Érdekes és tanulságos volt végigolvasni az elmúlt pár nap - egyébként igen örvendetes módon - megugrott hozzászólásait mindegyik térfélről. Rögtön az elején csatlakozom a kezdeményezéshez, miszerint mindenki őrizze meg a méltóságát – ne feledjük, a sakk nem egy futballmérkőzés!
Az elmúlt pár nap média szalagcímei ismét önmagukért beszélnek, de ezt az erre fórumozók biztosan jól ismerik már, így mindig óvatosan kell kezelni a nézőponttól függően hurrá optimista vagy éppen lesajnáló címeket. A propaganda hírözönök mellett érdemes mindig várni pár napot mielőtt túl gyors véleményt mondanánk bármiről is.
A Déli Áramlat bolgár megtorpedózása hónapok óta ismert szkenárió, ebben semmi meglepő nem volt, a bolgárokra nehezedő Nyugati nyomás is közismert volt. Ami meglepő, hogy Putyin leállította a projektet – nem tol bele egyetlen vasat sem addig, amíg nem tuti az üzlet. Amíg Szófia nem mond igent, nincs csőfektetés – marad mani más csövekre. Éles kontraszt ellenben a gyors orosz-török megállapodás - nyilván ezt sem két nap alatt hozták tető alá.
<i>A törököket nem érdekli a NATO, egyébként alapvetően USA ellenes nem csak a török lakosság, hanem a török kormány és a haderő egy jelentős része is – persze erre mondhatják, hogy ez csak egy vélemény – még akkor is, ha erről egy török származású kolléga polemizált anno.
Tény, ez csak egy vélemény, de a minap hallottam egy másik török úr véleményét is: ez pedig Erdogan volt. Ez már két török vélemény. ;D</i>
Moszkva természetesen támogatja az önálló nemzeti célokat követni vágyó Ankarát, ez nem is kérdés – Törökország sem pattog nagyon Putyin ellen, krími tatárok ide meg orosz agresszió Ukrajnában oda.
De ne ragadjunk le az alapvetően Kelet-Európa gázellátásáért folyó tele-regény ma esti részénél, a cél ennél nagyobb léptékű: az USA Kelet-Európa feletti befolyásának egyre erőszakosabb növelése van folyamatban. Szükséges is, hiszen a világ feletti eddigi befolyása permanensen csökken továbbra is.
Kelet-Európa rángatása az egész EU befolyásolására megfelelő lehetőség, hiszen könnyebb ellenfelek házon belül az USA-nak, mint Párizs, Róma vagy Berlin.
<i>Berlin és az Északi Áramlat, ugye…</i>
Ha egy kicsit messzebbről nézzük a térképet, akkor bizony megjelenik a képben Észak-Afrika és a Közel-Kelet egészen Iránig bezáróan. Irán érdekes kérdés, hiszen az USA két évtizede táncolja körbe-körbe fogást keresve a perzsa államon miközben veszett módon szankciózza – igaz, eddig nem túl nagy sikerrel. Mivel Irán a mai napig udvariatlan módon nem volt hajlandó bedőlni az amerikai szankciók ellenére sem, akkor vajon Moszkvának mekkora sansza lehet?
További érdekes kérdés az – amit néha hajlamosak vagyunk elfelejteni – hogy kik azok, akiknek kimondottan nem érdeke Oroszország bedőlése - természetesen Oroszországon kívül?
<i>Az EU pénzügyileg riválisa az USA-nak, Kína gazdaságilag (tavaly 8* annyi acélt termeltek, mint az USA!), Oroszország pedig hadászatilag. </i>
Oroszország talpon maradása/tartása mögött kőkemény egyéb nagyhatalmi és regionális hatalmi érdekek állnak. Jelen idő szerint sem Kínának, sem Indiának, sem Iránnak, sem a törököknek, sem a németeknek – és ad abszurdum – még Japánnak sem érdeke egy orosz bedőlés. Kimondottan nem érdeke, de nem csak ezen, hanem Putyinon és az oroszokon is múlik még a dolog.
<i>Úgy látom, hogy a mai napig mély emlékeket hagytam Iránról és a III. VH-ról néhány társunkban. Két dologban tévedtem akkor, amit fel is vállalok.
Az egyik, hogy elhittem Netanyahunak, hogy mer támadni. Nem mert. Azt is elhittem, hogy az izraeli haderő akár még le is nyomhatja Iránt. Azóta tudjuk, hogy ez sem így van.
A másik tévedésem pedig ott volt, hogy túlértékeltem az USA valós képességeit. Azóta már tudjuk, hogy Afganisztán és Irak után egy Irán elleni háborút egymaga max. csak atomfegyverek bevetésével lett volna képes megnyerni - vagy pénzügyileg csődbe megy egy elhúzódó szárazföldi háborúval és egy modern, de folyamatosan amortizált konvencionális haderővel.
Ma pedig azt láthatjuk, hogy az Iránnál fényévekkel nagyobb katonai potenciállal rendelkező Oroszország ellen bőszen tolja maga előtt és maga helyett Európát. Hátha összejön megint…</i>