<b>Haubagoi</b>
Kezdetektől fogva azt gondolom, hogy Putyin nem békét teremteni és „nyerni” ment Szíriába, ahhoz 150-200 ezer katonát és komoly szárazföldi katonai erőt is át kellett volna dobniuk, de ennél sokkal fontosabb az ukrán térség és Oroszország nyugati határvidéke, ahol a NATO épp felvonul és technikát telepít.
A szíriai beavatkozás célja Asszad mentése volt, ami mostanra sikerült, így már Asszad is részese a béketárgyalásoknak, nem pedig person non grata, mintegy falhoz állítva Moszkvát is.
Akárhonnan is nézem a történetet, a Nyugatnak a mai napig nem sikerült az oroszokat nemhogy padlóra küldeni, de még sarokba sem állítani.
Az orosz légicsapások folytatódni fognak, nyilván kisebb intenzitással és többnyire stratégiai bombázókról, gondolok itt elsősorban TU-22M3 és TU-160 gépekre, esetleg TU-95-ösökre is. Most olvasom, hogy a H-101-es 4000 km, a H-102 (nukleáris robbanófejjel) pedig akár 5000 km hatótávolságot is tud, ami azért nem semmi ezektől a kis szivaroktól. Ha csak ezeket a katonai képességeket nézem, akkor Európa semelyik katonai hatalma sem tud még csak hasonló képességet sem felmutatni, a hadihajókról és tengókról indított Kalibr szárnyas rakétákról nem is beszélve.
Összevetve azzal, hogy a nyugati államok (Németo., Fro., GB) milyen és mekkora légierőt képes a Közel-Keletre átdobni és harcba vetni, még markánsabb a különbség és nem Európa javára. A tények az európai NATO tagállamok katonai gyengeségét mutatják az oroszokkal szemben egy sor olyan területen, ami hadászati jellegű.
A hadászati hátrányt és lemaradást nem pótolja semmiféle harcászati előny, gondolok itt néhány fegyvernem néhány részterületére – ez kőkemény ökölszabály.
Az oroszok a kezdetektől fogva egy relatív rövid idejű katonai akcióról beszéltek, csak senki nem hitt nekik – ezért lepődtek meg Putyin minapi döntésén, pedig a Kreml már jó előre jelezte, hogy így lesz.
A bagdadi orosz-iráni-iraki-szír központ marad, véleményem szerint Iránt engedik most előre, aki viszont megfelelő katonai erővel rendelkezik a térségben ahhoz, hogy akár szárazföldön is nagyon hatékonyan tudjon fellépni, ha kell.
Korai lenne még itt győzteseket és veszteseket hirdetni, viszont egyre nagyobb esélyt látok arra,hogy az erdogani Törökország bebukja ezt a műsorszámot, Ankara lehet az igazi nagy vesztese a történetnek. Törökországban – egyelőre – nincs igazi polgárháború, de ez akár nagyon rövid időn belül változhat is, mivel minden szükséges elegy együtt áll ahhoz, hogy a török állam berobbanjon.
A nagy kérdés az, hogy a Putyin-Erdogan „haragszom rád” mennyire valós vagy esetleg csak színjáték az egész. Ami tény, hogy Törökország a viselkedésével valóban sokat tett az EU, a NATO és a Nyugat ellen, sokkal többet, mint amire az oroszok egymagukban képesek lettek volna.
))
