsillapító + gumik összenyomódása) ahhoz, hogy elkezdje a fordulást?
Feltételezem, hogy ha a kocsi már elkezdett fordulni, akkor már nem szükséges a kerék tapadása a falhoz, hiszen akkor az autó már a perdülete miatt is folytathatja a fordulást addig, amíg teljesen háttal nem fordul annak a sáncnak, amin lejön.