Van ez a néma "értés" amiről te is írsz, de ez inkább a román nemzet jelleméből adódik, mint köthető a kulturális (ezen belül az általad is említett színházi) műveltségéhez. Ez ugyanis - tapasztalatból mondom - hogy nagyon alacsony az egyszerű néprétegen belül, sőt az elmúlt 30 évben a középosztályba felkapaszkodottakon belül is (abból ismered meg Erdélyben, hogy román vagy magyar lakásba léptél, hogy a magyarban - még ha nem is nagy - van könyvtár.Úgy látom egész jó helyed van a szóban forgó stúdió színházbanOnnan szerintem te még mást is láthatsz..
Ugyanakkor: Az összes, tőlünk keletre lévő országban rettenetesen fejlett a dráma mint műfaj. A románoknak is, oroszoknak is nagyon jó drámaíróik vannak. Szinte élő néphagyomány a színházba járás és e miatt nagyon fejlett a percepciójuk az összetett, rafinált, sok szálon futó események iránt. Úgy érzem, Magyarországon és tőlünk nyugatra megtette a hatását Hollywood és a Netflix. Ez lerontja a társadalmi percepcióját az olyan eseményeknek, aminek a gyors és komplex felfogása és a reagálás egyértelműsége a társadalom számára, megadja az alapot és néma háttértámogatást az épp aktuális politikai vezetésnek, hogy akár nyakatekert manővereket is végre tudjon hajtani.
Ezt a néma "értést" a Securitate és KGB idejében széles társadalmi tömegek elsajátították. Akinek ez nem sikerült meglehet már régen alulról szagolja az ibolyát.
Magyarországon és Nyugaton mindent szájba(is) kell rágni. "Lassan mondom, hogy mindenki megértse"...
Nagyon nagy kérdés, hogy melyik társadalomban lesz meg a felgyorsult események pillanatában a néma értése a helyzetnek, ami a gyors és sebészeti precizitású működést lehetővé teszi a vezetés számára....
A színházba járás jellemzően erdélyi hagyomány amit főleg a magyarok, németek, zsidók és örmények űztek előszeretettel. Az öregek elmondása szerint a székelyföldön is nagy hagyománya volt a téli időszakban az amatőr színjátszás és az azzal járó szomszéd falvakban való vendégszereplés (mozi helyett nagyon jó kikapcsolódás volt, igaz 1940-ben beleköpött ebbe a rendbe a Mo.-ról frissen bevitt filmszínház). A rendszerváltást követő 10 évben újra feléledt ez a komcsik által tiltott hagyomány, aztán "hála" a retekklubnak meg a többi szemét TV-nek, lassan elhalt.
De, hogy a román színházi "hagyományokról" is szóljak, el kell mondanom, hogy a Regáti azaz Ó-román színjátszás csak és kizárólag a nagyvárosokra korlátozódott és a kevés kivételt nem számítva, az ott élő kisebbségek (örmény, görög, zsidó, német) kedvelt időtöltése volt. Persze a Regátban is voltak a világ által is számon tartott jeles írók, költők, zeneszerzők, szobrászok és festők, hisz tehetséges nép a román (bár mennyire is nehéz ezt nekünk elfogadni), de sajnos a műveik nagy része - az átlag román alacsony iskolázottsága okán - nem érte el a köznépet, azok tartalmát és értékét az együtt lakó nemzetiségi városi polgárok élvezték.
Erdélyben a románok, csak Trianoni diktátum és megszállás után tették rá a kezüket a főleg magyar tulajdonú színházakra. Ide pedig a frissen betelepített Regáti gyökerű adminisztráció - majmolva az úri magyar szokásokat - divatból kezdett járni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nagyobb erdélyi román városokban, főleg a Bánságban és Krassó-Szörény megyékben kialakult román (bányaiparhoz köthető) polgárság már igényt tartott erre a művelődési formára. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az erdélyi román közemberek körében (akik nagyrészt falvakban éltek) elterjedt lett volna, akár az amatőr színjátszás is. Persze ez napjainkra jelentősen megváltozott. Ahogy Magyarországon is megjelent az a színházba járó réteg, akinek a gyökerei faluból és paraszti/cselédi/zselléri mélyrétegekből erednek, úgy Romániában is kialakult egy - igaz sokkal vékonyabb - magyarhoz hasonló szintről eredő városi színházba járó réteg. De ez még nem alapja az általad említett fifikás gondolkodás kialakulásának.
Szóval röviden, az egyébként vitathatatlanul meglévő életrevalóságuk/ravaszságuk nem a kritikai/logikai gondolkodást segítő színjátszásnak tudható be, mint inkább a genetikájuknak, amibe beépültek a hosszú vándorlásuk során begyűjtött és az ortodox vallás által megszűrt/finomított különböző túlélési viselkedésminták. Többek között a sokszor eredményre vivő kétkulacsosság, meg a "lehajtott fejet a kard nem vágja le" mentalitás.
DE, a jelen helyzet másról szól. Bár milyen ügyesek és előrelátóak is legyenek, az USA oldalán elfoglalt helyük nem teszi lehetővé ezen képességük kamatoztatását. És ha igen, akkor az van, amit leírtam abban a bejegyzésben, amire Te most válaszoltál. Azaz, ha egy orosz invázió esetén el is játsszák a "Milicista halála" jelenetet, azzal csak veszítenek, mert két egymással ellenséges hatalom uralma alá kerülnek, a megosztott területek teljes fizikai elszigeteltsége mellett. Ha meg utolsó töltényig kitartanak, és a NATO mégis beáldozza K-Európát, akkor pedig a medve eszi meg őket a lengyelekkel együtt. Mert, hogy ezeket - az egyébként ellene létrehozott - az északi és déli bástyákat nem hagyja meg, az biztos. Szóval jelen helyzetben a román lehet szép, de okos nem. És még nem beszéltem arról, hogy az orosz nem felejt. Ezt a közel két évtizedes csesztetést, amit a románok műveltek az orosszal, nehéz is lenne. Szóval, bár, hogy is sasszéznának át orosz oldalra - amit kétlek, hogy a jelen kemény USA felügyelet mellett megtehetnék - a muszka nem fogja tárt karokkal várni (és még az USA részéről is érkezhet egy megtorlás). Legfeljebb pillanatnyi érdeke okán, elfogadja a porig alázkodással induló felkínálkozásukat, de aztán összeadná a számlát. Kár volt a románoknak ennyire elköteleződniük a nyugat felé. De végül is ez is érthető. Országukat a nyugat rakta össze nekik, és ez az oldal az amelyik garantálja - amíg még tudja - Románia fennmaradását jelen keretei mellett. Vagyis a PAX-Amerika, amit éppen most kezd ki a medve.
