Valamelyik másik témakörben olvastam ma illetve találtam ezt a linket /kiemelések, beírások tőlem, mivel ezekről Yoda is írt itt a sakktáblában ezért ismétlés nem lesz.
Hasonló folyamatok most hasonló helyzetet kezdenek kialakítani, mint 1914-ben, az első világháború küszöbén – mondja Szalay-Berzeviczy Attila, volt tőzsdeelnök, A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője.
forbes.hu
"
Ekkorra azonban már egy évszázad eltelt az előző nagy európai háború óta, és nagyjából ennyi időre van szükség ahhoz, hogy mindenki eltávozzon az élők sorából /
kollektív tudás hiánya óriási probléma/, aki közvetlen vagy közvetett tapasztalatból ismerhette meg, hogy mit is jelent egy átfogó európai háború. Az ő távozásukkal pedig fokozatosan megszűnt a háborútól való félelem a békében felnőtt és a békéhez hozzászokott emberek gondolkodásában, miközben a politikusok új generációi a katonai konfliktusra ismét mint egy lehetséges opcióra kezdtek tekinteni."
"Ami az ukrajnai háború kitörését illeti,
a nyugati világ vezetői ott hibáztak, hogy 2014-ben, a Krím-félsziget elfoglalásakor nem ismerték fel, hogy az orosz elnöknek rendkívül erős történelmi küldetéstudata van. Éppen ezért stratégiai célkitűzéseinek elérése mindenféle számára rövidtávú negatív következményt és általános racionalitást felülír. Ráadásul hatékony fékek és ellensúlyok hiányában Moszkvában nem akadt olyan erő, amely megkérdőjelezhette volna az ő háborús elképzeléseit."
"Én erre a problémára teljesen másként tekintek. Nem az a kérdés számomra, hogy mi az a szankció, ami még nekünk nem fáj, hanem az, hogy mi az, ami a háború lezárására kényszeríti az oroszokat. Abból indulok ki, hogy a béke nem adottság Európában, főleg nem február 24. óta. Természetesen a legjobb az lenne, ha létezne olyan szankcionálási megoldás, ami csak és kizárólag az oroszoknak fáj, de sajnos ilyen nem létezik. A békének ára van. Tehát a kérdés számomra úgy közelítendő meg, hogy mennyit ér meg nekünk a béke fenntartása. Nem hiszem, hogy nagy döntést igényelne választani, hogy inkább nagyon drágán tankolnánk, ezért ritkábban autóznánk, vagy inkább egy bőrönddel menekülnénk a lerombolt hazánkból."
"A pénzügyi rendszeren túl pedig fontos tényező még, hogy
Amerika nemcsak tele van gazdaságilag erős és nagyon gazdag szövetségesekkel, de ráadásul közülük a legfontosabbak maguk is angolszász országok, ami pedig nagyon erős kötőelem. Amerika nagyhatalmi helyzetének egy másik fontos sarokköve a páratlan geográfiai elhelyezkedése. A tény, hogy országhatárait mindösszesen két hatalmas óceán és két nagyon barátságos ország veszi körül, azt jelenti, hogy
a biztonságos izoláltság és a teljes önfenntartás lehetősége Mexikóval és Kanadával együtt egy összesen 500 milliós piac keretein belül valósulhat meg. Ezzel ellentétben Oroszország és Kína nagyon importfüggő, ami mellett csak néhány hányattatott sorsú harmadik világbeli országot nevezhetnek szövetségeseiknek, miközben számos, barátnak nem igazán mondható szomszéddal és csak limitált tengeri hozzáféréssel rendelkeznek."
"Következő stratégiai jelentőséggel bíró különbséget a demográfia és az oktatás jelenti. Miközben Kína és Oroszország a társadalom súlyos elöregedésével néz szembe, amely mögött nem áll említésre méltó nyugdíjrendszer, addig Amerika olyan irigylésre méltó demográfiai helyzettel rendelkezik, amelyben folyamatosan többségben vannak az aktív keresők a nyugdíjba vonultakhoz képest. Mindeközben a világ legvonzóbb egyetemei mind náluk találhatóak, amelyek odavonzzák a világ legokosabb és legtehetségesebb fiataljait, hogy mindent megtanulhassanak a kreativitásról és a kritikus gondolkodásról.
Ebből semmi nincs Amerika két kihívójánál. Sőt, a kreativitás és a kritikai gondolkodás, mely egy sikeres piacgazdaság és versenyképes társadalom alapja, szembe megy az uralkodó politikai rendszer hatalmi érdekeivel. A listát még folytathatnám sok egyéb más ilyen tényezővel, de azt hagyjuk egy másik beszélgetésre."