<b>A Római Birodalom bukásának az okai</b>
Kívülrôl, a Római Birodalom az igéret földjének tünt: a vandáloknak és más barbároknak a Rajna és a Duna túloldalán. Az évszázadok folyamán egy piciny kisebbségük képes volt átverekedni magát a természetes határon. Korábbi bevándorlók, mint pl. a gallok, letelepedtek, és beintegrálódtak Róma multikultúrális és multivallásos olvasztótégelyébe, és néhányan sikerrel jártak. De a lehetőség, hogy egy szép napon ez a szivárgás egy kezelhetetlen áradattá váljon, amit a túloldali népességi nyomás váltott ki, és ami elöntötte Európa legrégebbi és legnagyszerűbb birodalmát, szinte felfoghatatlan volt a rómaiak számára.
De a negyedik században a birodalom már kezdett szétesni, de csak kevesen fogták fel, hogy ez egy visszafordithatatlan folyamat. Az észak afrikai területeket elhagyták, amiket a barbárok el is foglaltak. A hadsereget lenézték, és a legtöbb újonc vagy nem római volt, vagy pedig félig elrómaisodott barbár zsoldos volt. Cahill megjegyzi, hogy "Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik." A bevándorolni akaró barbárokat csőcseléknek tekintették, de ugyanakkor a bevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.
406 telén a Rajna szilárdra fagyott, és a várakozó vandálok, alanok, és subeianok ezrei úgy léptek be Rómába, hogy meg sem állitották őket. 410-ben 800 év után először dúlták fel Rómát. Mindössze 23 évvel később 80 ezer vandál kelt át a Gibraltári Szoroson.
Róma nem külső, hanem belső gyengeségek miatt bukott, amik között az elsők között kell megemlíteni a cél, identitás, és az akaraterő az ellenállásra (stand up), akár katonailag, elvesztését. Az okokról egész könyvtárakat írtak. Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: "A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet - elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat - bizalmat a társadalomban amiben az egyén él, hit a filozófiájában, és hit a törvényeiben." Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: "Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba, és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát. Hagyta, hogy a napi teendők feletti ellenőrzés kicsússzon az ujjai közül, mindenféle kűzdelem nélkül, egészen az elmúlásig." Érdemes megjegyezni, hogy a behatoló barbár hadseregek kicsik voltak a népességhez képest. Egyszerűen jobban voltak motiválva.
A Róma bukását követő világot igazából csak a "káoszként", és a "sötétség világaként" lehet leírni. A kereskedelem, valuta, és a tanulás szinte megszünt. A városok elnéptelenedtek, és a várható élettartam lecsökkent. Róma városának a lakossága 100 ezerre csökkent a 6. században. Pár évszázaddal korábban elérte az egy milliót. Britanniában a lakosság 400 és 700 között a felére csökkent. Egyiptomban, Görögországban, és a Balkánon 1000 évre volt szükség, hogy elérjék a Római Birodalom alatti lakosság méretét. Britanniában a Római Birodalom bukását követő két évszázadban a pénzverés és a pénz használata teljesen megszünt, és az összes kereskedelem barteren alapult. Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Róma bukása Európát 500 évvel vetette vissza.
Bővebben:
http://cikkek.soti.ca/rome-and-the-barbarians.html