Amíg Dél-Koreában ott vannak az amcsi katonák és Dél az USA befolyása alatt áll, addig az oroszok és a kínaiak nem engedik a saját hátsó udvarukban terjeszkedni az amcsikat. Nem engedik kívülről és erővel megbuktatni az északi rendszert. Kína és Oroszország ott lakik. Ők nem tudnak kivonulni. Nem tudnak hova hátrálni. Az egyetlen hatalom, amely egy óceánnal túloldaláról tartja fenn a támaszpontjait, az az USA. Az oroszok és a kínaiak miatt az amcsiknak nincs mersze és ereje megtámadni északot. Na meg az északiak hadereje ugyan elavult, de brutális méretű. Védekezni szinte akármeddig tudnának és durva veszteségeket tudnának okozni. Illetve senki nem tudja biztosan hogy Dél képes lenne-e ellenállni a számbeli fölényt kihasználó északi lerohanásnak, függetlenül attól, hogy ki kezdi a balhét.
Az embargótól nem fog összeomlani a rendszer. Ha ez így menne, akkor már rég megtörtént volna. 1950 óta embargózza Észak-Koreát az USA. Irán sem omlott össze 1979 óta. Szaddámot sem zavarta el a nép 1991 után. Kuba is elvolt az embargóval 1960 óta. Szudánt 1997 óta embargózzák. És így tovább. Az embargótól a vezetés sem fog egy kicsit sem rosszabbul élni. Csak és kizárólag a népet szívatják vele. Meg minél durvább a helyzet, annál kiszámíthatatlanabb, elkeseredettebb reakciót vált ki. Lásd Japán esete 1941-ben.
Észak-Koreában nem lehet színes forradalmat, meg arab tavaszt csinálni. Semmi sem adott hozzá.
Ha fegyverekkel vívott, vagy gazdasági háború nélkül akarnak rezsimet buktatni, annak egyetlen módja az lenne, hogy az amcsik befolyását megszüntetik Dél-Korea felett. Ez esetben az oroszok és a kínaiak tálcán kínálnák fel Északot Délnek. Az oroszoknak egy egyesült Koreával semmi bajuk nem lenne, ha az nem USA befolyás alatt áll. Nekik nagyobb piacot jelentene az egyesült ország. Versenyezni pedig csak korlátozottan versenyeznek egymással. A déli termékek nem az orosz árukat szorítják ki ma sem. Kína is ellenne egy egyesült Koreával, ha az nem USA befolyás alatt áll. Nekik is inkább piac, mint versenytárs. A kínai áruk jelenlegi fő versenyelőnye, az olcsóság nem szűnne meg. Abban a a piaci szegmensben, amelyben a koreai áruk nagyrészt megtalálhatók, a megfizethető árú, de jó minőségű, megbízható, korszerű elektronika, háztartási gépek, járművek, hajók és egyéb iparcikkek terén a koreaiak inkább a japánokkal versenyeznek. Meg a kínaiaknak felvásárlási/befektetési célpont is lehetne az egyesülő koreai gazdaság egy része.
Viszont az oroszoknak és Kínának is kényelmetlen és veszélyes a jelenlegi északi vezetés. Csak éppen még kényelmetlenebb és veszélyesebb lenne ha az USA tovább terjeszkedne. Ha az USA jelenlét ki van vonva a képletből, akkor nincs akadálya az egyesítésnek.
Az önmagában kevés és veszélyes, hogy megöljék főfejest. Az egész, tág értelemben vett vezetésnek távoznia kell. Különben csak jön helyette egy másik, amely esetleg rosszabb. Ehhez először is elfogadható alternatívát kell ajánlani. Életük végéig tartó menedéket és védelmet, ahol az összeharácsolt pénzből még az unokájuk is luxus körülmények közt élheti le az életét. Ilyet az USA nem ajánl, de ha megtenné sem hinné el nekik senki. A déli politikusok nem tehetik meg, hogy ilyet ajánljanak. A társadalommal nem lenne elfogadtatható. Oroszország, vagy Kína viszont megteheti.
Másodszor egyértelművé kell tenni, hogy nincs más esély, mint a békés távozás. Ezt szintén csak az oroszok és a kínaiak tudják hitelesen előadni. Mert ha ők beígérnek egy erőszakos megoldást, akkor azt még az északi vezetőknek is be kell látnia, hogy egyszerre Dél-Koreával, az USA-val, Oroszországgal és Kínával szemben, külső támogatás nélkül nem lehet eredményesen harcolni.
Harmadszor személyre szabott kellemetlenséget kell kilátásba helyezni. Hogy aki nem távozik önként, azt baleset éri majd. Észak-Koreában az USA-nak nincs elég embere, eszköze ehhez vezetők százai ellen. Viszont a kínaiaknak vélhetően sokkal több beépített emberük van. A délieknek szintén. Az oroszok részéről meg hihető, ha azt mondják hogy mennek a különleges erők és nem lesz finomkodás. Ha nem ügynökökkel és különleges erőkkel, hanem technikai eszközökkel, akkor az USA-nak még meglenne az eszköztára egy lefejező csapássorozathoz. De nincs meg az összes célpont mindenkori helyzete. Viszont a helyben lévő érdekelteknek eszközük és információjuk is van. Tehát ők hitelesebben adják elő, hogy az ajánlat visszautasíthatatlan.
Ha az USA hajlandó lenne egyet hátra lépni és az egyesült Korea semlegességét a három érdekelt a hatalom garantálná, akkor megoldható lenne a helyzet. Addig viszont ezek a szankciók csak arra jók, hogy a szerencsétlen északi embereket még jobban megnyomorítsák, anélkül, hogy bármilyen változást idéznének elő. A szankcióktól még ugyanazok fogják vezetni az országot. Ugyanúgy folyik az atomprogramjuk (már amennyiben valós). És a hadsereg lesz az utolsó, amire kevesebbet költenek.